Zeneszerző-körkérdés: Dobri Dániel

A szerk.

Sorozatunkban öt kérdést tettünk fel fiatal zeneszerzőknek. Dobri Dániel válaszai.

 

A körkérdésre adott további válaszok ide kattintva érhetők el.

 

(1) Milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenédre?

Nagyon eklektikus az ízlésem, inkább „korszakaim” vannak a zenehallgatás terén, de ezek a korszakok is gyakran változnak nálam. Gyerekkoromban hegedültem, hatéves koromtól klasszikus zenét tanultam, mégis azt mondanám magamról, hogy a zenei érdeklődésem alapvetően nem a komolyzenéből indult. Tizenhárom éves koromtól jazzgitárosnak készültem, így az amerikai zene akarva-akaratlanul a mai napig hatással van rám. Legalább ekkora befolyással bírt nálam gyerekként a pszichedelikus rock és a magyar népzene is (mondom, hogy eklektikus vagyok). A klasszikus zenében való elmélyülés jóval később jött: csak tizennyolc éves korom után.

A 21. századi zenéből nagy hatással vannak rám az angolszász és az északi szerzők (természetesen a magyar zeneszerzők, tanáraim, mestereim mellett). Ha most megnézem a Spotify és YouTube lejátszási listámat, Thomas Adès, Kaija Saariaho, Christopher Cerrone, David Lang, Lucia Ronchetti, Eötvös Péter és Max Richter darabjai vannak az első helyeken, a Beatles, Jacob Collier, Noga Erez tel-avivi popzenész vagy Michael Kiwanuka ugandai-brit soul előadó és egy Murakami Haruki-regényhez készült lejátszási lista mellett.

Nagy hatással van a zenémre a kortárs irodalom és a képzőművészet is, ha nincs pandémia, rengeteget járok galériákba.

 

(2) Mi kell ahhoz, hogy valaki értse vagy hallgatni tudja a zenédet? Milyen számodra az ideális közönség?

Szándékom szerint a zeném befogadásához semmiféle extra tudás vagy beavatottság nem szükséges, kizárólag kellő figyelem és nyitottság. Színházi, színpadi embernek tartom magam, elsősorban a dramaturgiai folyamatok, irányok határozzák meg a zenémet. Tiszta, egyértelmű gondolatokra törekszem, amelyek mindenki számára világosak és érzékelhetők – nem feltétlenül érthetők. Ezeket a gondolatokat a ma rendelkezésre álló kompozíciós eszközök, hangszínek segítségével próbálom közvetíteni. Mindig olyan eszközökkel, amelyeket az adott helyzet, helyszín és a mondanivaló megkíván. Történeteket szeretnék mesélni a zenémmel. Zeneakadémiai mestereimtől, Tallér Zsófiától és Fekete Gyulától, valamint színházi és irodalmi példaképeimtől, Bagó Bertalantól és Bereményi Gézától is ezt a szemléletet tanultam meg gyerekkorom óta. Zalaegerszegről, vidéki családból származom, és azt gondolom, e nélkül a hozzáállás nélkül hozzám sem jutottak volna el a kortárs irányzatok. Próbálok tehát hasonló nyitottsággal hozzáállni mindenkihez – emberileg és zeneileg egyaránt –, mint amit én kaptam eddigi életem során a számomra fontos alkotóktól, tanároktól. Az ideális közönség számomra tehát érdeklődő: nem fél kérdezni, véleményt formálni, beszélgetni.

 

(3) Kevesen hallgatnak kortárs zenét – mi az, amit mégis csak a kortárs zene tud nyújtani?

Szabad gondolkodást, türelmet, elfogadást, hagyományokon alapuló progresszivitást, innovációt. Szerintem a kortárs zene tiszteletre és „pofátlanságra” tanít egyszerre. Számos kutatás bizonyítja, hogy az úgynevezett „művészi zene” – vagyis stílustól függetlenül minden zene, amely gondos művelés útján született – segíti az összetett gondolkozást, növeli a problémamegoldó képességet, és morálisan is nevel. Az új zene – akárcsak a régi – szakrális erővel is bír. A kortárs zene iránymutató. Olyan gondolkodásmód elsajátítását segíti, amely hasznára válhat egy cégvezetőnek, tanárnak, péknek, szakácsnak vagy kommunikációs szakembernek is…

 

States of Matter

 

(4) Min dolgozol most? Mik a terveid?

