A körkérdésre adott további válaszok ide kattintva érhetők el.

(1) Milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenédre?

Erre egy szóval nem tudok válaszolni, azonban tagadhatatlan, hogy már egészen kicsi korom óta rendkívül szoros viszony fűz a francia zenéhez, amely mind a mai napig folyamatosan jelen is van az életemben. Emellett természetesen a magyar zenei múlt kincsei is erősen tovább élnek bennem: azt gondolom, hogy Bartók Béla örökségét valamilyen módon mindannyian magunkban hordozzuk, és ezen a zenei ösvényen továbbhaladva Ligeti György munkássága is megkerülhetetlen számomra.

(2) Mi kell ahhoz, hogy valaki értse vagy hallgatni tudja a zenédet? Milyen számodra az ideális közönség?

Azt gondolom, hogy a 20-21. század zenéinek megértéséhez szükséges valamennyi zenei alapképzettség, ugyanis azok az idiómák, amelyek egészen a 19. század végéig szinte minden zenében fellelhetők voltak (például egy könnyen felismerhető dallam, a dúr-moll rendszerben való gondolkodás stb.), a mai zenékben legtöbb esetben nincsenek vagy nem úgy vannak jelen, mint azelőtt.

Sonata for piano

(3) Kevesen hallgatnak kortárs zenét – mi az, amit mégis csak a kortárs zene tud nyújtani?

Erre a kérdésre sajnos nem tudok elfogulatlanul válaszolni, ugyanis zeneszerző, hangszerjátékos és zenehallgató is vagyok egy személyben. A saját válaszom viszont az, hogy egy mai zenemű teljesen más érzéseket-érzeteket vált ki belőlem, mint bármelyik régebbi kor zenéje, és adott esetben egy nekem tetsző kortárs kompozíció is másfajta örömöt okoz a zene hallgatása során.

(4) Min dolgozol most? Mik a terveid?

Nemrég fejeztem be Les couleurs de vagues (A hullámok színei) című, szóló hegedűre és zenekarra komponált, a Magyar Állami Operaház felkérésére írt művemet, valamint a Studio5 felkérésére készített vonósnégyesemet, amely a jelenlegi tervek szerint április 7-én hangzik el a Zeneakadémia Solti Termében, az alkotótársaimmal közös szerzői estünkön. Az idei felkéréseim között szerepel még egy nagyobb lélegzetvételű vonósnégyes, egy klarinétverseny, valamint egy szóló orgonamű megkomponálása is. Hosszabb távú terveim között pedig egy nagyszabású oratorikus mű írása is szerepel, de ennek megvalósulásához számos feltételnek kell még teljesülnie…

​

Femme Fatale

(5) A koronavírus miatt hallgatásra kényszerült a zenei élet, a koncertezés csak részben tudott újraindulni. Zeneszerzőként hogyan reagáltál erre a helyzetre, téged hogyan érintett?

Rendkívül megterhelő ez a helyzet minden szempontból, és már nagyon várom a végét. Teljes a bizonytalanság, a műveink előadásait, illetve az ősbemutatóink dátumait is folyamatosan halasztják (vagy törlik), ami egy alkotóművészt – véleményem szerint – különösen érzékenyen érint, hisz a kompozícióink mégiscsak a „gyermekeink”… Ezzel együtt azt gondolom és tapasztalom, hogy az alkotóművészet azon kevés tevékenységek közé tartozik, amelyeket nem küldött teljesen padlóra a Covid. Nekem például lényegesen több időm jutott a komponálásra az elmúlt időszakban, mint az azt megelőző 12 évben – ehhez persze az is kell, hogy a megélhetéshez szükséges minimális anyagi feltételek adottak legyenek. Az előadások, illetve az ősbemutatók sorozatos lemondása természetesen a vírus első szakaszában engem is megviselt, de az az igazság, hogy ehhez gyorsan hozzászoktam, és próbáltam azokkal a dolgokkal körülvenni magamat, amelyek még ebben az élethelyzetben is örömet tudnak okozni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt évben még a szokásosnál is több feladat talált meg. De összességében azt tudom mondani, hogy ilyen áron nem kell a több „szabad idő”.

Fotó: Oláh Gergely Máté