A luxushajók nem köthetnek ki Dubrovnik kis kikötőjében, túl sok helyet foglalnának el, így a Fantastic Voyage is a parttól távolabb eresztette le a horgonyt. Míg vártuk a turistákat szállító hajót, percekig bámultam a több évszázados mészfehér épületkompozíciót, a bástyáit, az érdes falait, az égnek meredő templomok hegyes tornyait. Tőle nem messze a Lokrum-sziget zöldellt, olyan volt, mint egy szeméremdomb, naturista strandot is kialakítottak rajta. Dubrovnik egykor független köztársaságként Velence komoly riválisának bizonyult az Adrián. Sokáig egyetlenegy háború sem hagyott nyomot az épületeken, a legutóbbi balkáni banzáj azonban nem finnyáskodott. A montenegrói–szerb nehéztüzérség felsorakozott a kopár hegyoldalon, a tengerről pedig a hadihajók ágyúzták az óvárost. Barátom, Davor épp egy ilyen hajón szolgált szakácsként. Esténként a tisztjei fogadást kötöttek, hány parti házat fognak kilőni, ahol épp vacsorára készülődnek a helyiek. Egy alkalommal fölszólították Davort is a fedélzetre, nézzen bele a távcsőbe. Belekukkantott, egy család épp vacsorázott a gyertyafénynél. A hajós tiszt parancsot adott, hogy tüzeljenek. Robbanás, majd csönd. A tiszt kikapta Davor kezéből a távcsövet, majd vállon veregette, jó oldalon szolgálsz, komám, ez külön ajándék volt számodra. Davor horvát származású volt, akárcsak a felrobbantott család a parton.

Amikor az óváros főbejárata előtt, a pilei kapunál elmeséltem Aksának Davor esetét, megszorította a kezemet. Tegnap édesanyjával beszélt Skype-on, elárulta, hogy együtt vagyunk, hogy meg akarom kérni a kezét. Anyja tajtékozott, nem házasodhat össze olyan férfival, aki nem muszlim. Döntenie kell köztem és India között. Elhallgatott. Hát nem azt állította-e korábban, hogy Új-Delhiben sokkal nyitottabbak az emberek, sőt, több muszlim nő él nem muszlim férfival, csóváltam a fejem. Édesanyja apja halála óta egy szélsőséges muszlim szervezethez sodródott, az Al-Umar Mujahideenhez, ott talált vigaszt. Az indiai kormány azonban betiltotta a terrorizmussal vádolt szervezetet, anyja pedig eladta a kis lakásukat Delhiben, majd a közeli Muzaffarnagar városába költözött, az egymással hadilábon álló radikális muszlim és hindu szervezetek harci övezetébe. Amennyiben Aksa azonnal nem költözik haza, az anyja panaszt tesz az imámnál, a vallásvezetőnél. Lehet, hogy megkegyelmeznek, és minden rendben lesz, biztattam. Szó sem lehet róla, választások lesznek, ilyenkor még kiélezettebb a feszültség, válaszolta keserűen. Ha kiderül, hogy házasság előtt összefeküdtünk, kiátkozzák, többé nem térhet vissza Indiába. Odahaza végeznek vele. És az indiai törvények, kérdeztem. Aksa lehajtotta fejét, megvan rá a módszerük, hogy sohase derüljön ki a nyilvánosság előtt, ki volt az elkövető. És ha fölveszi a hindu vallást? Úgy nézett rám, mint aki át akarja harapni a nyakamat. Egyrészt ne keverjem össze az európai Krisna-tudattal, a hinduizmus sokkal több annál, abba bele kell születni, másrészt a hinduk ölték meg az apját, forogna a sírjában, ha még a hitét is megtagadná! Rendben, a barátnője, Divya kivételes hindu, de akkor is! Elhallgattam egy pillanatra, majd megfogtam a kezét, és elhaladtunk a kapu fölött őrködő Szent Balázs szobra és a három márványfej alatt.

[…]

(Fotó: Terék Anna)