Az évad szeptember 1-jén a Város napi díszhangversennyel, a bérletes évad szeptember 15-én, a SZÍN-fónia elnevezésű koncerttel vette kezdetét. A Pannon Filharmonikusok idén is változatos bérletekkel, különleges koncertekkel várja a pécsi, budapesti, eszéki és bécsi közönséget. Az elmúlt évek, évtizedek zenekar- és repertoárépítési munkájának láthatjuk az eredményét, a zenetörténet egyre távolabbi zugait járja be az együttes, miközben az ismertebb művek és korszakok játékmódján is érezhető ez a tanulási folyamat, melynek a közönség ugyanúgy része, mint a zenészek. Az évad során izgalmas, Pécsett egyáltalán nem megszokott műsorokkal találkozhatunk, melyekben az 1800 előtti vagy 1900 utáni művek nem megtűrt vendégek, sőt, számos műsor ezekre a darabokra épül.

A Kodály-bérletet megnyitó SZÍN-fónia a 150 éve született orosz zeneszerző, Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin zongoraetűdjével és zongoraversenyével indult, a betegség miatt beugró szólista Szabó Marcell volt. Szkrjabin műveit ritkán hallhatjuk Pécsen, noha a hatalmas tehetségű és kreativitású zeneszerző a 19. századi orosz zene legfontosabb hagyományait (az „ötök”, különösen Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov zenéjét) gondolta tovább. Az életmű az egyik lehetséges átvezetés a zenei romantikából a zenei modernségbe, akad is követője bőven. Az évadban az előzmények közül Rimszkij-Korszakov Seherezádéját, az Ezeregyéjszaka nyomán írt zenekari szvitjét hallhatjuk (Fátyoljáték), a közvetlen folytatásból Stravinskyt és Prokofjevet, utóbbit kétszer is: 1. hegedűversenyét Alissa Margulis játssza majd (Enchanté) – a Prokofjev–Bach-esten (Brandenburgi versenyek) 1. „Klasszikus” szimfóniáját és 1. zongoraversenyét adják elő, a szólista Balog József lesz. Stravinskytól a Gyagilev-féle párizsi Orosz Balett számára írt Tavaszi áldozatot hallhatjuk (Tavaszszentelő), amely mára szinte védjegye a pécsi zenekarnak: néhány évadonként műsorukra tűzik ezt a sokak által a zenei modernség egyik alapművének tartott darabot. Egyébként Gyagilev az a személy és Párizs az a helyszín, akiben és ahol összeérnek az orosz szálak: Gyagilev az 1900-as évek elején párizsi koncerteket szervezett Szkrjabinnak, 1910-ben színpadra állította a Seherezádé balettadaptációját, és ekkortól kezdve dolgozott együtt Stravinskyval is, akinek Tavaszi áldozatát 1913-ban mutatta be.

Nézzük, milyen darabok környezetében szólalnak meg ezek a művek. Stravinsky mellett ott lesz Bartók Béla, Brácsaversenyét Antoine Tamestit szólójával adják elő, a koncert pedig egy igen korai Haydn-szimfóniával indul – szintén egy kísérletező, újító korszak zsenije, csak 150 évvel korábbról, a korszellemnek megfelelően tele optimizmussal és vidámsággal. Pár évvel a Tavaszi áldozat után Stravinsky is ebbe a világba vágyódik el, de ebben az elvágyódásban már nincs semmi optimizmus. Rimszkij-Korszakov szintén Bartókkal kerül egy műsorra, a magyar szerző 3. zongoraversenyét a fiatal zongoraművész, Balogh Ádám játssza, a zenekart Varga Gilbert vezényli. A magyar és orosz szerzők egymás mellé állítása a hasonló történelmi és zenetörténeti szituáció miatt nagyon fontos összefüggéseket képes megvilágítani.

Prokofjev elhangzó művei szintén a bécsi klasszika iránti nosztalgia jegyében fogantak, ám ezúttal más konstellációkban vizsgálhatjuk meg ennek a neoklasszicista gesztusnak a sikerét. A hegedűverseny egy ízig-vérig romantikus koncerten hangzik el, Liszt Ferenc Prométheusz című szimfonikus költeménye után, valamint a francia romantikus szerző, Ernest Chausson hegedűre és zenekarra írt műve, kvázi hegedűversenye előtt. A zenekarnak egyébként bevallott célja, hogy a Magyarországon még mindig túlsúlyban lévő „németes” zenei hagyomány ellenhatásaként minél több francia szerzővel ismertessék meg a közönséget. Még izgalmasabb a másik Prokofjev-koncert műsora. Prokofjev–Bach-est? Igen, pontosan, a Pannonicum-bérlet koncertjén Prokofjev bécsi klasszikus műfajokat felelevenítő és újragondoló műveit Bach két Brandenburgi versenye kíséri abból a sorozatból, amely a klasszikus szimfónia és versenymű egyik legfontosabb előzményének tekinthető. Megint hallhatjuk majd a különbséget a visszavágyódás, illetve egy energiával és zseniális ötletekkel teli életmű dinamizmusa között. Az estet Vass András vezényli.

