Ha végignézünk a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar (ARSO) évadán, számos kortárs zenei eseményt és kortárs zenét szerepeltető műsort látunk. Több alkalommal jelentkezett az Alba Regia Kortárs Zenei Centrum, fölléptek a 21. Kortárs Művészeti Fesztiválon, és a PartiTúra sorozat 4. részében is a kortárs zenét népszerűsítetted. Ezek közül mi a te kezdeményezésed, és mennyiben támaszkodhattál korábbi hagyományokra?

Tavaly, amikor Ruff Tamás igazgatóval és Dobszay Péter karmesterrel átvettük a zenekar vezetését, az egyik kiemelt vállalásunk a kortárs zenei profil kialakítása volt. Ezt a küldetést több irányból közelítjük meg: egyrészt új koncertsorozatok indításával, mint az Alba Regia Kortárs Zenei Centrum, másrészt a már meglévő koncertsorozatokba, fehérvári összművészeti kezdeményezésekbe is integráljuk a kortárs zenét, mint a PartiTúra ifjúsági zenei beavató sorozat vagy a Kortárs Művészeti Fesztivál. Az Alba Regia Kortárs Zenei Centrumot ősszel indítottam el műhelyszerű, beszélgetésekkel egybekötött koncertekkel a zenekar próbatermében. Első nagyobb koncertünk A csend körei című hangverseny volt, ahol Mozart Gran Partitájára és Hamvas Béla Patmoszára reflektáltunk kortárs ősbemutatókkal (az én Wolfgang elsüllyed egy pohár vízben című darabom mellett Lázár Dániel és Mark Simpson műveivel), a koncert közben pedig Nagy Péter színművésszel és Fa Nándor óceáni szólóvitorlázóval beszélgettünk arról, hogy számukra mit jelent a csend. Ezzel az eseménnyel arra is szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a környezetünk védelméhez hozzátartozik a kultúránk megőrzése is, ezért a természetvédelemhez hasonlóan foglalkozni kell a zenei hagyományok ápolásával és újraértelmezésével, a fenntarthatóság jegyében. Különleges este volt, sokan jöttek el, azt hiszem, elmondhatom, hogy a kezdeményezés sikert aratott.

Vegyük sorra az eseményeket. Május 2-án ért véget a PartiTúra ifjúsági koncertsorozat, melynek vállaltan nevelő-beavató célja volt. Az alternatív keretek mennyivel teszik befogadhatóbbá a kortárs zenét és nyitottabbá a közönséget?

Az ifjúsági sorozatunknak is én lettem a házigazdája, részt veszek a műsor összeállításában, majd kidolgozok egy koncepciót, történetet, ami alapján szerintem közelebb lehet hozni a gyerekekhez a klasszikus zene világát. Véget ért az első évadunk, a rendhagyó beavató koncerteket alkalmanként sok száz fehérvári és Fejér megyei gyerek hallgatta. Az én életemben ez nagy újdonság, a koncertek moderálása, a gyerekekkel való kommunikáció pedig nagyon feltölt. Tavaly egyetemen kezdtem el tanítani, de gyerekekkel soha nem foglalkoztam korábban, ráadásul az általános iskolától a középiskoláig elég széles korosztályt kell megszólítani a beavató koncerteken. Mivel nem vagyok zenetörténész, úgy gondoltam, hogy azzal tudok egyedi látásmódot nyújtani a gyerekeknek, ha egy zeneszerző szemszögéből közelítünk az elhangzó művekhez. Tehát elképzeljük, hogy mindannyian zeneszerzők vagyunk, és mi írjuk a darabokat itt és most. Már ennek jegyében rendeztem be a székesfehérvári Vörösmarty Színház színpadán zeneszerző dolgozószobát, de olyan is volt, hogy kakaóztunk gyerekekkel egy kocsmában, miközben különböző korok szórakoztató tánczenéit hallgattuk Mozarttól Bartókig. Május 2-án kortárs zenei beavató koncerttel zártuk az évadot, ahol a 21. század zenéjének titkaiba avattuk be a közönséget, hiszen egy kivétellel az összes elhangzó mű 2010 után született. A színpadon egy kísérleti laboratóriumba hívtam az iskolás közönséget, ahol közösen hangszíneket kevertünk ki lombikokban és kémcsövekben, majd válaszoltunk Charles Ives A megválaszolatlan kérdésére. Így mutattam meg a gyerekeknek azt a két komponenst, ami szerintem a leginkább mérvadó a mai zenei nyelvben: a hangszínt és a beszédszerűséget. A gyerekek nyitottak az új dolgok iránt, és az a tapasztalatom, hogy ezek a formák és ez a fajta kommunikáció és interakció segítik őket az absztrakt gondolkozás fejlesztésében.

