Ruszin Noémi képein többek között – mint azt a művész megosztotta velem – hétköznapi használati tárgyak emberszerűvé vagy még inkább: élővé átlényegített változatait láthatjuk. Így lett például a hajszárítóból kacsaszerű alak, és itt figyel jámbor bambasággal, emelkedett csöndben ez az egész színes-ízes-mázas földöntúli sokaság.

Gyerekkorom dúsan illusztrált orosz mesekönyvei jutnak eszembe, amik festett illusztrációit mintha mindig valami sűrű pára ülte volna meg. Egy tóduló, torlódó, tolongó minicivilizáció apró alakjai akarnak itt szóhoz jutni, mindegyik figyelmet kér, aztán megállnak előttünk, és a szent együgyűség lehengerlő malasztjával bámulnak mélyen és messze, a lelkünkbe be, vagy valahova a hátunk mögé, valami sosemvolt régmúlt révületes bűvöletében rezegve.

Aztán vannak itt gépek is, de milyen gépek képei ezek? Szívecske-pöndörítő, napsugár-daraboló, harmatdaráló készülékek lennének? Ruszin Noémi kezei alatt átlelkesül, komoly és szeretetre méltó élni akarással telítődik minden, amit szerencsésen megragad. Akárhová kap, a kavargó textúrából mindig egy magának a létben helyet követelő totem lép elő.

Csonttörő Bábuska  – 75 x 95 cm olajfesték, akrilfesték, akvarell papír applikáció,
pasztellkréta, félkréta alap, enyvezett vászon, 2021

Mit nekünk poszthumanizmus, amikor bármerre is pillantunk, emberszerű arcokat látunk a felületből kibontakozni, mit nekünk létbe taszítottság, amikor mindenhonnan barátok integetnek vissza nekünk. Mindenesetre bizakodással tölthet el minket az a tény, hogy bármennyire is zaklatott a felszín, bármennyire is sorjás, recés a felület, végül mindig értelmet nyer a gomolygás. Ruszin Noémi tanult festő, és tagadhatatlan: mesterei kézjegye is leolvasható képeiről, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy itt valami ősi, valami ösztönös, a személyes és emberi múlt ködébe vesző, öröklött képalkotó indíttatással állunk szemben.

Nem pusztán az itt-ott felbukkanó népi ornamentikára gondolunk, és nemcsak a totemek és maszkok alaprétegeket megmozgató milyenségét látjuk, hanem egyszerűen a személyes teremteni vágyás szeretetteljes szemléletmódját, de ha megengedik: a mindent megszelídítő és magához ölelő anyai alaptermészet megnyilvánulását látom ezekben a képekben. Meggyőződésem, hogy Ruszin Noémi szívből szereti esendő, ámde megnyilvánulni kívánó, hallgatásukkal is sokatmondó figuráit. Improvizatív, jelentésbeli és technikai réteghalmozásra épülő módszere mára elfeledett vagy teljesen új életformák kimeríthetetlen kohójaként ontja magából a bábokat, bábuskákat és más, gyámolításra érdemes egyedeket.

Hárman kombinálva – 110 x 150 cm olajfesték, akrilfesték, akvarell festék, zsírkréta, színes ceruza,
szén, homok, papír applikáció, szintetikus lakk, félkréta alap, enyvezett vászon, 2023

(Bélyegkép: Elektromos kacsa- 50 x 92 cm olajfesték, akrilfesték, szén, félkréta alap, enyvezett vászon, 2021)

​A Szerkesztő a Petőfi Irodalmi Múzeum Oláh János-ösztöndíjasa.