A körkérdésre adott további válaszok ide kattintva érhetők el.

(1) Milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenédre?

Azt hiszem, ezt a hallgatóságomtól kellene megkérdezni – én nem szeretem kategorizálni magam, éppen azért, mert úgy érzem, hogy korlátok közé szorít. Gátolja a szabad gondolkodást, az pedig frusztráló érzés. Kíváncsian és nyitottan állok bármilyen zenéhez, próbálom benne megtalálni a jót – megérteni a szerző és a zene mondanivalóját –, de természetesen különböző helyzetekben (koncert, tanulmányi cél, szórakozás, pihenés) különböző céllal hallgatom egyiket-másikat. Ezek biztosan mind formálják a zenémet. Az már más kérdés, hogy mi az, ami leginkább testhezálló, melyik az az iskola, stílus (stb.), amellyel leginkább tudok azonosulni, vagy amelyikben felszabadultan komponálok… Sokfélét kipróbálok a műveimben (dolgoztam például népzenével, a popkultúrából kölcsönzött zenei anyagokkal, elektronikával, használtam nyugat-európai kortárs iskolák zenei nyelvét, vagy épp Ligetire emlékeztető megoldásokat), viszont nagyon ritkán írok úgy darabot, hogy az ne a következő lépcsőfoka legyen a szakmai fejlődésemnek. Azt gondolom, hogy minden létező zene érvényes és létjogosult – majd eldönti a közönség, hogy meghallgatja vagy sem.

​

Farewell​

(2) Mi kell ahhoz, hogy valaki értse vagy hallgatni tudja a zenédet? Milyen számodra az ideális közönség?

Nyitottság, érdeklődés, kíváncsiság és bizalom kell hozzá. A művészetem eléggé eklektikus, így minden darabomhoz más hallgatóság lenne az ideális. Ennek két oka van, melyből az egyik talán az előző kérdésre adott válaszomból már érthető – úgy gondolom, hogy még néhány évig egy erősen fejlődő korszakát éli a művészetem, aztán majd szépen kikristályosodik, és megmaradnak a leginkább kedvelt és jól működő stílusjegyek. Addigra talán megtaláljuk egymást a közönségemmel, illetve én is megértem, hogy mire van szüksége az embereknek – és ez a másik ok.

(3) Kevesen hallgatnak kortárs zenét – mi az, amit mégis csak a kortárs zene tud nyújtani?

Szerintem minden kor szerzőinek egyik nagy feladata megfejteni a közönség igényét – és félreértés ne essék, azokra az igényekre gondolok, amelyek megértésével olyan zenét tudunk komponálni, amely egyszerre bír művészi értékét tekintve érdemleges tartalommal, kielégítő mondanivalóval, egyszerre nyújt maradandó élményt, és egyszerre innovatív is. Az igények természetesen nagyon függnek a kulturális élettől, az oktatástól és még nagyon sok mástól is – de ez közhely, ezért nem is mennék bele. Szerintem a kortárs zene nagyon intim tud lenni: amellett, hogy – szerencsés esetben – megértjük a darabot, megismerjük magát a szerzőt is. De az is elképzelhető, hogy valaki érdeklődik egy adott téma iránt – önző módon szolgáljon példaként most a csillagászat –, már olvasott róla, előadásokat és fotókat nézett meg, és talán a témához kapcsolódó (abban inspirálódott) zene meghallgatásával tovább bővül és gazdagodik az ismerete. Mindenesetre bizalommal tölt el az, hogy rengeteg formája van a mai kortárs művészetnek, így talán többen találják meg a saját kedvelt kortárs zenéjüket is.

Miracles of Interstellar

(4) Min dolgozol most? Mik a terveid?

A komponálásra szánt időm legnagyobb részét a Kodály Zoltán Zenei Alkotói Ösztöndíjban vállalt programommal töltöm, mely során többnyire szólóművek készülnek: már elkészült egy darabom csellóra (Aurora borealis), egy harsonára (Carbon crystals), de tervben van egy élő elektronikát használó zongoramű, melyben a zongorista külső közreműködő nélkül tudja vezérelni az elektronikát, valamint egy ütőhangszeres darab is. Emellett próbálok az elmúlt két évhez hasonlóan részt venni versenyen, ahol – ha sikeresen alakul – bemutatják a darabom, megismerek szerzőket és előadókat, kialakulhatnak együttműködések, ami számomra a leginspirálóbb. Aztán persze jó lenne, ha az új műveket is mielőbb elő lehete adni, de jelenleg erre nincs ráhatásunk.

(5) A koronavírus miatt hallgatásra kényszerült a zenei élet, a koncertezés csak részben tudott újraindulni. Zeneszerzőként hogyan reagáltál erre a helyzetre, téged hogyan érintett?

Mélységesen együtt érzek mindenkivel, akit a Covid okozta korlátozások nehéz helyzetbe hoztak. Nekem is maradt el bemutatóm és szakmai utam, de közel sem ért olyan veszteség, mint érhetett volna, és mint sokakat ért is, tehát nincs helye panasznak. Próbáltam kihozni a helyzetből a lehető legtöbbet, ezért is lett az ösztöndíjas programom az, ami: szóló és kis apparátusú darabokat írok, amelyeket könnyebb bemutatni, akár online koncerten, akár egy korlátozott rendezvény keretében.

Fotó: Kaszai Vivien