A Város napi díszhangverseny a pécsi Kodály Központban (Fotó: Dékány Zsolt, PFZ)

Ám barokk művekkel nem csak fél műsoridőt lehet megtölteni a Kodály Központban. Az Ablak a végtelenre című, az elhunytak emlékére rendezett esten Bach utolsó nagy – mondhatni bábeli – kísérlete, A fúga művészete csendül föl, persze zenekari átiratban. Erich Bergel erdélyi szász származású karmester sok éven át tanulmányozta Bach kompozícióját, ennek a munkának a lenyomatát hallhatjuk most, melynek tolmácsolásában Cristian Mandeal segíti a zenekart. Az Ablak a végtelenre találó cím. A fúgaciklusnak minden előadása maga is egy tanulmány (ahogy a mű maga is), az univerzum rendjének, a zene mibenlétének, hangok és lélek viszonyának tanulmányozása, de a mű olyan értelemben is befejezetlen, hogy minden értelmezésében marad egy rés, ami kimozdítja, elbizonytalanítja a bizonyosat, és létrejön valami nem várt, nem kalkulálható, előre el nem képzelhető.

De lesz bécsi est is, nem is egy. Haydn kap egy „egész estés” koncertet: a Musica Sacra- és a Kodály-bérlet közös hangversenyén A Teremtés című oratóriuma szólal meg a Pannon Filharmonikusok Fesztiválkórus közreműködésével és Vass András vezényletével. Az első bécsi iskola másik két szerzőjének idén közös koncertje lesz. A Landliebe elnevezésű hangversenyen Berecz Mihály játssza Mozart Esz-dúr „Jeunehomme” zongoraversenyét, aki kitűnő interpretátora a bécsi klasszikus zenének. A koncert vendége Keller András lesz, aki a Mozart-concertón kívül Beethoven 6. „Pastorale” szimfóniáját és Mozartnak A színigazgató című komédiához írt nyitányát dirigálja majd.

A másik bécsi esten az évszázaddal későbbi Bécs zenéje érkezik Pécsre (Bécsiség Pécsen): Bogányi Tibor számára bevallottan az egyik legkülönlegesebb zeneszerző Anton Bruckner, akinek idén 3. szimfóniáját tűzték műsorra. A koncert másik műsorszáma egy Bécshez szintén sok szállal kötődő zeneszerzőtől ered: Richard Strauss Oboaversenyét ezúttal Clara Dent-Bogányi szólójával hallhatjuk. Ráadásul a Pannon Filharmonikusok idén ugyanezzel a műsorral lép fel a bécsi Musikvereinban (Pécsiség Bécsben), folytatva sorozatát a patinás koncertteremben. Merész vállalkozás az együttes részéről, hogy kifejezetten „bécsi” darabokkal utaznak Bécsbe, de már a tavalyi bécsi programjukban sem „magyaros” ízű darabokkal örvendeztették meg a Musikverein vájtfülű közönségét. Akkor Richard Strauss mellett Mozartot vittek Mozart hazájába, Liszt Ferenc Les Préludes-je pedig kimondottan européer mű. De hát a Pannon Filharmonikusok horizontja is európai távlatú, ezt éppen Musikverein-beli sorozatuk igazolja.

Bach és Haydn mellett Bartók Béla kap még önálló estet. Baráti Kristóf arra vállalkozott, hogy Bartók mind a négy hegedűre és zenekarra írt művét, vagyis két hegedűversenyét és két zenekarra hangszerelt rapszódiáját egy koncerten adja elő (Páratlan Bartók-portré). Noha ezek közül némelyik darab előadása önmagában is hihetetlen szellemi és fizikai összpontosítást kíván szólistától és zenekartól, ennél jóval nagyobb kihívást jelent az, hogy a négy darab egészen eltérő zenei világokat, a szerző életművének eltérő szakaszait, eltérő gondolatiságokat képvisel. Annyi előnye viszont lesz Baráti Kristófnak és a pécsieknek, hogy április végén egy ideig alighanem ők fogják legjobban ismerni ezeket a műveket.

