„Csodálatos lehetőség, hogy az ember öt percig
beszélhet a világhoz, amiről akar.”
(Kornis Mihály)

Számomra a Mikrokozmosz a koronavírus okozta online átállás egyik legizgalmasabb kezdeményezése. Sokak számára tette láthatóvá azt a kulturális közeget, amit eddig – leginkább – csak a FUGA falain belül lehetett megtapasztalni. A párperces adásokban a FUGA-hoz kötődő személyek szólaltak meg egy-egy általuk választott témában, műfajban. A 365 adásban több mint 320 személy vett részt: főként építészek, de mellettük költők és írók, színészek, képzőművészek, vizuális művészek, designerek, kurátorok, galériavezetők, filozófusok, esztéták, művészettörténészek, szerkesztők, szociológusok, urbanisták és nem utolsósorban zenészek. Ugyanilyen sokféle műfajban szólaltak meg a résztvevők: láthattunk és hallhattunk tárlatvezetést, székfoglaló előadást, születésnapi köszöntést, beszámolót, műismertetést, koncertet, ősbemutatót, performanszt, voltak, akik szavaltak, felolvastak, felidézték az emlékeiket, beszéltek a munkájukról, művészetükről, a FUGA-ról vagy a FUGA-hoz való viszonyukról. A közös a résztvevőkben az volt, hogy mind valamilyen módon kapcsolódnak a FUGA-hoz. Hisz mindazzal találkozhattunk ebben a 365 napban és videóban, amivel – egy korlátozásmentes évben – a FUGA-ban találkozhatunk.

A FUGA különleges hely. Kevés olyan hely van, ahol ennyi művészeti ág, a kultúra ennyi szegmensének képviselője otthon érzi magát. A FUGA egyszerre építészeti központ és koncertközpont, kiállítótér és színház, stúdió és konferenciaközpont, jazzklub, könyvesbolt és kávézó. A FUGA nyitott. Nyitott a különféle művészeti ágakra, nyitott a kezdeményezésekre és nyitott abban az értelemben is, hogy az utcáról bárki bemehet. Ez utóbbi a leglényegesebb. A FUGA nyilvános, mint az ógörög agora vagy a római fórum. A szó legszorosabb értelmében a köz számára van, arra, hogy bárki bemehessen és vitatkozhasson, olvashasson és tanulhasson, találkozhasson másokkal, idegenekkel és ismerősökkel, megszokott és új világokkal. „Nagyon erős hely a FUGA, és hát nagyon erős a szelleme” – mondja róla Parti Nagy Lajos. A FUGA szellemisége a nyitottság, de nem egyszerűen nyitott (bár ez sem kevés), hanem teret is ad a találkozásra. Nagy Bálint építész, aki 2009-es indulása óta vezeti a FUGA-t (és akit tegnap, a születésnapján koncertmaratonnal köszöntöttek a FUGA-hoz kapcsolódó zenészek), tudta, hogy a tereket létre kell hozni, hogy legyen hová belépni. Tudta, hogy a találkozás, a vita, a fórum nem jön létre magától, a fórumot meg kell teremteni. A FUGA Budapest belvárosában létrehozott egy olyan szigetet, amely – a belváros döntő részétől eltérően – nem a turizmust és a felső középosztály fogyasztását szolgálja ki, hanem kultúrát hoz létre. György Péter esztéta szerint „ennyire szívósan, szorongásmentesen, bátran és ugyanolyan minőségben kultúrát előállítani, mint ez a hely – ez nemzetközileg is példátlan teljesítmény”.

​

Építészeti Központ. Eleinte mindig azon gondolkodtam, hogy a kortárs zenei koncert biztosan valami megtűrt dolog egy építészeti központban. Biztos azért szerveznek ilyet is, mert mégiscsak FUGA a neve. Aztán valahogy mégis rendre itt voltak a legfontosabb kortárs zenei koncertek. Lassan kialakult egy közeg: zeneszerzők, előadóművészek és a közönségük. No meg a hely. Megszoktuk a teret, az akusztikát, a klímát, megszoktuk egymást. Ideszoktunk. A FUGA „a mai magyar zenei élet egyik legfontosabb intézménye” – írtam egyszer egy „FUGAkoncert” kapcsán. Úgy éreztem, hogy ezt egyszer le kell szögezni. A zene az ilyen kis műhelyekben történik, szólóesteken és kamarakoncerteken, nem pedig a hatalmas koncerttermekben. Persze fontosak a nagyzenekari koncertek is, de egy szimfonikus zenekar meghallgatásához olyan hatalmas rendszereket, intézményeket és cégeket kell fenntartani, működésbe hozni és újratermelni, hogy mögöttük a zene szempontjai sokszor elvesznek. A FUGA-ban a közönség együtt tanul és együtt kísérletezik a zenészekkel. A FUGA-ban mindenki ismerős. Mára felnőtt egy zenei generáció, amelynek az elsődleges közege a FUGA, az Építészeti Központ. A FUGA-ba nem azért járunk, hogy biztosan „zseniális” és „korszakos” műveket halljunk, amiért biztosan megéri kifizetni a belépőt. Hanem azért, hogy részt vegyünk a kortárs magyar zene alakulásában, hogy együtt járjunk be új utakat, hogy a zenetörténet apokrif fejezeteiben kalandozzunk, és hogy esetenként mi magunk is bekapcsolódjunk az előadásba.

