Keresztes Zoltán: Utak
Utak címmel nyílt meg Keresztes Zoltán fotókiállítása a Pécsi Galériában március 5-én. Méhes Károly megnyitóbeszédét közöljük.
Méhes Károly írásai a Jelenkor folyóiratban>
Bizonyára ismerik René Magritte pipát ábrázoló művét, amelyre az is rá van festve: ez nem pipa.
Most is valami ilyesminek lehetnek tanúi.
Ez nem egy kiállítás.
Ez nem egy megnyitó.
Ez nem én vagyok.
Talán azért érzem így, mert Keresztes Zoltán fotóinak első bemutatóján majdnem pontosan egy éve beszéltem.
Akkor egy valamikori óvóhely falain függtek ezek a képek.
Nagyon is kínálta magát, hogy szót ejtsek arról, milyen helyek képesek megóvni bennünket. És mitől.
Holott tudható, hogy bizonyos dolgoktól, bizonyos képektől nincs ki, se mi, ami megóvhat.
Ezért olyan különösen borzongató kép és képesség egymáshoz való viszonya. Mintha minden tudásunk, lehetőségünk, elérhető célunk a képből eredne, annak a cifrázása, magyarázása lenne.
A képre való képesség, akarja, nem akarja, mindenkiben ott rejlik.
Ahogy képtelenségeink is.
Ezek fekete és fehér képek, de jól tudjuk, hogy a fekete és fehér egyesíti magában az összes többi színt.
Így is van: bármely képre ránézünk, pontosan tudjuk, hogy a villanyoszlop barna, a ház fala sárga, az ég pedig kék. Mégis, valahogy tisztább, egyszerűbb a fekete és a fehér, és köztük a szürke ki tudja, hány árnyalata.
Az elutazás és visszatérés képei. És a visszatérésben immár örökre ott villog az összes elutazás. Mindegyik kép téglalapnyi ablak a világra. Épp csak egy kivágat, onnan, ahová a fejünket fordítottuk. Ahová, lehet, csak véletlenül, odapislantottunk. Ami egyszerre ismerős és meglepő. Sokszor idegesítő nézni, felkavaró, de közben mégis jó. Létrehozzák azt az érzést, amit réges-régtől fogva a félelem és a részvét érzésének hívunk.
Ezek a fotók előbb egy égi, majd szerencsére, vele szinte párban, egy földi angyal árnyékában készültek.
És ha az alkotó vezetéknevét hirtelen nem névként, hanem feladatként értelmezzük, bizony rá kell döbbenni, hogy nem könnyű lefényképezni a világot. Pláne nem úgy, hogy közben felvillantsa a túlvilágot is.
De próbálkozni kell. Tessék megszemlélni ennek a kétévnyi útkeresésnek, veszteségnek és rátalálásnak a küszködő pillanatait.
Megnyitó vége, pipa.
Ez nem pipa.