„A fámájáról notábilis, akadémikus alma máterből”
(François Rabelais: Pantagruel)

Az immár tizedik alkalommal megrendezett Generace zeneszerzőversenyen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem két növendéke is díjat kapott. Mihalicza Csenge Hat tétel zongorára című művével a legfeljebb huszonegy éves alkotók kategóriájában I. helyezést, Lázár Dániel pedig Melodic atmospheres című darabjával a legfeljebb harminc éves alkotók kategóriájában III. helyezést ért el.

A Generace zeneszerzőversenyt Ostravában rendezik, amely a történelmi Morvaország egyik gazdasági és kulturális központja és Csehország harmadik legnépesebb városa. A leginkább a vasiparáról ismert város[1] több jelentős zenei fesztiválnak is otthont ad. Az Ostrava Center for New Music 2000 óta kétévente rendezi meg az Ostrava Days újzenei fesztivált, mely nyári mesterkurzusokkal és ösztöndíjakkal kiegészülve az experimentális zenei élet meghatározó fóruma nemzetközi színtéren, olyan vendégekkel, mint Philip Glass, Frederick Rzewski vagy Christian Wolff. Az Ostrava Days szervezői indították útjára 2017-ben a NODO (New Opera Days Ostrava) operabiennálét is. Szintén jelentős klasszikus zenei rendezvény a Leoš Janáček nemzetközi zenei fesztivál, melynek szervezői – élükön Jaromír Javůrekkel – alapították a Generace zeneszerzőversenyt is. Az, hogy egy pár százezres városban rendszeresen ilyen zenei – és főként kortárs zenei – rendezvényeket tartanak, azt jelenti, hogy a város zenei együttesei, az Ostravai Egyetemen zenét tanuló egyetemisták és nem utolsósorban a város lakói rendszeresen találkoznak kortárs zenével, akár közönségként, akár előadóként.

A Generace versenyen a visegrádi országok fiatal zeneszerzői indulhatnak. A zsűri is a négy országból kerül ki, magyar tagja Tihanyi László zeneszerző-karmester, kollégái: Milan Báchorek, Hanuš Bartoň, Ivan Kurz, Vít Zouhar (Csehország); Alexander Lasoń (Lengyelország); illetve Jevgenij Iršai (Szlovákia). A versenyzők a szólótól a kamaraegyüttesig terjedő apparátusra írt darabbal pályázhatnak, a 200–1150 euróig terjedő díjakat két kategóriában: a legfeljebb harminc éves és a legfeljebb huszonegy éves alkotók között osztják ki. Vagyis a verseny egyfajta hidat képez a visegrádi országok fiatal szerzői és egyúttal zeneakadémiái között. „Valóban a térség egyik meghatározó versenyéről van szó, és ennek alighanem első számú oka a fórum folytonossága: minden évben kiírják, a fiatal kollégák tudnak és szoktak rá készülni” – emelte ki a fesztivál fontosságát Tihanyi László, aki a vele készült interjúban azt is elmondta, hogy a beküldött pályaműveken nagyon jól megfigyelhetők „az egyes zeneakadémiák különböző hagyományai”. A budapesti Zeneakadémia hallgatói rendre jól szerepelnek a versenyen, több korábbi díjazott (Balogh Máté, Bella Máté, Kecskés D. Balázs, Tornyai Péter) ma már az intézmény oktatója. 2020-ban négy magyar díjazott is volt: Kecskés D. Balázs I. helyezést, Balogh Máté és Mihalicza Csenge III. helyezést ért el, Gelléri András pedig dicséretben részesült.

Mihalicza Csenge és Lázár Dániel (Forrás: lfze.hu)

Mihalicza Csenge az idei versenyre két darabbal is nevezett. A régebben írt Hat tétel zongorára mellett Solo for Blockflöte című experimentális művét is beküldte. A zongoraciklus karakterében, mozgásában és hangsoraiban is különböző, rövid darabokból áll: tulajdonképpen hangzásvilágok és különféle tonalitások bejárása, a bennük rejlő lehetőségek kibontása. Találunk köztük piramisakkordon,[2] egészhangú skálán vagy 1:3-as distanciaskálán[3] alapuló tételt, bár a technikai megközelítés némileg félrevezető lehet. Az ötlet, a technikai alapelem itt csak kiindulás, de az ötletek kidolgozása nagyon is egyéni hangról, stílusról árulkodik, melynek eredménye hat friss és lendületes tétel, melyek együtt is jól felépített és kidolgozott kompozíciót alkotnak.

