Mi, véges emberi lények, akik végtelen szellemmel rendelkezünk, szenvedésre és örömre születtünk; és talán azt lehetne mondani, hogy a legkiválóbbaknak csak a szenvedésen keresztül adatik meg az öröm.
*
A művészet minden igazi produktuma független, hatalmasabb, mint maga a művész, a megjelenésével visszatér az istenihez, és csak azáltal kapcsolódik az emberhez, hogy tanúságot tesz a benne lévő isteniről.
*
A morál azon emberek sajátja, akik mások közül kitűnnek.
*
A zene magasabb rendű kinyilatkoztatás [...], mint minden bölcsesség és filozófia.
*
Önmagunkat nem szabad annyira istenítenünk, hogy a saját műveinket időnként ne javíthassuk.
*
Nézd a szép természetet, és nyugtasd meg magad a teendőidet tekintve.
*
Mi a művészet? És mi lennék én nélküle? Nem tudom. De beleborzongok, ha látom, hogy az emberek száz- és ezerszámra elboldogulnak nélküle is!
*
A zene tüzet csihol az emberi szellemből.
*
A szeretet és egyedül a szeretet tud az embernek boldogabb életet adni.
*
Ha az univerzum összefüggésében tekintek magamra, akkor mi vagyok?
*
Az ember számára semmi sem nemesebb és becsesebb, mint az idő.
*
Bele akarok nyúlni a sors torkába, nem hagyhatom, hogy teljesen térdre kényszerítsen.
*
A remény táplál engem, és ez táplálja a fél világot is. Amióta élek, ő a legkedvesebb barátom, mi lett volna velem nélküle?
*
Ó, ti emberek, akik ellenségesnek és mizantrópnak tartotok és mondotok engem, milyen igazságtalanok vagytok hozzám…
*
Az üldözött művészet mindenhol talál magának egy szentélyt: Daidalosz, bezárva a labirintusba, megtalálta a szárnyakat, amelyek föl tudták emelni a légbe. Én is meg fogom őket találni, ezeket a szárnyakat!
*
Magasabb nem létezik, mint az istenséget inkább befogadni, mint más emberek. És ebből kiindulva kell az istenség sugarait elterjeszteni az emberi nemben.
*
A szerelem mindent követel, méghozzá teljes joggal; így jártunk egymással: te és én.
*
A művészet mindig az istenséget képviseli, és a hozzá való emberi viszony a vallás. Amit a művészet által megszerzünk, az Istentől van, isteni adomány, ami az emberi képességeknek célt ad, és amit az embernek el kell érnie.
*
Olyan, mintha vidéken minden fa hozzám beszélne. Szent, szent!
*
Számodra, szegény Beethoven, nem létezik a külső boldogság, mindent magadnak kell megteremtened, barátokra is csak az ideális világban találhatsz.
*
Megint akkor vagyok boldog, ha az erdőben, a fák alatt, a bokrok, a növények és a sziklák között sétálgatok. Hiszen az erdők, a fák és a sziklák adják a visszhangot, amit az ember annyira szeret.
*
A szellemi világ számomra a legkedvesebb, és ez számomra minden szellemi és világi monarchia fölött áll.
*
A legjobb, amivel elkerülheted a rosszal való foglalkozást, a tevékenység.
*
Az embernek valaminek lennie kell, ha azt akarja, hogy valaminek tűnjék.
*
A legjobb emberi tulajdonságok azok, amelyek őt a jobb emberek csoportjába sorolják; ahol ezek az emberek vannak, ott van az én hazám.
*
A jobb emberek számára nem vigasz, ha azt mondják nekik, hogy mások is szenvednek. De összehasonlításokat mindig végeznünk kell, és ezek során rájövünk, hogy mindannyian, csak másféle módon, szenvedünk és tévelygünk.
*
Bosszút sohasem állok; az olyan esetekben, amikor mások ellenében kell cselekednem, nem teszek többet ellenük, mint amennyit a szükségszerűség megkövetel.
*
Az összes kottám sem tud kimozdítani az ínségemből; és kottákat csak ínségből írok.
*
Vannak olyan pillanatok, amikor azt gondolom, hogy a nyelv még nem is létezik.
*
A zene a szellemi lényeg átmenete az érzékiségbe.
*
De mégiscsak volt valamiféle zenei tehetségem.
 

WEISS JÁNOS fordítása