Szerelem I.

ne az ügyet:
a dolgot
ne a kaszát:
a füvet

ne a tervet:
a toldást
ne az oldást:
a kötést

ne tiszta főt:
a vesztét
ne a testét:

a titkát
ne a jövőt:
egy kislányt

Szerelem II.

mert nyüveid e földben gyökeregnek
mi az szabadság nem tudod ma is
mi árnyas okság nyáron át evetnek
romiasz ha futsz mint egy nájlonharis

mint zörgő fólián a pázsitérzet
üt át a tét: Ottó ötöt ütött
mennyire mennyi e pezsgő enyészet
tous sont perdus a balvesék fölött

igy működik a fülemülekombájn
szétágazás tizperce mennypokol
mig bárgyú lényeged közéereszted

sikoltás mely sejtek közt bujdokol
szivrákkocsi zakóban igazolvány
s kivülről érzed át goromba tested

Szerelem III.

            Márioarának és Ionnak

minden hazában tisztelem hazámat
és minden őrszobán engem pofoznak
büdös rongyokkal tömik be a számat
ha már nem állok ellent a gonosznak

igy szálkásul belénk a látszatélet
igy illan el a lényeg játszi kedve
féljük a bünt minden nap végitélet
sziszegünk bután bőrünkben rekedve

tudunk egy-s-másról itt örök a bánat
kövér a múlt csenevész a jelen
versenyt sírunk nők fogják ceruzámat

nem érzem őket és nem létezem
mert nincs szabadság nincsen kint se bent se
hogy a derüs szerelmet megteremtse

Szerelem IV.

            G.-nak

szeretlek ember delfin-sorsú lény
magányos dög az Isten partjain
léted fölé vet az őrült remény
és szétzilál a sötét protein

szeretlek ember mikor a jövőt
fülönfogod könyékig véresen
járó gép mellett majszolsz vízbefőtt
kását krumplit nem mégy szükségre sem

szeretlek ember ha a szerelem
a semmire feszíti ösztönöd
s a teremtés poklából fölhoz a

sikoltó anyag másik halmaza
szeretlek ember én egyetlenem
ki rémült arcom tükrét eltöröd

(Megjelent a Jelenkor 1986/7-8. lapszámában)