Bartók a földrajzi és időbeli origója ennek az évadnak, összeköt számos zenekultúrát, korszakot, ízlést. Oroszokról, németekről, osztrákokról, franciákról már volt szó, barokkról, bécsi klasszikáról, romantikáról és századelőről is. De Bartók zenéje ugyanígy elvezet minket a 20. század második felébe, sőt a jelenbe is. A Tiszta forrásból elnevezésű hangversenyen az Eötvös–Bartók vonalat húzza meg a zenekar. Eötvös Péter maga dirigálja Sirens’ Song (Szirének éneke) című, a Pannon Filharmonikusoknak ajánlott darabját, melyet online-koncerten már bemutattak, de most először hallható lesz élőben is. Úgy is mondhatnám, hogy most hallható lesz, hiszen a darab olyan akusztikai minőségeket hoz létre, melyek digitálisan nemigen közvetíthetők. A hatás persze az online közvetítés során is elsöprő volt, bizonyára sokaknak borsódzott otthon a háta a szirének hallgatása közben. A második ősbemutatójára készülő Eötvös-darab két zenekarra írt mű (Eötvös: Cello concerto grosso; Bartók: Négy zenekari darab) és egy oratorikus mű (Bartók: Cantata profana) táraságában szólal meg.

A Pannon Filharmonikusok a Musikvereinban (Fotó: Dékány Zsolt, PFZ)

De itt még mindig nem ért véget a zenetörténeti horizont tágítása. Olyan hihetetlen lángelmék, páratlan muzikalitású zenészek, úttörő komponisták is műsorra kerülnek idén, mint Giovanni Pierluigi da Palestrina, William Byrd, Johannes Ockeghem, Conlon Nancarrow, Pierre Boulez, Ligeti György vagy Kurtág György. Palestrina és Byrd egy-egy kórustétele Bach után csendül fel a Pannon Filharmonikusok Fesztiválkórus Karácsonyi kalendárium című koncertjén. Micsoda szerencse, hogy a Pannon Filharmonikusoknak kórusa is van, így a bérletek során megszólalhatnak a reneszánsz vokálpolifónia nagymesterei. A Karácsonyi kalendáriumnak még ebben a rövid felütésében is világossá válik, hogy a régi zenét elmélyülten tanulmányozó Bachot milyen szoros szálak fűzik a reneszánsz kóruszenéhez, és a lényeget tekintve számos dologban mennyire különbözik saját kortársaitól.

A franko-flamand iskola nagyhatású komponistája, Ockeghem viszont már a Magyar Klasszikus Zene Napja alkalmából rendezett koncerten szólal meg, melynek műsora az akkor 100 éve született Ligeti Györgyöt állítja a középpontba. A hangversenyen nemcsak Ligeti különböző korszakából származó darabok, hanem Ligetivel különböző viszonyokban álló zeneszerzők művei is megszólalnak, az esten hegedűn közreműködik Kelemen Barnabás, a zenekart Ajtony Csaba dirigálja. A 15. század végéről származó 36 szólamú kórusmű és a 20. század második felének progresszív zenéje közötti kapcsolat nemcsak a kreatív műsorszervező és a zenekritikus fejében jön létre. Már a század elejétől kezdve hihetetlen inspirációt nyújt a progresszív irányzatoknak a kora újkor zenéjének tanulmányozása, vagyis a kapcsolat közvetlen és élő. A késő középkor és reneszánsz zenéje egy lehetséges, ráadásul már megvalósult alternatívát mutatott a funkciós gondolkodásból kitörni igyekvő modern zene számára. De még ennél is többet. A kora újkor zenéje még fel tudott lépni a világmagyarázat igényével. A középkori és kora újkori zene kozmológia volt, a musica mint a hét szabad művészet egyike valójában a világ harmóniájának, a számok rendjének, a bolygók mozgásának és általában az időnek és a mozgásnak a tudománya, musica nélkül nem volt csillagászat (astronomia) és számtan (arithmetica) sem. A 20. században számos olyan zenei mozgalom bontakozott ki, amely a zenének ezt a fajta univerzalitását, világmagyarázó és kozmoszteremtő erejét kívánta visszahozni, amelyhez a régi zene mintaként szolgált.

