Anna Hints dokumentumfilmjében van valami, ami diszkréten, észrevétlenül magára vonja a figyelmet, majd végig a mozivászonra szegezi a néző tekintetét. Hogy mi a titka? Bizonyára mindannyiunknak igénye van egy olyan biztonságos térre és közösségre, amelyben meghallgatnak és megértenek minket. A Smoke Sauna Sisterhood révén, ha kíváncsiak és nyitottak vagyunk, kis időre egy ilyen befogadó közösség részesévé válhatunk. Az értő figyelemmel készült alkotás segítségével az odafordulás fontosságát és a befogadó, megtartó közeg erejét ismerjük meg új köntösben.

A filmrendező, forgatókönyvíró Anna Hints 1982-ben született Tartuban. Tanulmányait a Tartui Egyetemen kezdte összehasonlító irodalom és folklór szakon, majd fotográfiát tanult a Művészeti Főiskolán. Ezt követően a Tallinni Egyetem Film- és Médiaiskolájában végzett filmrendezőként. A Smoke Sauna Sisterhoodban sokrétű tapasztalatai tisztán tükröződnek. Az alkotó elmondása szerint a film sikere azt mutatja, hogy szükségünk van olyan helyekre, ahol valóban látnak és meghallgatnak minket. Ám ennél többről van szó, a siker inkább abból fakad, hogy Hints tökéletesen találja meg az arányokat mind a látványban, mind a tartalomban.

Észtországban a szaunázásnak a kikapcsolódáson túl spirituális vonatkozásai vannak. Úgy gondolják, a szauna a test és a lélek gyógyításának és az önmagunkkal való szembenézésnek a helyszíne. A kutatók egyre több bizonyítékot találtak arra, hogy az észak-európaihoz hasonló megoldások az ókortól kezdve világszerte előfordultak más-más hagyományok és eljárások szerint. Különösen nagy a hasonlóság a mai Amerika területén élt őslakosok által használt izzasztó kunyhókkal, amelyek vallási ceremónia helyszínéül szolgálnak, ahol a gőz, a közös ének és ima a test és lélek megújulását célozza. Az ipari forradalom idejétől megjelent a kémény a szaunában, a folyamatos fűtési lehetőséget biztosítva. Azóta a legtöbb szauna Észak-Európában a lakóházakban kap helyet, vagy a kertben különálló házikóként működik. A legtöbben ezt tartják az eredeti, autentikus finn szaunának, holott az igazi a kémény nélküli változat. A film Észtország szóban forgó évszázados hagyományába, az ország déli részén, Võrumaa-ban található füstszauna világába enged betekintést, amely 2014 óta az UNESCO szellemi kulturális örökségének is része.

A film váltakozva mutatja be a kultúrához tartozó szabályokat, rítusokat és a szereplők szaunában folytatott párbeszédeit. Előbbiből a szaunakultúra korábbi hagyományait, így a szauna felfűtésének lépéseit, illetve az észt népdalokat, ráolvasásokat, fohászokat ismerjük meg. A filmben az észt népdalok ősi rétegét, az úgynevezett rúnadal egyik fajtáját elevenítik fel, amely ez esetben ceremóniához kötött. A rúnadal egyszólamú, vokális műfaj, amelyben a nők szerepe kiemelten hangsúlyos. A fohászok nem csupán a nézőkre hatnak hipnotikus erővel, hanem a film dramaturgiájának is fontos szervezőjévé válnak. Az említett párbeszédek által pedig a megszólaltatott nők titkai, traumái, egyéni tapasztalatai kerülnek felszínre. Történeteik kíméletlenül tárják a néző elé a női test és lélek erejét és korlátait, mindent, amit imádni és gyűlölni lehet a női létben. A filmnyelv kiválóan illeszkedik a tartalomhoz; a kamera többnyire fix helyzetben van, nagyon ritkán mozog, ennek köszönhetően a film tempója megfelel a mondanivalónak, kiegészíti a párbeszédeket.  

