Schwechtje Mihály mozifilmes debütálása, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) óta izgalmas társadalomtudatos dokumentumfilmekkel (Védelem alatt, Válás) jelentkezett. Az újraindult Filmszemle egyik kiemelt alkotása volt a Sünvadászat, amellyel a rendező folytatja játékfilmes munkásságát. Nemcsak visszatérő színészei (Polgár Csaba, Herr Szilvia, Vajda Kristóf) jelentik a kapcsolatot a két mű között, hanem tematikailag, hangnemüket és stílusukat tekintve is rokonok. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) ugyan specifikusan a közösségi média tinédzserekre gyakorolt hatását taglalja, de ezen keresztül számos aktuális társadalmi problémát felvet. Bár a főszereplő kamaszfiú a webkamera, a chat és a közösségi média segítségével követi el bűnét a szerelmét nem viszonzó osztálytársa ellen, öngyilkossági kísérletbe kergetve a lányt, de a különféle platformok hangsúlyosan csak eszközök, a gonoszság az emberektől ered. Fontos, hogy a főhős súlyos családi nehézségekkel küzd, és macsóskodó osztálytársa is folyton megalázza a többiek előtt. A fiú számára nincs pozitív férfi példakép, nevelőapja és az őt piszkáló osztálytársa destruktív maszkulin identitásokat képviselnek. A Sünvadászatban mintegy fordul a kocka, ezúttal a rendező egy fiatal felnőtt lányon keresztül mutatja be, milyen rombolást vihet véghez az egyénben, ha családja szeretet helyett felszínes kapcsolatokat és fenyegetést kínál. Schwechtje frappánsan rámutat egyetemes társadalmi problémákra is, amelyek nem csak Magyarországon mételyezik meg az ember életét.

A Sünvadászat a vidékről Budapestre szakadt főhősnő, Bogi gyönyörű énekével és közelképével indul. Mint kiderül, a Zeneakadémia elsőéves hallgatója, év végi vizsgájára készül, tanára biztatja őt, de a lány tipikusan az az ember, aki a kedvező véleményből is képes kiragadni a bíráló megjegyzéseket. Tanulmányait és lakhatását bébiszitterkedésből finanszírozza. Unokatestvére, Tamás fizet neki azért, hogy két kisgyerekére vigyázzon, mert sem neki, sem a kurátorként dolgozó Zitának nincs ideje a gyerekekre. A zárkózott és határozatlan Bogi meglepően jól ért a gyerekek nyelvén, ám a vizsgadrukk és szigorú nagyapja telefonhívása miatt nagy hibát vét: nem figyel oda az alig egyéves kisfiúra, aki lenyel egy mágnest, de az is lehet, hogy kettőt. A lány az interneten azt olvassa, hogy egyetlen mágnes még nem okoz gondot, kettő viszont már halálos lehet. Ettől pánikba esik, és elhallgatja az igazat a szülők elől. Így kezdetét veszi élete eddigi talán legrosszabb napja.

Schwechtje Mihály már az előző nagyjátékfilmjében sem riadt vissza a groteszk iróniától, profi módon keverve a tragikus és komikus hangnemet. Persze a cselekmény bizonyos pontjain szabályosan belobbantja a tragédiát, sokkhatást ér el azáltal, hogy hirtelen sötét tónusúra vált az addig kedves-bohókás sztori. A rendező ennél is tovább megy a Sünvadászatban, szinte az abszurditásig fokozza Bogi szorongását és cselekvésképtelenségét. Már az alapszituáció is komikus képtelenségnek tűnik, hiszen ha egy kisgyerek lenyel egy mágnest, akkor normális esetben az ember azonnal orvoshoz szalad vele, és nem az internetet böngészi megoldásért. A talán leggroteszkebb jelenetben Bogi a használt pelenkában turkál, hogy megbizonyosodjon róla, szerencsésen átment-e a mágnes a gyermek emésztőrendszerén. A félreértések vígjátéka játszódik le, mivel Zita a pelenkacsere során már megtalálta a mágnest, Bogi viszont azt hiszi, hogy az még mindig a fiú szervezetében van. Ezért rosszullétet szimulál, hogy kivonja magát a felelősség alól, később pedig még egy fotel alá is bebújik. Hiába bébiszitter, úgy viselkedik, mint egy hisztis kisgyerek.

Bogi tehát tragikomikus karakter, aki egyszerre szánalomra méltó és nevetséges – éppen úgy, ahogy a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) kamaszfiúja. A két szereplőben az is közös, hogy mindketten áldozatok, nem csupán bűnösök. Boginak az is a mentségére szól, hogy nagyapja megzavarta a kellemetlenkedő telefonhívással. A Ferenczi Gábor által kiválóan megformált nagyapa ritkán van a színen, de ha igen, akkor a néző megérti, Bogi miért is válhatott ilyen határozatlanná és félénkké. Valószínűleg azt is a nagyapa forszírozta, hogy Bogi Budapest legrangosabb intézményében tanuljon, ahol a legjobbnak kell lennie. Egy másik jelenetben pedig azt érezteti unokájával, hogy ő csak nő, és nincs érdemi beleszólása még a saját sorsába sem.