A mű megírása óta a szerző elképzelései is változtak: „van benne olyan tétel, amit akár ma is írhattam volna, de az egészet ma már nem így írtam volna meg, nem ilyen zongoraművet írtam volna” – mondta Mihalicza. A kérdésre, hogy milyet, a közelmúltban komponált darabjainak leírásával válaszolt. Szalai Molli, zongora szakos évfolyamtársa kérte fel őt és Persányi Zsófiát, hogy Schumann-estjéhez írjanak Schumannhoz kapcsolódó darabot. Mihalicza egy variációsorozatot írt, melynek témája a Chiarina Schumann Karneváljából, viszont a csavar az, hogy az – önmagában is egy variációhoz hasonló – Chiarina, azaz a téma csak a 8. variációként hangzik el. A mű tehát egy inverz variációsorozat, „a kissé eklektikus mű a monoton és kromatikus hangzásoktól jut el a romantikus stílusig, a további variációkban pedig újabb zenei világokig”. (Az ötletnek bizonyára Schumann is örült volna, aki saját műveiben már elkezdte a zenei anyag avantgárdista lebontását, például a Papillons fináléjában.)

A Chiarina-variációkhoz hasonlóan a zenei anyag stiláris rétegét állítja a középpontba a François Rabelais Pantagruel című regényének 6. fejezete alapján, bariton énekesre és orgonára írt műve (Mint találkozott Pantagruel egy limúziaival, ki frantzia anyanyelvét nyomorgatta), melyben a direkt elrontott, mesterkélt klasszikus stílusgyakorlatok (a limúziai nyakatekert akadémiai nyelvezete) mellett Ligeti György Voluminájának imitációja is egy a játékba hozott stílusrétegek között. A művet 2020 októberében mutatták be a CAFe Budapest Fischer Annie Night programja keretében, és valószínűleg készül majd átirata, melyben az orgonát kamaraegyüttes helyettesíti.

Az, hogy Mihalicza számára a feldolgozott szövegek milyen erős kapcsolatban vannak a zenei anyaggal, látható THE AUTHOR’S ABSTRACT OF MELANCHOLY, Διαλογῶς című diplomadarabjában is, mely május 4-én hangzott el a Zeneakadémián. A darab szövege Robert Burton először 1621-ben publikált The Anatomy of Melancholy című, hatalmas teoretikus művének egyik verses paratextusa. A zenemű itt is a szöveg és a harmóniai karakterek között hoz létre összefüggéseket, origója a melankóliát jelképező akkord, és ennek módosulásai, változásai szervezik a tonalitást és a harmóniarendet. Szeptemberben a Hagyományok Házában Dobszay-Meskó Ilonával és Szászi Petrával közös koncertjén For Cello és Vers című darabjait adják elő. Utóbbi, szintén erősen akkordikus orientációjú mű eredetileg alt-blockflötére, B-klarinétra, cimbalomra, erhura („kínai hegedű”) és nagybőgőre írt kvintett, melynek ezen az alkalmon fuvola–hegedű–cselló–zongora-átirata hangzik el. A fenti darabok alapján úgy tűnik, hogy Mihalicza kompozíciós módszerét a struktúrák felépítése, létrehozása, illetve azok kiforgatása, párbeszédbe hozása egyaránt jellemzik.

A Melodic atmospheres Lázár Dániel első valódi vonósnégyese, melynek eredeti változatát a nyáron készítette el, majd a versenyre lényegesen átdolgozta. Elmondása szerint a vonósnégyes műfaja mindig is mumus volt számára: „nem mertem vonósnégyest írni, mert ez az egyik legkomolyabb összeállítás. Hatalmas tradícióval kell szembenézni, amin nehéz fogást találni.” A koronavírus miatti leállás adott neki lendületet, hisz így nyugodtabb körülmények között mélyedhetett el a munkában: „Mikor, ha nem most?” – gondolta, amikor nekiállt a komponálásnak. A Zeneakadémián töltött első évek során elsősorban a motivikus, dallamcentrikus szerkesztés foglalkoztatta, az utóbbi időszakban – a mesterképzés alatt szerzett benyomások hatására – kezdett el más technikák iránt érdeklődni. „A Zeneakadémián elkezd kialakulni egy egyéni hang, de a kérdés, hogy abból hogyan lehet továbbfejlődni. Mik azok az irányok, amikben jól érzem magam, amik igazán érdekelnek. A nyáron volt időm arra, hogy ezeken a kérdéseken gondolkodjam.” A Melodic atmospheresben Lázár a hangszíneken alapuló zenei anyagot próbálja összeegyeztetni a motivikus szerkesztéssel. A mű címe (mely utalás Ligeti György Atmosphères című művére is) ezt a kettősséget jelzi. „Nagyon érdekel ennek a két világnak a találkozása. Persze még sok felfedezni való terület vár rám. Nem tudom, hova fog ez a folyamat kilyukadni.” A darabot május 8-án mutatta be Németh Gábor vonósnégyese,[4] és a próbafolyamatok során Lázár arról győződött meg, hogy hiába dolgozta át a művet, így is nagyon sok mindent már máshogy csinálna. Most úgy érzi, a mű egyfajta összegzése az eddigieknek, és már tervezi egy új vonósnégyes megírását, amelyben egészen más utakon indulhat el.

