Deczki Sarolta az érzéki, a tapasztalati, a természetes-természeti, az ösztönös, a nyelv előtti és a rendszeren túli tájakat kutatja. A fenomenológus szemléletmódjával vizsgálódó szerző esszéi, kritikái és tanulmányai a fenomenológiai nyelven nem beszélő olvasót is igazi szellemi kalandra hívják. Deczki a fel nem térképezett, az ismert és természetes rendbe, a Rendszerbe nem illeszkedő világokra figyel, az érzékiségen keresztül hús és vér valóságába kalauzol. A kötetben olvasható írások témája a szerelem, a halál, az ember e világi létmódjának fájdalmasan testi valósága.

Az első kritikai csokorban Vad tartomány fejezetcím alatt olyan műveket elemez a szerző, amelyek a társadalmi-szociológiai valóság perifériájának „rendszeren kívüli” hangjait szólaltatják meg, így Tar Sándor szociográfiai tudósításai, amelyek a társadalom pereméről „azok helyett szólnak, akik nem tudnak beszélni”. A létezés nyers és vad állapotába, a Rendszerben élő női identitás „néma tapasztalataiba” vezet tovább Tompa Andrea A hóhér háza című művének elemzése. A rendszer-igényű beszéddel szembeni érzékiség felől rehabilitálja Darvasi László Virágzabálók című regényét. A fejezet utolsó írása, A szerelem fenomenológiája Oravecz Imre 1972. szeptember című kötetét helyezi fókuszba, és a szerelmet mint sorseseményt mutatja fel.

A Között című második fejezetben olyan írások szerepelnek, amelyek a nem-hely és a köztes létmódok különös tapasztalatát vizsgálják. Az írások közül kiemelkedik a közöttiség legmegrendítőbb eseményéről, a tapasztalat számára valóban teljesen idegen tájról, a halálról szóló Parti Nagy Lajos Emlékmű című versének értelmezése. Az érzékiség dicsérete című esszé Vas István Etruszk szarkofág című írásának elemzésével indul, amely iránytűként vezet el a látás mint érzékelés fenomenológiai vizsgálatához, „a látás fenomenológiai művészetéhez”.

A harmadik fejezet a test fenomenológiájának ad helyet, olyan műveken keresztül, mint Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról vagy Nádas Péter Párhuzamos történetek című regénye. Olyan, zömmel kortárs szerzőkkel foglalkozik, akik a nyers materiális, testi és érzéki tapasztalatot közvetítik, legtöbbször az irónia nyelvén. Darabos Enikő Hajrá Jolánka! című regénye kifejezetten „szagos” és életszerű, és nem utolsósorban kísérleti. A fejezet utolsó tanulmányában Deczki Radnóti Miklóst olvassa újra a fent említett motívumok alapján, és sorolja a test-tapasztalatot közvetítők közé.

A kötet végén olyan tanulmányok olvashatók, amelyek az Erósz és Logosz fejezetcímből is  kikövetkeztethetően testinek és szelleminek örök határát járják körbe. A krízis fenomenológiája, valamint Az ész fonákja című tanulmány is a „vissza a dolgokhoz” fenomenológiai törekvését veszi alapul. A kötet végül a válság, a mozgás, a kísérletezés, a rögzítetlenség, a kérdezés éthoszának kibontásával a földi szerelem filozófiájáról elmélkedik.

Deczki Sarolta a fenomenológus szemével tekint a szövegekre, és bennük társadalmi valóságunk háttérbe szorított mozzanatairól lebbenti fel a fátylat. A kirekesztett, az elfojtott, a rendet zavaró és fenyegető létmódok képviselőjeként a nyelv közvetítő lehetőségeinek határát méri fel, s egyúttal a másfajta kritikai beszéd ajánlatával is fellép. Az érzékiség dicsérete az élet, a halál, a test, a tapasztalat, egyszóval az ember dicsérete.