Azt, hogy a zene nem csak egy megtűrt művészeti ág az Építészeti Központban, jelzi a Mikrokozmosz sorozat címe (FUGA és Mikrokozmosz!) és az, hogy a 365 adás több mint egyharmadában, 127 adásban szerepeltek zenészek, az adásokban több mint 90 zenész vett részt, és mintegy 60 szerző művei hangzottak el Hildegard von Bingentől Johann Joseph Vilsmayren és Edgard Varèse-en át Gelléri Andrásig és Szőcs Mártonig. Építészet és zene kapcsolata a Tér/Zene sorozattal indult: Mátrai Péter építész-zeneszerző 2010-es szerzői estje volt az első FUGAkoncert. Ezután egyre több szerző és előadó kezdett el rendszeresen fellépni a FUGA-ban. A CentriFUGA kortárs zenei műhelyt 2013-ban hozta létre Balogh Máté, Kedves Csanád, Tornyai Péter és a FUGAkoncertek művészeti vezetője, Rajk Judit énekművész, akik akkor már több közös koncertet tartottak a FUGA-ban. A CentriFUGA koncertjeihez később számos kortárs zeneszerző és előadóművész csatlakozott, a lazán kapcsolódó zenészeket nem annyira egy közös irányzat vagy stílus tartja össze, hanem bizonyos zenei magatartásformák, melyek közül a legfontosabbak a kísérletezés, a párbeszéd és a tradíciók újragondolása. A középpontban majdnem mindig valamilyen inspirációs forrás áll, afféle meditációs objektum, amit a koncert körüljár, legyen az egy műfaj, egy szerző, egy hangszer, egy közreműködő, egy kiállítás stb. Tipikus CentriFUGA produkció a valaki tiszteletére, emlékére, köszöntésére szervezett koncert: Serei 60, Csapó 60, Kurtág 90, Hommage á Szőllősy András, ¡Vida!, Alma, n.b.

Az évek során újabb és újabb előadók és fiatal zeneszerzők kapcsolódtak a CentriFUGA-hoz, akár egy-egy koncert erejéig, akár hosszabb távon, miközben az idősebb generáció – különösen az egykori Új Zenei Stúdió – tagjai is gyakran vesznek részt koncertjeiken. Az Új Zenei Stúdió szellemi örökségének felvállalása soha nem tűnt terhesnek a CentriFUGA számára – és nem is kizárólagos vagy kitüntetett ez a hagyomány. Talán a műhely épp amiatt tud ilyen fontos szerepet betölteni a mai magyar zenei történésekben, mert ilyen erősen és reflektáltan kapcsolódik saját előzményeihez, és ezt felhasználva építi fel a maga alternatív tradícióját. Az elmúlt fél évszázad zenetörténete akkor is ott munkálna a háttérben, ha nem vennének róla tudomást, a CenriFUGA azonban folyamatos párbeszédet alakított ki ezzel az örökséggel, magas színvonalon folytatva a magyar zenei avantgárd legjobb hagyományait.

Egyszer én is felléptem a FUGA-ban. Balogh Máté Singende Fontäne című, három vonósra, cintányérokra, klarinétra és zongorára írt művét adtuk elő. A darab első felében a vonósok, a második felében az ütőhangszeres játszik, halkan, áttetszőn, mint egy éneklő szökőkút. Ők a terem egy-egy sarkában ültek, alig látszottak, a koncepció szerint a színpadon csak a klarinétos és a zongorista jelenik meg. A darab kellős közepén, egy hosszú glissando után a zongorán le kellett ütni egy művészi D hangot, majd hagyni lecsengeni, amíg magától el nem némul. Ez a D hang voltam én. Gondolom, Máté nem akart erre a hangra egy zongoristát leakasztani, ezt még a konziban zeneszerzés szakot végzett irodalmár is le tudja játszani. A klarinétot egyébként Klenyán Csaba játszotta, ő is egyetlen hangot fújt, a darab végén. Egyébként nyilván ez a két hang volt a darab eszmei csúcspontja, mi voltunk a hagyományos értelemben vett főszereplők, hisz mi voltunk a színpadon. Hát ez volt az én FUGA-beli fellépésem. Egy D hang.