A filmben általános a meztelen test látványa, amelyet a kamera kifinomultan, szexuális felhang nélkül láttat. Az észt nők számára a szaunában a meztelenség természetes, nincsenek ezzel kapcsolatos tabuk. Sokszor itt kezdődött és ért véget az élet, ugyanis a szauna hőmérséklete, higiéniája révén megfelelő körülményeket biztosított a szüléshez, illetve itt készítették fel a halottakat az utolsó útjukra. Kis idő elteltével a meztelenség a nézők számára sem okoz problémát, nem válik a filmet uraló elemmé, hanem az operatőri munkának köszönhetően eszközként funkcionál. A többnyire közeli vagy félközeli képkivágás sokszor nem mutatja a szereplők arcát, így főként a beszélgetésekre irányul a fókusz. A szereplők nem próbálnak tanulságokat levonni vagy irányítani a diskurzust, a kulcsmotívum az egymásra figyelés, ami a nézőt is a társasági élet részesévé teszi.

Nemcsak a képi világ gondos kiválasztásában és a hangulat megteremtésében, hanem az arányok megtalálásában is kimagasló az alkotás. A történetek által közelebb kerülünk az észt mentalitáshoz, és megismerjük annak mozgatórugóit. A beszélgetésekben megjelennek a transzgenerációs problémák; képet kapunk a szexuális nevelésről és a nélkülözésről. Olyan témák kerülnek szóba, amelyek megbeszélése még közeli kapcsolatokban is nehézséget okozhatnak, például a megaláztatás, a bántalmazás vagy a gyermekek elvesztése. Ám ennek egyáltalán nincs elidegenítő vagy túlságosan megterhelő hatása, ugyanis a film különös humora kiváló egyensúlyt teremt. A film stílusában rokonságot mutat a 2013-as megjelenésű Szerelempatak című magyar dokumentumfilmmel. Sós Ágnes filmjének főszereplői idős emberek, akik szerelmi és szexuális életükről mesélnek. Nyílt őszinteséggel beszélnek múltbéli szerelmeikről, elfojtásaikról, csalódásaikról és aktuális vágyaikról. A jelenetek – akárcsak Hints filmjében – kiválóan vannak megkomponálva, apránként, elkapott félmondatokból, hangulatokból, benyomásokból élettörténetek épülnek fel. Bár mindkét film egy mikrokörnyezetet vizsgál, és az intimitás kerül a középpontba, a Smoke Sauna Sisterhood a szereplők változatos életkora és beszélgetéseik sokszínűsége révén egyetemesebb és izgalmasabb.

A szauna a kultúra folyamatosan változó, mégis örök központi eleme. A múlt század első felében a tisztálkodás mellett a hús érlelésének és a mezőgazdasági termékek tárolásának nélkülözhetetlen helye volt, valamint a lelki jólét megteremtéséhez járult hozzá, az odafordulást segítette. A film egyik legnagyobb erénye, hogy e sokoldalúságnak megfelelően nem sulykolja a feminizmus gondolatait, nem foglal állást. Anélkül, hogy tolakodó vagy ideologikus lenne, elementáris erővel mutatja be a női létből fakadó kiszolgáltatottságot, félelmeket, szenvedélyeket és vágyakat, valamint a figyelem, a beszélgetés és a tapasztalatok átadásának erejét. A film így nemcsak az észt szaunakultúrát ábrázolja, hanem nagyon közelről bemutatja a női lét alapvető – legtöbbször tabuként kezelt – szegmenseit. A történetekben felelevenedik a női kiszolgáltatottság; a párválasztáshoz, párkapcsolathoz fűződő elvárások, megszégyenítések, a nőiesség és az abból fakadó, testképet romboló megjegyzések, a menstruációval és a szexuális aktussal kapcsolatos félelmek.

Hints dokumentumfilmje egyedülálló és hiánypótló alkotás. Felhívja a figyelmet a szaunák közösségformáló és gyógyító erejére, amelynek hatására Észtország-szerte újabb szaunák jöttek létre. Az alkotás interkulturális kísérlet, amelyben egy távoli kisközösség ismerősen közelivé válik. Ebben nagy szerepet játszik a film keserédes humora, amely az élet apró, fájdalmas mozzanatainak bemutatása közben is nevetést tud kiváltani. A rendező a filmnyelvi eszközökkel olyan atmoszférát teremt, amely képes a nézőket – az edukálás mellett – bevonni és részvételüket mindvégig fenntartani. A film méltán kapta meg a legnagyobb független amerikai filmfesztivál, a Sundance legjobb rendezésért járó díját.