Idén is lesz Flört-bérlet, amely annál kedvezményesebb áron váltható meg, minél fiatalabb valaki. Tavaly sok új koncertlátogatót vonzottak a Kodály Központba a Flört hangversenyei. Idén a bérlet hangversenyein lesz Négy évszak, „Monti-csárdás”, Hot Jazz Band, Gershwin és Szentivánéji álom, természetesen remek szólisták közreműködésével. Továbbra is van Müpa-bérlet, április 1-jén Bősze Ádám tart estet, lesz Bordalfesztivál, Bel canto áriaest, Valenti napi koncert. A zenekar folytatja megszokott ifjúsági és gyermekprogramjait, lesz Művészbejáró, Még1esély, és idén a 18 év alattiak ingyen válthatnak bérletet vagy jegyet egy-egy bérletes koncertre.

Hagyomány immár a Bertók László Költészeti Díj átadóestje, melyet a költő születésnapján, december 6-án tartanak a Kodály Központban, a házigazda idén is a Pannon Filharmonikusok. A Jelenkor folyóirat és a költő fia, Bertók Attila által alapított díjat első alkalommal, vagyis 2021-ben Parti Nagy Lajos kapta. Az átadóesten a Pannon Filharmonikusok egy szintén pécsi kötődésű zeneszerző, Balogh Máté Hangyák indulója című, Bertók-szövegekre írt kantátáját adta elő, és Balogh komponálta meg a díjátadó zenei szignálját is. A mostani műsoron öt fiatal zeneszerző: Balogh Máté, Horváth Bálint, Kedves Csanád, Szőcs Márton és Tornyai Péter Bertók-versekre írt művei hangoznak el Tatai Nóra énekművész és Szabó Ferenc János zongoraművész előadásában.

A pók és a tenger elnevezést kapta a Kodály-bérlet utolsó hangversenye, ahol Hontvári Gábor vezényletével Albert Roussel francia zeneszerző A pók lakomája című szvitje és Claude Debussy A tenger című zenekari műve is elhangzik. Megint összeérnek a szálak. Debussy egyrészt talán a legismertebb és itthon is legtöbbet játszott francia zeneszerző, aki Bartók zenéjére is nagy hatással volt. Viszont ugyanennyire fontos és mély benyomást tett Debussyre az orosz zene, különösen Muszorgszkij operái. Ahogy Szkrjabin művészete, úgy Debussyé is egy lehetséges átvezetés a zenei romantikából a zenei modernségbe, és láthatjuk, hogy nem is egészen független egymástól a két életmű. Az évad végén tehát visszatérünk a kezdetekhez, miközben keresztül-kasul bejártuk a zenetörténetet és a zenei térképet. Sőt, az egész évadot ez a folyamatos visszautalás, szerzők és zenei világok állandó visszatérése tagolja, ahol mégis minden ismétlés hoz valami újat.

Bertók László Költészeti Díj – 2021 (Fotó: Tóth László)

Az elmúlt években, évtizedekben nagyon tudatos munkát fektetett a zenekar a repertoár bővítésébe, egyre több műfajt, kort, stílust sajátítva el, ami természetes velejárója annak, hogy növekszik a zenekar hazai és nemzetközi rangja, ismertsége. Barokk darabokat a barokk formáció ad elő, melyben a zenekari tagok szólistaként léphetnek föl. Megalakult a Fesztiválkórus, melyet a régi zenéhez értő kiváló mesterek, Dobos László és Vass András vezetnek. A zenekar felkérésére vagy a zenekarnak ajánlva rendszeresen születnek kortárs darabok. A koncerteken egyre inkább műsorra tűznek modernista (tehát 20. századi, de nem késő- vagy utóromantikus és nem is neoklasszicista) műveket, valamint a zenekar egyre nagyobb szerepet vállal a magyar zenetörténet világszínvonalú életműveinek megszólaltatásában. A közönség számára az újdonság mellett különösen fontos annak folyamatos megtapasztalása, hogy a zenészek mennyit profitálnak egyénileg és közösségként is ebből a repertoárbővítésből, mennyire élvezik az újabb művek jelentette kihívásokat, és ez a plusz motiváció mennyire érződik az előadás minőségén is.

Gondoljunk csak bele: az évadban olyan, korszakos művek hangzanak el Pécsen, amelyeknek az építészeti megfelelője az Eiffel-torony, a Notre-Dame vagy a római Szent Péter-bazilika, festészeti megfelelője Rembrandt, Cézanne vagy a Sixtus-kápolna freskói, és még sorolhatnám a párhuzamokat. De míg az Eiffel-torony miatt Párizsba, Michelangelo miatt Rómába kellene mennünk, addig ezek a művek itt, Pécsen hangoznak el, egy világszínvonalú koncertteremben, egy pécsi zenekar, a Pannon Filharmonikusok előadásában.

(Bélyegkép: Dékány Zsolt, PFZ)