A körkérdésre adott további válaszok ide kattintva érhetők el.

(1) Milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenédre?

Nem hiszek a különböző irányzatok és iskolák által lefektetett törvények követésében, sokkal fontosabbnak tartom az egyéni útkeresést és az alkotás szabadságát. Minden olyan művészeti alkotás tud hatni rám és a zenémre, amely nem öncélú, nem megalkuvó, és nem valami ellen jön létre, emellett volt/van aktualitása, létjogosultsága. Ezek lehetnek a legkülönbözőbb darabok a legextrémebb avantgárd vagy éppen a legkonzervatívabb irányzatokban komponáló szerzők tollaiból. Hogy mondjak egy példát erre a végletes ellentétre: kifejezetten szeretem és izgalmasnak tartom az 1910-es évek zenéjét, amelyből ugyanannyira „hat” rám Edgard Varèse és Richard Strauss zenéje is. Belegondolni is borzasztó, mi történt volna, ha a kor összes zeneszerzője kizárólag az egyikük útját követi…

(2) Mi kell ahhoz, hogy valaki értse vagy hallgatni tudja a zenédet? Milyen számodra az ideális közönség?

Az általános és zenei műveltség, valamint a tájékozódási és koncentrációs képesség kifejlesztése a közoktatásban rendkívül fontos eszköz lenne bármilyen (!) zene megértéséhez.

Emellett még fontos a nyitottság, az előítélet-mentesség és a lelkesedés. Nem teszek különbséget a saját zeném megértése és bármilyen más kortárs vagy klasszikus zene megértése között. A lényeg pont az, hogy minél több zenét ismer a hallgató, annál inkább el tudja helyezni az én aktuális darabomat az általa már megismert zenék közt, és annál inkább fel tudja tárni annak intellektuális és emocionális rétegeit.

(3) Kevesen hallgatnak kortárs zenét – mi az, amit mégis csak a kortárs zene tud nyújtani?

Új stílusirányzatokat, zenei struktúrákat, hangrendszereket és hangzatokat létrehozni már szinte lehetetlen. Új összefüggéseket teremteni a már meglévő eszközök között viszont lehetséges, a 20. és 21. századi zeneszerzésnek, véleményem szerint, ez az (egyetlen) útja.

Minden zeneszerzőnek minden darabjában külön-külön meg kell teremtenie a saját összefüggésrendszerét.

​

Recuerdo (Prológ a Las dos Fridas című operából)

(4) Min dolgozol most? Mik a terveid?

A napokban fejeztem be egy öttételes szóló orgonadarabot Fin des temps címmel Horváth Márton Levente, kiváló zeneszerző és orgonaművész barátom felkérésére. Jelenleg az MMA ösztöndíjprogramjának támogatásával írok kürtdarabokat zeneiskolás gyerekek és konzisok számára.

(5) A koronavírus miatt hallgatásra kényszerült a zenei élet, a koncertezés csak részben tudott újraindulni. Zeneszerzőként hogyan reagáltál erre a helyzetre, téged hogyan érintett?

Mint a legtöbb kollégám és zenész ismerősöm, én is már egy éve folyamatosan azon bosszankodom, hogy miért maradnak el az engem érintő koncertek nemritkán már harmadjára, mikor hangozhatnak már el azok a darabok, amiket a karantén alatt vagy előtt írtam, mikor áll már vissza a rendes hangversenyélet, mikor élhetünk már normális szociális életet, stb… Március közepén én is elkaptam a vírus brit mutánsát. Középsúlyos tüneteket produkáló, otthoni lefolyású volt a betegség, amelyből két hét alatt gyógyultam meg, úgy néz ki, szövődmények nélkül. Ennek ellenére nem túlzás kijelenteni, hogy a kór lefolyása (kórházba kerülés nélkül is) kálvária, amit csak az érthet meg igazán, akinek volt már szerencséje Mr. Covidhoz. A legijesztőbb köhögésrohamok ideje alatt teljesen átértékeltem az életemet érintő dolgok fontosságának sorrendjét. Sosem gondoltam volna, hogy mennyire lehet örülni annak, hogy meg tudok enni egy egész tál húslevest, hogy egy nap alatt ki tudom pucolni az összes cipőmet, és ki tudom cserélni az összes kiégett villanykörtét a lakásban, és hogy néha még a nap is besüt az ablakomon.

Fotó: Zarándy András