A mérgező családi légkörből tehát levezethető Bogi határozatlansága és passzivitása. A nagypapa által Bogira erőltetett hierarchikus női–férfi viszonyrendszerben a lány nem érzi feljogosultnak magát arra, hogy hallassa a hangját (szimbolikus módon az éneklés is egyre nehezebben megy neki), nem tudja maga mögött hagyni a tekintélyelvű, patriarchális családi mintát. Túl friss még számára a Zeneakadémia szabadabb légköre. Így a Sünvadászat egy általánosabb problémát exponál Bogi családi hátterének rövid, frappáns bemutatásán keresztül: az autoriter családfőknek az egyénre gyakorolt káros hatását tárja a néző elé. Bogi és nagyapja kapcsolatában látható, hogyan torzítja el az identitást, ha hiányzik a pozitív visszacsatolás, egyáltalán az önzetlen szeretet. Ez pedig a másik család, Tamás és Zita kapcsolatában is tetten érhető, kettejük konfliktusa abból ered, hogy Tamás konzervatív ember, aki nem tudja elviselni, hogy Zitának van külön lakása, hogy nem tradicionális családot alkotnak. De nem ilyen egyszerű a Sünvadászat, nem pusztán a konzervatív, patriarchális elveket kritizálja, mert egyrészt kettőn áll a vásár, másrészt Tamás és Zita családi krízise is egy nagyobb, általánosabb társadalmi probléma felé mutat.

Zita ugyan bár a „független, erős nő” szerepét képviseli, ám a Sünvadászat közel sem pozitív példaként állítja be őt. Noha függetlensége valóban biztosít számára egyfajta szabadságot, de emellett két gyermek édesanyja, akikért felelősséggel tartozik. Persze ahogy Bogi, úgy Zita és Tamás is tekinthetők áldozatoknak, a kapitalista gazdasági berendezkedés áldozatainak. Rajtuk keresztül megjelenik a filmben a rendszer egyik legfőbb ellentmondása: az ember a családért dolgozik, közben viszont nem ér rá a családjával foglalkozni. A gyerekek megoldandó problémaként jelennek meg, épp úgy, ahogy a házasság is, amely érthető módon válságba kerül, hiszen úgy valóban nehéz boldog családi életet élni, ha az anya és az apa gyakorlatilag külön laknak, a gyerekek pedig vagy a nagymamánál vannak, vagy egy bébiszitter vigyáz rájuk. Jellemző, hogy a kislány este „sünvadászatra” szeretne indulni, mivel Zita megígérte neki, hogy játszik vele ilyet, ám beüt a házassági válság, az anya pedig gorombán elutasítja gyermeke kérését. Tipikus probléma sújtja tehát Tamás és Zita családját, sok néző számára ismerős lehet ez a bonyolult szituáció, amelynek kapcsán joggal merülhet fel a kérdés, hogy a dolgozó ember minek vállaljon még gyermeket is, ha életét a karrier tölti ki, amelyet újra és újra képtelen összeegyeztetni a családdal. Az a kérdés merül fel, hogy a fennálló gazdasági-politikai rendszerek biztosítják, vagy pedig inkább hátráltatják a családalapítást és a családi életet. A Sünvadászat főszereplőit látva nehéz egyértelműen válaszolni erre a kérdésre.

Az már könnyeb kérdés, hogy mi lehet a gyógyír akár Bogi, akár Tamás és Zita problémájára. Bizonyos értelemben a kendőzetlen gyermeki őszinteség. A film egyik, kissé didaktikus, de találó rövid jelenetében a kislány kérdőre vonja Bogit. A kislány kérdése nagyon is jogos: miért nem mondják meg a felnőttek egymásnak az igazat, miért olyan nehéz őszintének lenni felnőttként, hiszen csak néhány szót kell kimondani, és az ember máris megkönnyebbül. Ennyiben Zitáék gyermeke mintegy érettebb a szüleinél, akik ahelyett, hogy a hétköznapi rohanásban leülnének egymással beszélgetni, kiteregetve a lapokat, hivatalos levelekben üzengetnek, köntörfalaznak, játszmáznak. Még a kisfiú is racionálisabb lénynek tűnik Boginál, hiszen ő kíváncsiságból nyeli le a mágnest, míg Bogi hasonló cselekedete (erre alapozza későbbi szimulált rosszullétét is) önmarcangolás és öndestrukció a cselekvésképtelenség miatt. Ám ismét érdemes hangsúlyozni, hogy a lány is csak áldozat: infantilis viselkedése rendszerszintű probléma tünete, az egészségtelen családi kapcsolatok miatt lett belőle idegroncs fiatal felnőtt korára.

​

A Sünvadászat tehát a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) méltó folytatása, még kiérleltebb filmgroteszk, amely egyszerre tekinthető egyéni tragikomédiának és a családi viszonyrendszereken és kríziseken keresztül társadalmi problémafilmnek. A főhősnőt remekül és érzékenyen eljátszó Mari Dorottyát – akinek ez az első filmes főszerepe – pedig remélhetőleg láthatjuk még a vásznon, ígéretes tehetség.