Kocsis Zoltán 2004 és 2016 között, igencsak hosszú időn át dolgozott együtt a Pannon Filharmonikusokkal, így nem meglepő, hogy a zenekar ebben az évadban három hangversennyel is tiszteleg a nagy művész emléke előtt. E főhajtás, melynek jegyében a zenekar róla nevezte el próbatermét, nem csupán az állandó vendégkarmester munkájának szól, hanem a Kocsis által megidézett széles zenetörténeti horizonthoz is tisztelettel fordul.

A sorozat első koncertje két szempontból is különleges volt. Egyrészt a szinte csodagyereknek számító Kocsis Krisztián szereplése okán, másrészt a Kocsis által gyakran műsorra tűzött Richard Strauss műveinek előadása miatt. Az est karmestere, Bogányi Tibor nagy felkészültséggel és élményszerűen dirigálta a ritkán hallható műveket.

Két olyan zenekari mű is szerepelt az est műsorán, amely csak vonósokat foglalkoztatott. Elsőként Samuel Barber Adagiója hangzott fel. A Toscanini által is kedvelt darab alapja a szerző Op. 11. vonósnégyese, melynek lassú tételét írta át vonószenekarra. Dallamanyaga kis hangközökre épülő énekszerű melodika, mely polifon módon építkezik, változik, dinamikai csúcspontot teremt, majd visszasüllyed polifonikus medrébe. Barber nagy ötlete, hogy a vonósnégyes hangzást időnként figyelemre méltó nagybőgő szólammal erősíti, megnövelve ezzel a hangzásteret. Talán e szólam plasztikusabb megszólaltatása erősíthette volna jobban a szerzői akaratot.

Beethoven: G-dur zongoraverseny. Ennek előadásával nyerte meg Kocsis Zoltán a Magyar Rádió zongoraversenyét 1970-ben. Csillogó, virtuóz zene. Lassú tételének párbeszédes jellege még Bartók Bélának is mintául szolgált III. zongoraversenyében. Kocsis Krisztián fiatal kora ellenére meggyőző virtuozitásról, hangszerének fölényes kezeléséről tett tanúbizonyságot. Nagyszerűek voltak a kadenciák és minden virtuozitás, amelyet Beethoven ebbe a műbe beleálmodott. Az első tétel szinte romantikus melléktémájának ritmikai feszültsége azonban mind az ő, mind a zenekar részéről kissé árnyékban maradt a csillogó virtuozitás erdejében. A hangszer birtoklásának meggyőző ereje mégis meggyőző perspektívát nyit pályájának ragyogó folytatásában.

Igen ritkán hangzik fel koncertpódiumokon Richard Strauss Metamorfózisok című műve. Problematikus darab, maga a szerző sohasem kommentálta mozgatórugóit. Keletkezése vészterhes időkre tehető: 1944. augusztus – 1945. március. Paul Sacher megrendelésére készült, mint Bartók zenéje. Bemutatója 1946-ban volt, természetesen Svájcban. Előadói apparátusa is különleges: 23 szóló vonóshangszer. A zenekar tagjai részéről különleges feladatot, szóló igényű felkészültséget, a karmester részéről nagy koncentrációt jelent a szinte végtelen polifónia kibontása, a Strauss által megidézett témák megformálása, illetve a cím által meghatározott átváltozások, átlényegülések értelmezése. Egy tétel. Tempóban és dinamikában is szinte kupolás szerkezet. Épülés és elmúlás. Születés és halál. Mit hozunk magunkkal a múltból, saját és elődeink múltjából. A befelé fordulás megrendítő pillanatai. Nagyszerű előadás volt.

Richard Strauss Halál és megdicsőülése fiatalkori mű. A 19. század végén született, amikor a szerző korszakalkotó szimfonikus költeményeit írta. Szerkesztésük, de főként hangszerelésük megkerülhetetlen mérföldkőnek számított a huszadik században. (Az impresszionisztikus hangzás elsősorban Strauss e korszakának ismeretében kezdett hazánkban is hatni.) Az a csillogó zenekari hangzás, amely oly jellemzővé teszi e fiatalkori szimfonikus költészetet, természetesen hatalmas feladatot ró a zenekar tagjaira. A technikai virtuozitás, a hangképzés, a kamarazenei igények óriási kihívást jelentenek minden előadónak. Őszinte irigységgel hallgattam ezt az előadást, miután koromnál fogva már nem lehetek a Pannon Filharmonikusok aktív részese; a tökéletes hangzást, a tisztaságot, amely jellemezte ezt az interpretációt. Bogányi Tibornak mindig is sajátja volt az itt tapasztalható virtuóz zenekar-irányítás. Az általam követett idő óta azonban a kezdetekhez képest jelentősen mélyült, gazdagodott a zenei mondanivaló befelé forduló kifejezéseinek kibontása, a tragikum megéreztetése.

Az est tanúbizonyságot tett arról, hogy továbbra is Kocsis Zoltán fényében élhetünk, tanulhatunk, okulhatunk és dolgozhatunk. Szerencsések vagyunk.