Olvasóink az elmúlt négy hónapban fiatal zeneszerzőkkel találkozhattak a Jelenkor Online zenei rovatában. Körkérdésünk célja az volt, hogy bemutassuk ezt a generációt, képet adjunk arról, hogyan gondolkodnak saját művészetükről, kortárs zenéről és közönségről. Mi foglalkoztatja őket, hogyan látják helyüket a zenetörténet (iskolák, irányzatok, elődök) viszonylatában, és hogyan látják a kortárs zene helyét a jelen kor társadalmában. A legfőbb cél pedig az volt, hogy megismerkedjünk kortárs művekkel. Olvasóink a sorozat folyamán 25 zeneszerző 48 darabját hallgathatták meg, és a szerzők művészetük bemutatásán, értelmezésén keresztül remélhetőleg közelebb hozták ezeket a műveket: az olvasókból hallgatókat avattak.

A fiatal zeneszerzőket megszólító körkérdés mindenképpen csal, amennyiben azt állítja, hogy ez a csoport, a „fiatal zeneszerzők” csoportja létezik. Egyrészt rengeteg zeneszerző van, másrészt rengeteg műfajban és regiszterben alkotnak. A körkérdés vállaltan akadémikus felfogást vett alapul, aminek határait persze éppen a válaszadók feszegették és lépték túl. A lehatárolás mindig valamiféle homogenitással kecsegtet, mintha a zeneszerzők valamiféle egységes csoportot alkotnának. A sorozatból épp az derült ki, hogy ez nincs így. Számos eltérő irányzat, esztétika, stílus, alkotói attitűd, érdeklődési terület jellemzi a fiatal zeneszerzőket. Ezért, mint minden körkérdés, ez is csupán szemle, körkép, amely még csak az illúzióját sem kelti annak, hogy egy cikksorozat keretében teljes képet lehetne adni a magyar zeneszerzés bármely metszetéről. Sőt, talán éppen az az egyik legfontosabb tanulsága ennek a sorozatnak, hogy még a szűken értett kortárs zenei szcéna is milyen sokszínű.

Eleve kik a „fiatal” zeneszerzők? A fiatalság fogalmához számos kulturális jelentés társul. Sok költő életműkiadása indul ezekhez hasonló fejezettel: „korai zsengék”, „fiatalkori művek”. Ezek mintegy zárványt képeznek az életművön belül, mintha lenne egy pont, amikortól kezdve a szerző már „igazi”, „érett”, „felnőtt” műveket ír („pályalombok”), és ami előtte volt, az még csak felkészülés a valódi életműre. Igaz, sokszor maguk a szerzők tagadják meg – hol látványosabban, hol hallgatólagosan – korábbi életművüket, vagy jelölnek ki új kezdeteket benne. Jól ismert példa Kurtág Györgyé, aki 33 évesen („krisztusi korban”) írt Vonósnégyesének adja az 1-es opusszámot, jelezve, hogy ezzel a művével új esztétika, új formálásmód veszi kezdetét. Ezt a fejlődéselvű narratívát azonban egyáltalán nem kell kizárólagosnak tekintenünk. Egy fiatalon írt mű ugyanolyan eséllyel lehet érett, összetett vagy zenetörténeti szempontból jelentős, mint egy idősen írt. Gondoljunk csak bele! Wolfgang Amadeus Mozart 35 évesen hunyt el, számos jelentős művét – a bécsi klasszicizmus iskolateremtő alkotásait – 30 éves kora előtt írta. Franz Schubert 31 évesen halt meg. Krzysztof Pendereckinek a korszak avantgárd zenéjét (és az egész századot) meghatározó művei szintén a szerző 30. életéve előtt íródtak, ráadásul az avantgárdtól való későbbi elfordulását sokan nem „felnőtté válásként”, hanem „megalkuvásként” értékelik, és éppen fiatalkori művészetét tekintik „korszakosnak”.

A sorozat egész egyszerűen húzta meg a határt, anélkül, hogy bármilyen – akár pozitív, akár negatív – értéket társított volna a fiatalság fogalmához: olyan szerzőket kérdeztünk, akik még nem múltak el 40 évesek, de már diplomát szereztek. Mindkét határ önkényes, de praktikusan használható. Az így kialakított halmazba nemzetközi színtéren is ismert, úgymond „befutott” szerzők és a Zeneakadémián néhány éve végzettek egyaránt bekerültek (a két kategória nem is zárja ki egymást). Intézményi helyzetük is különböző. Egyesek még folytatnak valamilyen képzést, míg mások egyetemi vagy középiskolai oktatók, és van, akit a sorozatbeli megjelenése óta választottak meg a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökévé. A válogatás tehát nem a tipikus zeneszerzői életút egy kiválasztott szakaszát, hanem az életutak sokféleségét mutatta be.

(1) Milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenédre?