Egy kétfelvonásos nagyoperán dolgozom Márai Sándor San Gennaro vére című regényéből – nem felkérésre, hanem saját, belső indíttatásból. A librettóval, úgy tűnik, elkészültem, most egyelőre lineárisan haladok a komponálásban. Jegyzetelő típus vagyok, a librettó írása pedig tulajdonképpen megegyezett nálam az előkészítés fázisával, amely során meghatároztam, felvázoltam az alapvető zenei és dramaturgiai irányokat, arányokat. Nagyon közel áll hozzám ez az írás, sajátomnak érzem Márai humorát, valláshoz, filozófiákhoz és ideológiákhoz való viszonyát. A regény mondanivalója igazán aktuális.

Májusban csinálunk két online vonósnégyeskoncertet és egy dalestet Lázár Dániel és Bucz Magor kollégáimmal a KultúRecept nevű, friss online portálon keresztül, ahol Németh Gábor és vonósnégyese, valamint Szigeti Karina és Szőcs Henrik is közreműködik majd. Itt bemutatják egy új kvartettem és a Shakespeare-szonettekből írt dalciklusom is. A darabok között rendhagyó beszélgetések lesznek, hogy ezzel is közelebb hozzuk az új zenét a közönséghez.[1]

Emellett doktori tanulmányaimat végzem, Ruff Tamással és Dobszay Péterrel közösen pedig sikeresen megpályáztuk a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar vezetését, a zenekar rezidens zeneszerzőjeként és kortárs zenei művészeti vezetőjeként dolgozom majd. A zeneszerzés mellett nagyon fontos az életemben a kutatás és a tanítás, illetve hosszú távú terveim vannak a művészeti vezetést illetően is. Alapvetően közösségi embernek tartom magam. Szeretnék tenni azért, hogy megteremtődjenek azok a helyzetek, csatornák, amelyeken keresztül értéket lehet közvetíteni a közösségnek.

 

(5) A koronavírus miatt hallgatásra kényszerült a zenei élet, a koncertezés csak részben tudott újraindulni. Zeneszerzőként hogyan reagáltál erre a helyzetre, téged hogyan érintett?

Azt hiszem, az első pillanatban én is hasonlóan reagáltam, mint a zeneszerzők többsége: megörültem annak a helyzetnek, hogy egy kicsit most be lehet húzni a féket, mivel nincs lehetőségem hajtani a munkákat. Így meg tudom írni azokat a darabokat, ki tudom bontani azokat az ötleteket, amiket már évek óta tolok magam előtt. Márciustól januárig rengeteget komponáltam: belekezdtem a már említett operába, és sok-sok kamaradarabot is írtam, majd ősszel jött az Új Magyar Zenei Fórum (UMZF) zeneszerzőverseny nagyzenekari döntője, ahol harmadik helyezett lettem. Júniusban felvételt nyertem a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájába. Közben folyamatosan képzem magam olasz nyelvből, és minden nap sportolok (futok vagy otthon edzek). Ami pedig a legfontosabb: a magánéletemre is nagyon jó hatással volt az elmúlt egy év. Decemberben megházasodtam. Január óta a szimfonikus zenekar pályázatán dolgozunk, ami rendkívül nagy lelkesedéssel tölt el. Ezekkel a tevékenységeimmel próbálom ellensúlyozni azt a rengeteg tragédiát és veszteséget, ami az elmúlt egy évben ért minket.

 

 

Fotó: Oláh Csaba


[1] A Living Room koncertfilmek megtekinthetők a KultúRecept YouTube-csatornáján és Facebook-oldalán. Az első rész május 8-tól, míg a második május 15-től lesz elérhető. További információk a KultúRecept Instagramján – a szerk.

2021-05-08 09:05:00