Az Úgy, mint azelőtt Kjell Askildsen, Északi Irodalmi Nagydíjas norvég író második magyarul olvasható novelláskötete. Askildsen novelláiban egészen eltérő tónusú emberi viszonyok rajzolódnak ki aszketikusan visszafogott írói nyelven. A szűkszavú párbeszédek és szikár mondatok mellett felértékelődik a csönd. A kötet egységének kulcsaként is felfogható. Mindezen jellemzők elmondhatók a 2004-ben a Noran Kiadó gondozásában megjelent  A thesszaloniki kutyák című kötetről is.

A párbeszédekben rejlő csönd, hallgatás árnyalatait – az ábrázolt viszonyokhoz mérten – Askildsen a végletekig pontosan, kifinomultan tárja az olvasó elé. A dzsóker című darab például egy nő és egy férfi közösen töltött hétvégéjének története. “Esett. Próbáltam úgy tenni, mintha csak egy megszokott vasárnap reggel volna, de nem sikerült. Csöndben reggeliztünk, pontosabban Lucy mondott néha ezt-azt, de én nem feleltem. Aztán azt mondta: Igazán nem muszáj itt ülnöd és hallgatnod a kedvemért.” (15.) A hallgatás körülírásaiban gyakran körvonalazódik a szereplők kapcsolatainak elbizonytalanodása – vagy akár a viszonyokban rejlő közelség is. A csönd mélyén fontosabb problémák feszülnek, mint amit a párbeszéd szavai közvetíthetnek. A kötetben a csönd az ábrázolt viszonyok foglalataként írható le. A szereplők tulajdon magányukra, a másik idegenségére, kiismerhetetlenségére ébrednek rá. A csönd ezáltal tragikum- és feszültséghordozó elemként is működik a novellákban. A szótlanság belső indoklása egy-egy szereplő esetében jellemrajzának, valamint a valósághoz és a másikhoz fűződő viszonyának is fontos mutatójává válik. A csöndben az elszigeteltség, az idegenség tragikus tapasztalatát körvonalazza Askildsen. A nyelv pedig a novellák többségében nem igazán alkalmas a közelség, egymás megértésének megteremtésére. Erre a jelenségre utalhat a kötet borítóján a Találkozás című novellából mottóként kiemelt mondat: “Nem vagyok biztos benne, hogy érted, amit mondok.” (54.)

Askildsen novelláinak világa igencsak sokrétű és komor – a kötetet egésze pedig megrázóan erős irodalmi élményt jelent.