Feltűnő az a széles műveltség és látókör, amellyel a megkérdezett fiatal szerzők fordulnak az őket megelőző korok, generációk zenéjéhez. A legfontosabb hatásokat kérdezve 80 különböző zeneszerzőt soroltak fel Thomas Tallistól és Palestrinától egészen a kortárs – a velük kortárs! – komponistákig, említve számos 19. és 20. századi komponistát is. Érezhető volt némi tartózkodás attól, hogy irányzatokhoz vagy iskolákhoz – mint merev kategóriákhoz – sorolják magukat, az elődök zenéje inkább mint folyamatos inspiráció, tárház, szellemi muníció vagy mint a párbeszéd lehetősége jelent meg válaszaikban. A zenetörténeti előzmények nagyon tudatos és már-már orientáló megválogatása mellett visszatérő volt az a meglátás is, hogy a műveket nemcsak zenei előképek, hanem a körülöttünk lévő világ megannyi jelensége, zaja, emléke és ezek – akár tudattalan – lecsapódása is meghatározza.

(Forrás: Word Art)

A legtöbbet emlegetett zeneszerző Bartók Béla volt, aki afféle közös atyamestere a mai magyar zeneszerzőknek – és amint látjuk, a legfiatalabb nemzedéknek is. Bartók művészetének egészen különböző elemei váltak meghatározóvá. Egyesek számára Bartók művészi magatartása követendő, mások mai környezetben gondolják újra a Bartókot is foglalkoztató zenei problémákat, de mindeközben előkerül az a teljes generációkat foglalkoztató kérdés is, hogy a Bartók nyomdokain járó zene hogyan ne legyen bartókos. Többször előkerült Kurtág György, Ligeti György vagy az egykori Új Zenei Stúdió tagjainak neve is, de visszatérő hivatkozási pont volt a kortárs amerikai és skandináv zene, a minimalizmus, a folklór, a jazz, és volt, aki fontos hatásként jelölte meg a gregoriánt, a 16. századi vokális polifóniát, a Dunai Vasmű zaját vagy olyan ismert könnyűzenei együtteseket, mint a Beatles, a Depeche Mode vagy a Radiohead.

(2) Mi kell ahhoz, hogy valaki értse vagy hallgatni tudja a zenédet? Milyen számodra az ideális közönség?

Fül és szív, figyelem és nyitottság. És persze csönd. Bármennyire is magától értetődőnek tűnnek ezek a válaszok, nagyon fontos meglátások húzódnak meg mögöttük. Már Szent Ágoston kiemeli, hogy a szöveg megértésének alapfeltétele a szeretet, vagyis a nyitottság és az odafordulás. Sok válaszadó szerint a kortárs zene befogadásához sincs szükség másra, mint hogy nyitottak legyünk rá, és odafigyelve hallgassuk. Ha nincs meg a csönd, a koncentrált figyelem vagy legalább a nyugalom, akkor nem tudunk a zene idejéhez lassulni – vagy gyorsulni. Ezek a hallgatóvá válás alapkövetelményei, melyek nem is specifikusan a kortárs zene befogadására vonatkoznak, noha a kortárs zene esetében – újdonságánál fogva – még nagyobb szükség van ezekre.

Mások szerint viszont bizonyos darabok ezeken túl is megkövetelnek bizonyos fajta figyelmet vagy hallgatói aktivitást. A zeneművekkel való ismerkedés nem egyszeri folyamat. A primer élményen túl, az újrahallgatások során újabb és újabb összefüggések válhatnak világossá, amelyek különböző kontextusokat (érzelmi, gondolati, történeti stb.) kapcsolhatnak be. Egy darab épp így tud sokféle ember számára jelenteni valamit, vagy akár ugyanannak az embernek is idővel mást. Ez a felfogás egy másik szempontot is magában rejt: nincs olyan mű (korábban se volt), amely minden embernek egyaránt tetszene, vagy befogadható lenne. Szerencsére a körkérdésből épp az derült ki, hogy a kortárs zene milyen sokszínű, maguk a szerzők is sokféle darabot komponálnak, melyeknek más és más az ideális közönsége.

(3) Kevesen hallgatnak kortárs zenét – mi az, amit mégis csak a kortárs zene tud nyújtani?

Talán az egyetlen dolog, amiben minden megkérdezett egyetértett, az az, hogy a kortárs zene fontos, és hogy valami olyat nyújt, amit semmi más nem. Sok zeneértő vagy akár a koncertélet meghatározó szereplői számára sem egyértelmű, hogy miért jó kortárs zenét hallgatni, és teljes évadok vagy akár emberéletek múlnak el kortárs zene hallgatása nélkül. A kortárs zene – a zeneszerzők szerint – nem csak újdonságot vagy akár a világ új módon való megismerését nyújtja. A kortárs művészet képes a jelen rezdüléseire, érzésvilágára, hangjaira, összefüggéseire a leginkább reagálni, azokat átadni, zenei formába önteni. A világ újfajta megértésében, felfogásában, érzékelésében a kortárs zene mindig komoly segítségére volt a társadalomnak. Ez ma is így van. A véletlenről alkotott képünk, a big data működése vagy az idő kortárs felfogása nagyban támaszkodik zenei eredményekre. De a modern ember érzelemvilága, érzékelése, belső ritmusa szintén más lenne a kortárs zene nélkül.

