A körkérdésre adott további válaszok ide kattintva érhetők el.

(1) Milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenédre?

Nehéz kérdés – nemcsak azért, mert zeneszerzőként saját magunkat nehezebben soroljuk be egy-egy iskolába, hanem azért is, mert rengeteg irány, stílus, trend él egymás mellett. Sőt, ami még ennél is bonyolultabbá teszi a képet, hogy már az olyan kategóriák is, mint például a klasszikus kortárs zene, sokak szemében meghaladottak, az egyes műfajok közötti határok pedig elmosódottá, átjárhatóvá váltak. Mindezeken túllépve azt mondhatom, hogy az elmúlt években Thomas Adès brit zeneszerző munkássága hatott rám a leginkább – doktori disszertációmat is a darabjaiból írom. Emellett nagy hatást tettek rám Hans Abrahamsen, David Lang, Nico Muhly és Arvo Pärt bizonyos darabjai, valamint Meredith Monk albumai. Adès zenéjében elsősorban a harmóniához mint zenei paraméterhez való viszonya ragad meg. A nagyjából az 1600 és 1900 közötti időszakban íródott európai műzenében kiemelt jelentősége van a harmóniai folyamatoknak – sőt megkockáztatom, hogy a zenei összefüggések létrehozásában, a forma tagolásában, érthetővé tételében a harmónia a legfontosabb tényező. Saját műveimet posztfunkciós alkotásokként határozom meg, amelyek egyszerre kívánnak kapcsolódni a hagyományos, funkciós tonalitáshoz, miközben újrafogalmazzák, új kontextusba helyezik azt. Ebben érzem rokonnak Adès zenéjét.

Komm (A mű a 2020-as ostravai Generace zeneszerzésversenyen 1. díjat nyert)

(2) Mi kell ahhoz, hogy valaki értse vagy hallgatni tudja a zenédet? Milyen számodra az ideális közönség?

Ezt magamnak úgy szoktam megfogalmazni, hogy az a zenehallgató vagy előadó is kapcsolódhat a darabjaimhoz, aki nyitott és kíváncsi hallgatója korábbi korok klasszikus zenéjének, de nem biztos, hogy lelkes híve a kortárs zenének általában. Ez reményeim szerint nem jelenti azt, hogy experimentálisabb beállítottságú hallgatók számára érdektelenek lennének a műveim – sőt, jó tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban az utóbbi évekből. Az odafigyelést kulcskérdésnek tartom. Számomra az az ideális befogadó (és én magam is akkor vagyok ideális zenehallgatója más darabjainak), aki a figyelmét a megszólaló zenének szenteli. Tudom, hogy ez évszázadokkal korábban sem volt könnyű, amikor zenehallgatás közben ettek és beszélgettek, de manapság, amikor a telefon állandóan a kezünkben van, talán még nehezebb feladat.

(3) Kevesen hallgatnak kortárs zenét – mi az, amit mégis csak a kortárs zene tud nyújtani?

Az egyik legelső zeneakadémiai zenetörténet órámon Péteri Lóránt tanár úr egymás után játszott le felvételről darabokat, majd meg kellett tippelnünk, mikor íródtak. Ha jól emlékszem, a 17. század és a 20. század eleje közé érkeztek találatok. Majd kiderült, hogy mindegyik mű 1814-ben íródott. Tanulságos kísérlet volt, mégis úgy gondolom, egy-egy darab magán hordoz valamit annak a kornak a levegőjéből, amelyben születik. Azt tudja adni, amelyet a többi kortárs művészet is: olyan kérdéseket, gondolatokat, érzéseket kelt a befogadóban, amelyek relevánsak abban a korban, amelyben él – szerencsés esetben később is.

Prelude for Martin Tchiba

(4) Min dolgozol most? Mik a terveid?

2021/2022-ben az Eötvös Péter Alapítvány zeneszerző mentoráltja vagyok, aminek keretében két nagyobb szabású kamaramű, valamint egy versenymű megírása a faladat. Jelenleg az egyik kamaraművön dolgozom. Emellett két zongorára hangszerelem át egy korábbi zongoraművemet, amely az idei ArTRIUM fesztiválon fog megszólalni. Ezeken kívül egy dalciklus, valamint kórusművek megírását is tervezem.

(5) A koronavírus miatt hallgatásra kényszerült a zenei élet, a koncertezés csak részben tudott újraindulni. Zeneszerzőként hogyan reagáltál erre a helyzetre, téged hogyan érintett?

Sok kollégámhoz hasonlóan engem is megvisel a bezártság. Nyomasztó érzés, hogy gyakorlatilag lehetetlen előre tervezni, nem tudni, hogy egy-egy mű, amelyen épp dolgozunk – még ha ki is van tűzve a bemutatója –, meg fog-e szólalni. 2020 tavaszához képest mostanra, azt hiszem, valamennyire hozzászoktam az új helyzethez. Szerencsésnek érzem magam, mert ennek ellenére többé-kevésbé folyamatosan tudtam dolgozni, befejezni új darabokat. Sokakhoz hasonlóan nagyon reménykedem abban, hogy belátható időn belül lesznek élő koncertek.

Fotó: Orbán Domonkos