Május 16-án, a Magyar Klasszikus Zene Napja keretében rendezett hangversenyen két Kodály-mű mellett egy Eötvös Péter-darab és From Do to Do című harsonaversenyed ősbemutatója hangzik el. De ez a koncert is ígér „Pár-beszéd”-et. Ez is valamiféle beavatás, bevezetés lesz?

A koncert előtt Szabó Balázs zenetudóssal, az ARSO művészeti tanácsadójával beszélgetünk a harsonaversenyemről. Hiszek benne, hogy a zene saját dramaturgiája önmagában is eléggé beszédes, de a (verbális) párbeszéd – ugyanúgy, ahogy a gyerekeknél is – segít a művek megértésében. Az Eötvös-darab címe Dialog mit Mozart, az én kompozícióm párbeszéd helyett inkább monológ harsonára és szimfonikus zenekarra. Ezt a két „beszédszerű zenét” állítjuk párba két Kodály-művel: a Nyári estével és a Marosszéki táncokkal. A téma amúgy is a mániámmá vált mostanában, doktori dolgozatomat zenedramaturgiából írom, ehhez fontos kapaszkodó most nekem Harnoncourt A beszédszerű zene című könyve és Tallér Zsófia, volt zeneakadémiai professzorom munkássága.

Május 20-án, a 21. Kortárs Művészeti Fesztivál keretében egy székesfehérvári együttessel, a Blahalouisianával léptek fel. Ha jól tudom, volt már közös projektje az ARSO-nak és a Blahalouisianának. Most mire készültök?

Ez is egy beavató lesz, ami nemcsak a gyerekekre fókuszál, hanem szélesebb korosztálynak szól. A dal műfajával és annak működésével ismerkedünk meg, Mozarttól Verdin át a kortárs zenéig és a Blahalouisianáig. Jancsó Gábor, a zenekar dalszerzője jó barátom, és most már zeneszerző kollégám is, hiszen Gábor idén diplomázott a Zeneakadémia alkalmazott zeneszerzés szakán. Az ARSO kamarazenekara mellett a koncerten énekesként közreműködik Schoblocher Barbara és Tatai Nóra is, az eseményt pedig Jókai Ági moderálja majd, aki a KultúRecept nevű online művészeti portál alapítója.

Mennyire vevő ezekre a kortárs zenei eseményekre a közönség, és mennyire vevők a zenészek vagy a zenekar vezetése?

Lassan túl vagyunk az első teljes évadunkon, Péterrel és Tamással folyamatosan vonjuk le a konzekvenciákat. Az a tapasztalat, hogy ha a néző már eljut egy kortárs zenei eseményre, akkor semmivel nem kisebb a siker, mint a hagyományos klasszikus koncertek esetében. Ehhez megfelelően előkészített és kellően nyitott kommunikációra van szükség, és persze magas színvonalú koncertekre. A klasszikus zenei bérleteinkbe is beépítettük a 21. század zenéjét, a Farkas-bérletünkben például (amely a zenekar legnépszerűbb klasszikus zenei bérlete) bemutattuk Rautavaara második csellóversenyét Rohmann Dittával, vagy a kamaraszimfonikus Somorjai-bérletünkben Solti Árpád vonósokra és szóló timpanira komponált Concertinója is megszólalt. A zenészeink egyre jobban játszanak mai zenét, és én is úgy próbálok írni nekik, hogy azzal személyre szabottan segítsem a fejlődésüket ezen a téren. Én ezzel tudok hozzájárulni a zenekarépítéshez.

(Képek: ARSO)