(4) Min dolgozol most? Mik a terveid?

A megkérdezett szerzők széles érdeklődési körét jellemzi az is, hogy szinte minden műfaj és társművészet megjelent a sorozatban. A klasszikus műfajokon és összeállításokon túl (szimfónia, opera, dalciklus, vonósnégyes, zongoradarab) korábbi műveik és jövőbeli terveik között szerepelnek ritkább együttesek is, mint a gitártrió, a furulya-orgona duó vagy az ütőkkel kiegészített Pierrot-ensemble. Van köztük, aki elektronikus zenével, színházi zenével, filmzenével foglalkozik, mások kortárs tánchoz, kórusszínházi vagy zenés-videós produkcióhoz készítenek zenét. A sorozatban volt szó régebbi művek átdolgozásáról, új ötletekről, régóta dédelgetett tervek megvalósításáról, elkészült művek szólamkottáinak elkészítéséről, tanulmány jellegű művekről, az életmű korábbi szakaszát összegző kompozíciókról, melyek közül több darabot a sorozatbeli említése óta már elő is adtak.[1]

A hazai kortárs zene és koncertélet szempontjából mára meghatározóvá váltak azok a zeneszerzői csoportosulások, amelyeket fiatal szerzők hoztak létre, hogy terjesszék a kortárs zenét, és bővítsék a fellépési lehetőségeket, lehetőleg minél több zenészt és kortárs zenét játszó együttest bevonva munkájukba. A Studió5 és a CentriFUGA kortárs zenei műhelyek, valamint a zeneszerzőket és képzőművészeket is magába foglaló Hermina Alkotócsoport több tagja is részt vett körkérdésünkben, de szintén több válaszadónk vesz részt a Living Room koncertek megvalósításában.

Figyelemre méltó, hogy milyen műfaj jelent meg legtöbbször a válaszokban. A sorozatban szereplő huszonöt szerzőből kilencen is tervezik – vagy nemrég fejezték be – oratorikus mű írását. Az oratorikus műfajokban való komponálás valaha – pár száz éve – a legtöbb szerzőnek mindennapi tevékenysége volt. Ez ma már nincs így, az oratorikus műforma kitüntetett szerepe mégis megmaradt, noha ma már nem problémamentes oratorikus művet írni, és erre gyakran a komponisták is reflektálnak műveikben. A kérdés az, hogy vajon mit mond el korunkról az oratorikus műfajok újbóli előtérbe kerülése, illetve milyen oratorikus zenét hoz létre ez a kor. Érdemes lesz figyelnünk ezeknek a műveknek a bemutatóját.

(5) A koronavírus miatt hallgatásra kényszerült a zenei élet, a koncertezés csak részben tudott újraindulni. Zeneszerzőként hogyan reagáltál erre a helyzetre, téged hogyan érintett?

A zeneszerzők helyzete kettős volt a koronavírus okozta leállások során. Noha a zenei élet számára nehézséget okozott a leállás, addig a komponálást, amely eleve magányos tevékenység, kevésbé érintette a bezártság. Sokan számoltak be arról, hogy így idejük maradt beérni magukat, régi terveket, eddig elmaradt munkákat befejezni. Viszont az is csak részben igaz, hogy a komponálás magányos tevékenység. Az előadókkal való együttműködés, a próbák folyamata vagy akár a koncerten érkező visszajelzések, tanulságok visszacsatornázódnak a zeneszerzői munkába. A társasági élet visszaszorulása, a beszélgetések, eszmecserék elmaradása a zeneszerzők számára ugyanúgy húsba vágó, mint bárki másnak.

Az online koncertek kapcsán is megoszlottak a vélemények. Azt mindenki elismeri, hogy az online koncertezés során szerzett tapasztalatok, a technikai fejlesztések és az eszközpark bővítése nagyon fontos, és ebből sok mindent meg kell őrizni a későbbiekre is. Nem beszélve arról, hogy így Budapesten kívül is követhetők voltak a jobbára a fővárosban tartott kortárs zenei események. De mindez egyáltalán nem pótolja vagy váltja le az élő koncertet, amely éppen közvetlenségénél és megismételhetetlenségénél fogva hat közönségére.

Reméljük, hogy sorozatunkkal közelebb hoztuk Olvasóinkhoz a kortárs zenét! A szerzőkkel való megismerkedés vagy a darabokról és kortárs zenéről való beszéd le tudja bontani azokat a falakat és korlátokat, amelyek miatt sokszor elérhetetlennek tűnik a kortárs zene. Már ez a rövid sorozat is megmutatta, hogy milyen sokszínű ez a generáció. Eltérő módon gondolkodnak a világról, a zenéről, a kortárs művészet céljairól és szerepéről, de egy dologban mind egyetértenek: kortárs zenét hallgatni fontos és jó dolog.