(1) Milyen könyvet olvastál legutóbb, hogy tetszett?

Egy moldvai író, Alexandru Vakulovszki: Hányinger utca című regénye ragadott meg a legutóbb, a kolozsvári Sétatér Kulturális Egyesület adta ki 2015-ben, Lövétei Lázár László remek fordításában. Tiszta, pontos mondatok, mindenféle nyávogás, szépelgés nélkül a rendszerváltás utáni Moldváról és Romániáról. Leginkább Bukowski, illetve Céline világához tudnám hasonlítani. Ez nem apolitikus regény, van véleménye a mocsokról, nem kerüli meg a róla való beszédet az álesztétizmus jegyében. Többek között az ilyen mondatokért is szeretem: „És vigyázzatok a seggetekre. Mert a segg a társadalom legfontosabb sejtje. Ha egészséges a segg – egészséges a haza.”
 

(2) Melyiket tartod az idei év legjobb magyar és világirodalmi kötetmegjelenésének?

Húha, rengeteg ígéretes új könyv jelent meg, nem tudtam mindet elolvasni, így a válaszom is felemás. Mindenképpen kiemelném az újvidéki Forum által kiadott Ivo Andrić: Jelek az út mentén című kötetét, a Nobel-díjas szerző aforizmagyűjteményét tartalmazza Radics Viktória műfordításában. Ugyancsak a Forumnál jelent meg Marko Čudić magyar-szerb irodalmi kapcsolatokat vizsgáló tanulmánykötete, az Áthangolódások, illetve Losoncz Alpár: A hatalom(nélküliség) horizontja. Hommage à Új Symposion című tanulmánykötete, mindkettő alapmű. Ehhez kapcsolódik Szarvas Melinda: Tükörterem flamingónak című tanulmánykötete a „magyar vajdasági irodalomról” (FISZ), valamint Virág Zoltán: Próbára tett emlékezet című, a vajdasági alkotókkal készült interjúkötete. És semmiképp sem hagynám ki Thomka Beáta: Regénytapasztalat című remek tanulmánykötetét a kettős vagy több kulturális kötődésű regényvilágokról (Kijárat).

Az új magyar regényekből nagy élményt jelentett Tompa Andrea: Omerta, Térey János: Káli holtak, Szilasi László: Luther kutyái, Tolnai Ottó: Szeméremékszerek című regénye. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem című regényének vastüdős története nagyon el lett találva.

A magyar lírából nagy erőt éreztem Horváth Benji: A dicsőséges Európa című kötetében, bátran kockáztat, van benne kraft. Néhány ismerősöm gyakran azon kesereg, hogy milyen csapnivalók a fiatal költők, ám ha félretennék az előítéleteiket, s úgy vennék elő A dicsőséges Európát, akkor volna min csámcsogniuk. Hogy olyan-e, mint Ady vagy József Attila? Nem, nem olyan, és miért is kéne Ady- vagy József Attila-mutánsnak lennie, amikor Horváth Benjiről van szó?

Nagyon örültem Lanczkor Gábor: Monolit című, régi és új darabokat tartalmazó kötetének, tele van elsőrangú versekkel. Marno János Szereposzlás című kötetének Mahler-versétől már akkor padlót fogtam, amikor a Tiszatájban leközöltük. Valamint nagyon vártam Fenyvesi Orsolya A látvány / Kommentárok meg nem írt versekhez (Scolar) című új verseskötetét, akárcsak a kifinomult prózastílus képviselőjének, Szil Ágnesnek az új novelláskötetét, az Életünk legszebb napját (FISZ).

És nem utolsósorban nagyon élveztem Gáspár Anna: Tárlatvezetés című emlékiratos könyvét: az elbeszélő végigvezet a házában található képek, s azokon keresztül elmúlt sorsok történetén (szerzői magánkiadás). A könyvet Kempfner Zsófia tervezte, mesteri arányérzékkel.

A MERSZ Könyvek két izgalmas darabbal egészült ki: Bada Dada verses gyűjteményével, illetve Ferdinánd Zoltán és Nagy M. Hedvig közös kötetével, a Felessel. Kár azonban, hogy Bada Dada kötete nem a szerző egyedi kézírásának másolatában közli a verseket, mert úgy lenne az igazi, remélhetőleg ilyen is lesz majd.
 

(3) Melyeket tartod az év legfontosabb publikációinak a Jelenkor folyóiratból és/vagy a Jelenkor Online-ról?

Nagyon örültem Venyegyikt Jerofejev prózájának, Grecsó Krisztián: Mint akinek hagyaték, Fenyvesi Ottó Folyamatos jelen című hosszúversének, a szlovén összeállításnak, illetve Tatár György: Az elvarázsolt Völgy című esszéjének.
 

(4) Milyen kulturális változásoknak örülnél a 2019-es évben?

Ha a pártdirektíva alapján megválasztott Demeter Szilárd nem a párt szempontjai alapján igazgatná a Petőfi Irodalmi Múzeumot, ha egyensúlyra törekedne, vagyis kiharcolná az intézmény, az irodalom, és végső soron saját személyiségének az autonómiáját a mindenkori pártpolitikai hatalommal szemben.  Amennyiben valóban nemzeti érdeket akar képviselni, akkor képviselje a teljes nemzet érdekeit, ne csupán azokét, akik az aktuális hatalom ideológiai munkásai.

Terék Anna fotója