Az elmúlt időszakban több korábbi darabját felújította, és sok időt fektet elmaradt koncertek megszervezésébe. Ha minden igaz, szeptember 8-án, a tavaly elmaradt zeneszerzés diplomakoncert pótlásaként egy nagyzenekari szerzői estet tart egykori évfolyamtársaival a Zeneakadémián, illetve a Variart Ensemble-lal koncertkörutat terveznek Prága, Pozsony és Ljubljana érintésével. Lázárt nagyon inspirálja, ha másokkal együtt tud működni, mint elmondta, fontos neki a közös munka akár zeneszerzőtársaival, akár előadóművészekkel: „így tudjuk egymást támogatni vagy egymás darabját véleményezni, hisz nagyon sokat segít, ha valaki más szempontból lát rá a darabodra. És közösen tudunk koncertet szervezni, folyamatos kommunikáció alakulhat ki az előadókkal is.” Részt vett a Szimpla Kertben tavaly indult Szimpla Classic sorozat szervezésében is, melynek célja, hogy új közegbe, és ezáltal új közönségnek vigye el a kortárs és a klasszikus zenét. A romkocsma vendégei nem feltétlenül látogatnak el kortárs zenei koncertekre, de ha a kortárs zene megy el hozzájuk, és így a kapcsolat létrejön, talán közelebb kerülnek a mai komolyzenéhez. Havonta egy koncertet terveztek, és bár a járvány keresztülhúzta a számításokat, de Lázár reméli, hogy később folytatódhat a sorozat. A koncertek körül kialakult egy szerzőkből és előadókból álló csoportosulás, és ezt a közös munkát is szeretné folytatni. Ráadásul a koncerteket követő beszélgetések során a Szimpla közönsége is egyre jobban tudott kapcsolódni az elhangzó zenéhez.

Lázár Dániel: Melodic atmospheres (Living room koncert I.)

Tihanyi László, a Zeneakadémia Zeneelméleti Tanszékének egyetemi tanára zsűriként régóta figyelemmel kíséri a Generace versenyek pályamunkáit. „Ez a zeneszerzőverseny négy, egymáshoz közel fekvő és jelentős történelmi kapcsolatokkal rendelkező ország kortárs zenei életébe enged bepillantást. Ezen országok zenei életének sokkal többet kellene tudnia egymásról, mint ami még napjainkban is jellemző, ezért is tartom fontosnak ezt a versenyt. Számomra érdekes megfigyelni, hogy a kezdetekkor a legjobb és a legkevésbé sikerült kompozíciók között óriási távolság húzódott, amely fokozatosan csökkent, és az idei versenyen már kifejezetten sűrű mezőnyről beszélhettünk. Különösen az idősebb generáció esetében volt szembetűnő, hogy az első 15-20 helyre rangsorolt kompozíciók között csak egészen minimális különbség alakult ki, és a 20. hely környékén végzett művek pontszámával néhány éve még nyerni lehetett volna. Ezért nagy öröm Lázár Dániel III. helyezése, bár akár három magyar mű is díjazott lehetett volna. Mihalicza Csenge munkája viszont egyértelműen kitűnt a legfiatalabbak mezőnyéből, ahová idén igen kevés pályamű érkezett. Összességében úgy látom, az egyre színvonalasabb és egyre növekvő számú pályamű között a fiatal magyar komponisták továbbra is jól szerepelnek. Remélem, jövőre ugyanilyen tapasztalatokról lehet majd beszámolni” – összegezte az elmúlt évek legfontosabb tendenciáit Tihanyi.

A versenyre idén egyébként rekordszámú pályamű érkezett be, a zsűrinek 86 darabból kellett kiválasztania a legjobbakat. A díjat nyert művek bemutatójára a tervek szerint június 2-án kerül sor Ostravában.