Nagyon nehéz egy folyóiratot kiállításon bemutatni. Hát persze. De ugyanolyan nehéz egy költőt, egy korszakot vagy egy témát bemutatni – valahogyan mégis meg kell oldani, és ez vagy sikerül, vagy nem. A folyóirat egészét persze úgy is meg lehet ismertetni, hogy leültetjük a látogatót egy kényelmes fotelba, és elolvashatja az összegyűjtött számokat – gyakran fog unatkozni, semmi nem igazítja útba (mi érdekes, mi nem, mire figyeljen, mit lapozzon át, kik a szövegek mögött álló szerzők vagy események). Vagy lehet (bármilyen formában) történetet mondani, minden apró részletet elmagyarázni, tudtára adni a látogatónak, hogy hogyan kell látnia a folyamatot, a jellegzetességeket s mindazt, ami a folyóiratban és akörül van.

Az igazi feladat annak a középútnak a megtalálása, amikor a kiállítás nézője nem marad teljesen magára, de nem is rágnak mindent a szájába, véglegesen és fölényesen. Ez egyszer már sikerült a Kassák Múzeumnak. Több mint egy éve írtam ugyanitt arról a remek kiállításáról, amely Kassák első lapjának, A Tettnek a történetét mutatta be, négy aforisztikus villanásban, elgondolkodtatóan, látványosan, elegánsan. Most ennek a folytatását láthatjuk ugyanott (kurátorok: Dobó Gábor és Szeredi Merse Pál), 2017. január 15-ig: A Tett betiltása után Kassák hamarosan új lappal jelentkezett, a MA cíművel, amelyet 1916 és 1919 között Budapesten adtak ki. És: megint sikerült.

A sorozat második része egészen más, mint az első volt – holott a látvány is hasonló, és ugyancsak kiváló a kiállítás. Az előző kiállításon a nagyteremben két nagy fal meg egy kiegészítő paraván s ehhez a kisterem adta a tagolást; most is négy tételre osztható a folyamat, bár csak a két terem van, paraván nélkül. Lássuk sorjában.

A nagyterem egyik fala (az első tétel) afféle seregszemle: a MA címlapjai sorakoznak az egész falon, négy színű egyenes vonalakkal összekötve: végigfut az összes falon ez az egyszerre magyarázó ábra, egyszerre konstruktivista kompozíció – gyönyörű az összkép (kiállítás design: Rudas Klára). Ez a nagy összkép nem igazán informatív; nem is ez a célja, hanem hogy bemutassa, milyen szempontok szerint kapcsolhatók össze egymással a lap számai és a lap környezete. Az első az „előképkeresés és kontextusteremtés” – ahogyan a folyóirat elhelyezi magát a kortársi környezetben és megkeresi saját előzményeit; a második „a MA önmeghatározása” – ez a propagandát, a manifesztumokat, az önazonosság megteremtését és megszilárdítását jelenti. A harmadik összekötő egyenes az intézményességre irányítja a figyelmet (a folyóirat kiadása mellett könyvkiadásra, estekre, kiállításokra), a negyedik pedig a politikára: ahogyan a MA részt vett a politikában, reagált rá, és ahogyan a laphoz a politika viszonyult.

Miután megismertük a segédegyeneseket (a szó szoros értelmében is), következik a második tétel: a lap működését (nem történetét!) a fenti szempontok szerint nézhetjük át. Nem biztos, hogy mindig és minden ízében következetes a második fal összeállítása, de csupa érdekesség. Azt talán többen tudják, hogy a MA könyvkiadással is foglalkozott – de hogy ilyen szép, izgalmas borítókkal jelentek meg ezek a kötetek (bár nyilván igyekeztek olcsón és egyszerűen kiadni őket), arra nemigen gondoltunk. Tudjuk azt is, hogy kiállításokat szerveztek – de még bérleteket is kiadtak, hogy minél nagyobb és állandó közönséget toborozzanak. És képeslapokat is forgalomba hoztak: külföldi avantgárd alkotók kiváló grafikáinak reprodukcióit. Külön csemegék a karikatúrák és karcolatok Kassákról és a „futurizmusról” (vagyis bármiről, amit a kortársak az érthetetlen avantgárd jellegzetességeinek tartottak); ezekből a harmadik tételbe is jut.

