Ha kinyitjuk a könyvet, csupa zöldbe botlunk. Jó sokféle zöldbe, szépek is mind, a felhők, a szitakötő potroha. A füvek, a fák, a mezők, a virágok. És eztán a különös álmok, képen, versben, szép szavak, mind jöhet. De a nyitóoldal bizony nem készít fel arra a hullámvasútra, amiben részünk lesz. Kissé gülüszemű, de jópofa macska és sün, félrebillentett fejű madár, a háttérből határozott körvonallal kihasított lombok. Nyugodt mezei életkép. Majd lapozunk, és dűl-borul minden.

Keresztesi József alaposan belekezd, a Mit eszik a micsoda? a legfantáziadúsabb szókészletű vers, amit az utóbbi időben olvastam: „grenadírmarsot a foltos petymeg, / krumplikrokettet a krumplibogár”. S ha azt mondom, hogy a ritmus hibátlan, akkor alulfogalmaztam: remek érzékkel választ ütemet a szerző, magabiztosan lassít-gyorsít, pontosan ül rá a félrímre a szusz. A választott szavak (például a cselekvő igék) hangzóssága és ritmikája – a jelentéstartományon túl – gyakran kölcsönviszonyban van az adott állatnévvel: „vattacukorra pattan a bolha, / szereti a vapiti a döner kebabot”. De ne feledkezzünk meg a jelentésről sem, mert nagyon szórakoztató helyzetekbe keveredünk: a vicces és felvillanyozó hatást nem kis részben a jól ismert/sztereotipikus („[s]zereti a mézet a bundás mackó”) és a teljesen valószínűtlen előfordulások dinamikája adja: „szójafasírtot a nílusi víziló, / a sün meg a sört (ez egy furcsa eset)”. A különös gasztropárosítások hol motiváltak (leginkább a hangzósság miatt), hol jólesően esetlegesek, de utóbbi a ritkább. Az illusztráció egyrészt folytatása a beköszönő oldalon látható idilli szcénának (a hasonlóan formált, minimálstílusukban karakteres fák itt is, és a későbbiekben is motívumfolytonosságot jelentenek a rajzokban, s újra feltűnik a bamba kócsag is), másrészt viszont hárommal nagyobb sebességi fokba kapcsolt Adonyi Gábor, kifejezetten zsúfolt, fogyasztókkal és táplálékokkal zsúfolt képen legeltethetjük (stílszerűen) a szemünket.

A rajzokra alapvetően jellemző a kerek geometriai formák sűrű használata, kifejezetten sok a különböző testrész és tárgy-funkcióban feltűnő szabályos kör vagy ellipszis. Érdemes kiemelni még, hogy Adonyi Gábor előszeretettel használja a felcímkézést – nemcsak a konzerv és a befőtt van (utóbbi joggal „befőtt”-ként) feliratozva, hanem stilizált papírdarabok lógnak időnként erről-arról. Ennek funkcióját illetően nem mernék javaslatokat tenni, de a betűkkel már ismerkedő gyerekek bizonnyal elbíbelődhetnek vele, mint a (felismerhető, bár meg nem nevezett) gyöngyösi múzeum csontmamutján szereplő táblákkal: „mamut eleje”, „mamut közepe”, „mamut vége”. Hovatovább ez az elem is, mint ahogyan a képi világ összkaraktere is remekül illik a szövegek badar jellegéhez. Mondhatni, akkor működnek együtt legjobban, ha egymást múlják felül bolondságban (s akkor kevésbé, ha egyenes, túlzottan sallangmentes illusztrálásról van szó).

Erről van ugyanis szó: Keresztesi József versvilága a nonszensz költészettel áll közeli rokonságban. A meglepő szókapcsolatok, nem épp fennkölt nyelvi formák, a dévaj ritmus és a rímhelyzetek keresése és kihasználása folytán előálló érzéki szövegtest megtapasztalása nem mindennapi élmény, a hétköznapi értelem pedig előszeretettel illan. A kötet úgy épül föl, hogy az első részében hagyományosabb, a gyanútlan olvasót elandalító gyerekversek találhatóak – persze a megfelelő Keresztesi-fűszerezésben, mint amikor apollinaire-i lágysággal korholja a szépséges gyomokat és virágokat elpusztító orrszarvút: „Rinocérosz, te bamba állat, / letépted ezt a hangaszálat”. A gyerekhangú megszólalás (a kötet formavilágából némileg kikülönülő) példája a Tyrannosaurus Rex, amely egyszersmind a műfaj paródiája is. Az oldalpárt zsarnokgyíkként uralja a kép (egy játék T-Rex és a kötetszerte fölbukkanó, ezúttal óriási macska), de ez általában is jellemző a műre – a szöveg rendre a bal felső sarokban szövi hálóját, mint például A pók című rövid darab esetében, amelynek világa egy röpke Juhász Gyula-allúziótól („Hálót fon Frigyes, a nagy, barna pók”) a kifliző, kakaózó ízeltlábúig terjed (keresztes barátunk étkezését közelről figyelhetjük meg, s a képen az idegösszeomlás szélére kerülő pók „arca” az absztrakt formakultúrában válik hatásosan őrültté).

S mikor már kezdenénk ráhangolódni a versek stílusára, megszokni azt (s pillanatokra tán unatkozni is), elindul a ringlispíl, s olyan badar világba kerülünk, hogy azon Edward Lear is mosolyog fentről. Már a Barátom, a Vándorpatkány is gyanút keltett, hogy bizony, nem ússzuk meg az igazi bolondériát és karnevált, de A görbe bölények vonulása című verssel végképp belépünk a különös, lomha lények bizarr világába. És érkezik sorban a dombalakú hegyi zsupsz, bocsánat, Hegyi Zsupsz (Keresztesi a Nagybetűs Lények túlzott szerepeltetésével a nonszensz hagyományhoz már-már parodisztikus jelleggel kapcsolódik), a Drótszőrű Kaktuszevő (a név hangzós jellege dominálja az egész szöveget a sok sz-szel, s izgalmas a kirobbanó színáramlás a tüskés illusztráción), a védett és gyámoltalan Lápi Trotty, s végül a Kéttalpú Ember, amelynek idegensége abban nyilvánul meg, hogy egy általános, hétköznapi biológiai jellemző van sajátossággá stilizálva. A szerző Edward Learnek ajánlja nonszensz idilliumát, az Utazás a piros traktoron című verset, amelynek nyelvi kavalkádjában megfér Petőfi rónasága az égen nemes egyszerűséggel átbicikliző antik Phoebusszal és az olyan szatirikus elnevezésekkel, mint a Bátor Konyhalány (s a rajzon mindeközben az egyen-tehenek csócsálják a gizgazt a tüzesen sütő nyári nap alatt).

Keresztesi József versvilága amennyire elborult, olyannyira szerethető, ötletes és szenvedélyesen játékos – játszótársa, a rajzoló Adonyi Gábor fölveszi a kesztyűt. (S mint megtudjuk, elkészítésükben a négyéves Adonyi Sára volt a grafikus segítségére.) Rendhagyó lakomára invitálja az olvasót a Mit eszik a micsoda? című kötet, elsősorban a kicsiket, de nem zárják ki a nagyokat sem, ha hajlandóak az átalakulásra, együtt nevetésre, mókázásra. Ha pedig mégsem, legfeljebb ők lesznek a fő fogás.

2016. január 29-én, 18 órakor a pécsi Szabadkikötőben rendezik meg a Bóbita Bábszínház művészeinek közreműködésével a kötet verseiből készült zenés műsort.