De a FUGA-ban nem csak kortárs zenei koncerteket szerveznek. Két nagyon fontos sorozat a Provokált tradíciók és a Vendégségben a FUGA-ban. Előbbi sokszor a kánonból kimaradt darabokat karol fel (Régi és új német dalok, Staszny Zsófia és Szabó Ferenc János), máskor ismert darabokat állít szokatlan kontextusba vagy mutat be új módon (És összecsendülnek-pendülnek a hangok, Takáts Zsuzsanna; Transz, Tánc, Asszonánc, Rákóczy Anna és Rozmán Lajos), ezáltal újabb és újabb értelmezéseket és zenetörténeti összefüggéseket tár fel (Hodie perlustravit…, Rajk Judit, Szalai András és Zétényi Tamás), nagyban segítve a kortárs zene befogadását is (Berio +, Molnár Anna, Razvaljajeva Anasztázia és Seleljo Erzsébet). Utóbbi sorozat pedig a FUGA – és közönsége – nyitottságát példázza, sok hangszeres előadó ezen a sorozaton keresztül kerül kapcsolatba a FUGA-val, a többségük a Mikrokozmosz sorozatban is szerepelt. Az elmúlt év „vendégségein” Németh András szóló zongoraestet tartott, Darázs Renáta és Wilheim András Beethoven-dalestet, Bali János és Pétery Dóra barokk kamaraestet, Andor Krisztián és Kérges Barnabás Schubert-zongoraestet, Tóth-Vajna Zsombor kora barokk szólóestjén lantcsembalón játszott, Kéringer László Borbély Lászlóval kamarázott, Bársony Péter pedig Marczi Mariann-nal.

​

A Mikrokozmosz zenei palettája igen sokszínű, izgalmasabbnál izgalmasabb szerzőkkel, művekkel, előadókkal. Ugyan a sorozat csak rövid betekintés abba a zenei életbe, amely a FUGA körül kiépült, és amely az online koncertezés idejére sem állt le egy pillanatra sem (a FUGA összes online koncertje visszanézhető), mégis jól láthatók azok a kiszögellési pontok, amelyek a FUGA zenészei számára meghatározók. Megint egy kis statisztika (előre is elnézést azoktól, akik a különféle felsorolásokból kimaradnak). A sorozatban szereplő mintegy 60 zeneszerző közül műveivel többször szerepel a sorozatban Isaac Albéniz, Carl Philipp Emanuel Bach, Franz Schubert, Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin, Morton Feldman, Ligeti György, Dukay Barnabás, Jeney Zoltán és persze több CentriFUGA-s szerző is: Bali János, Balogh Máté, Dargay Marcell, Horváth Bálint, Kedves Csanád, Tornyai Péter. De nézzük a FUGAkoncertek legfontosabb referenciáit: a sorozatban szerzőként négyszer szerepel Bartók Béla (ha a főcímzenét leszámítjuk), Kurtág György ötször, Wolfgang Amadeus Mozart hétszer. És természetesen a legtöbbet játszott szerző a Mikrokozmoszban is Johann Sebastian Bach: 16 adásban játszanak Bach-művet.

Több Bach-élményem is kapcsolódik a FUGA-hoz, elmesélem a legszentimentálisabbat. Még egyetemista voltam. Borbély László zongoraművész DLA-koncertjére készülve a FUGA-ban is előadott egy válogatást A fúga művészetéből. Ez a mű ritkán kerül műsorra, Vidovszky László is mindig elmondja, hogy nem is előadásra készült: tudományos mű, szinte hallgathatatlan – mármint olyan összetett. Nem véletlen talán, hogy sokáig az egyik legmeghatározóbb felvétel Magyarországon egy Új Zenei Stúdiós zenésszel, Kocsis Zoltánnal készült. Mindenképp el akartam menni a koncertre, de előző nap lebetegedtem, és ahogy elvárható, 39 fölé kúszott a lázam. Azt gondoltam, hogy ha a koncert előtti órákban sikerül 38 alá kerülni, akkor elmegyek. Végül hőemelkedéssel indultam el a FUGA-ba, vittem magammal az Editio Musicás kispartitúrámat, ahogy kell (akkoriban még gyakran jártam kottával koncertekre). A koncert után hazafelé a buszmegállóból már alig támolyogtam haza, a lázam újra 39 fölött volt, de úgy éreztem, ha meghalok, legalább egyszer hallhattam élőben A fúga művészetét (mondom, ekkor még eléggé szentimentális voltam). Persze nem haltam meg, de a koncert így is meghatározó esemény volt az életemben, most is úgy gondolom, hogy megérte elmenni, nagyon sokat tanultam Borbély Lászlótól, az ő Bachjából, az ő fúgájából.

Hát ez az én FUGA-m. A hely, ahová a legszívesebben járok koncertre, és amely az elmúlt, lezárásokkal terhes évben is zenei otthonom volt. Idén talán még több emberhez jutottak el a FUGAkoncertek, hála a visszanézhető közvetítéseknek és a Mikrokozmosznak. De azért már várom, hogy újra betérhessek a Petőfi Sándor utcai épületbe. Gratulálok a készítőknek a sorozathoz, és ezzel a személyes hangvételű írással köszöntöm én is a FUGA Budapesti Építészeti Központot és annak munkatársait.

Éljen soká a FUGA!

Bélyegkép: Facebook/fuga.bek