A másik terem ugyancsak a kontextusteremtés–önmeghatározás–intézményesség–politika vonalára épül. Az első három középpontja egy-egy nagyszerű festmény: a nagyon fiatalon meghalt Bohacsek Ede egyik szentképe; Tihanyi Lajos híres portréja Ciaclan Virgilről  (ami a MA egyik címlapján is szerepel) és Bortnyik Sándor kicsi, mégis monumentális hatású remeke. Tökéletes kifejezői a MA ízlésének (és ezen ízlés sokféleségének, befogadó jellegének), és valóban jól illusztrálják a hívószavakat: Bohacsek nem avantgárd, de a közvetlen környezetbe tartozik; Tihanyit a MA harcostársnak, saját identitásához tartozónak tekintette; Bortnyik meg egyenesen része az alakuló intézménynek – a mozgalomnak. (Hiszen éppen ez a kiállítás címe is: „Elképzelni egy mozgalmat.”)

Ha a kiállítás látogatója eddig hiányolta a történelmi hátteret – még az idő előrehaladását sem igen érzékelte, és teljesen hiányzik az anyagból A Tett-kiállítás fő témája, az éppen zajló háború –, akkor az utolsó, a negyedik tételben nyersen, már-már durván kapja meg. A „politika” vörös vonala kapcsolja össze a falon lévő dokumentumokat: 1919-ről van szó, a Tanácsköztársaságról. Ehhez Kassák és a MA örömmel csatlakozott: részint meggyőződésből (elvégre a mozgalom baloldali elkötelezettségű volt), részint mert az új hatalomtól remélhette az intézményes feltételek biztonságos megteremtését. Hely kellett a szerkesztőségnek, papír a lapnak és a könyveknek. A kiállított írások egy része éppen erről szól.

De hát Kassák mégiscsak másképp gondolkodott a művészet szerepéről, irodalom és politika viszonyáról, mint Kun Béla – és ezt nem is rejtette véka alá. Írt erről egy röpiratot, ez is elég ismert; de arra már nem gondolunk, hogy ezt külön füzetkében jelentette meg. Lett is botrány. Valamelyik illetékes felsőbb szerv utasította Kassákot, hogy 48 órán belül írjon igazoló jelentést: hány példányban és miféle papírkészletből, milyen terjesztéssel jelentette meg a szöveget. Egy másik kiállított levélben a MA közli, hogy ugyan szíves-örömest átadná meglevő papírkészletét, de sajnos már rányomtatták a vörös fejlécet... Erősen gyanús – bár ezt nem tudjuk biztosan –, hogy ez a szigor valójában nem a féktelen pazarlásnak szólt, hanem a pamflet tartalmának. Ez tehát a kiállítás keserű zárótétele, elgondolkodtató, tanulságos, csattanós: vajon ha nem kényszerül Kassák és a MA emigrációba, miféle sors várt volna a független gondolkodású, szabad és tekintélyt nem ismerő mozgalomra? Szükségszerű volt, hogy közel kerüljön a politikához – de ez nem vezetett jóra.

Nem biztos, hogy ez az egyetlen lehetősége annak, hogy egy folyóirat történetét, működését, hatását és környezetét egy kiállítás bemutassa vagy legalább érzékeltesse. De a Kassák Múzeum ezúttal is érdekes és továbbgondolásra érdemes formát talált. Nyilván következik majd a MA bécsi folytatásának bemutatása. Várjuk.

(Fotók: Simon Zsuzsanna)