Nemzetközi szinten és Magyarországon is a hatvanas évektől terjedtek el a mindenkori fiatalok általános közérzetét megragadó filmek (Gaál István: Sodrásban, Simó Sándor: Szemüvegesek, Jeles András: A kis Valentinó, Gothár Péter: Megáll az idő). Ezek sok esetben egyúttal „így jöttem-filmek”, azaz az adott alkotó (művészi) önvallomását tükröző első nagyjátékfilmek is (Szabó István: Álmodozások kora, Gazdag Gyula: A sípoló macskakő, Reich Péter: Rám csaj még nem volt ilyen hatással, Reisz Gábor: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan). A 2001-ben bemutatott és hatalmas sikert aratott Moszkva tér is ezek sorát gyarapítja, és több szempontból különleges alkotás. Akár a Megáll az idő, tulajdonképpen két korszak fiataljainak életérzését közvetíti: a rendszerváltást megélő és az ezredfordulón felnőtté válás előtt álló tizenévesekét, illetve egyszersmind Török Ferenc rendező szerzői önvallomása is. A Moszkva tér ötlete azért bizonyult sikeres receptnek, mert tökéletes ötvözete a könnyed tinivígjátéknak, a felnőtté válási történetnek és az erősen szubjektív történelmi filmnek. Ez a közel húszéves, 2017-ben digitálisan restaurált kortárs klasszikus megérdemelt már egy igényes kiszerelésű duplalemezes DVD-kiadványt a Filmarchívumtól.

A Moszkva tért egyrészt történelmi, másrészt filmtörténeti kontextusban kell elhelyeznünk. Hátterét az 1989-es év történései adják: az érettségi tételek kiszivárgása miatti botrány, Nagy Imre és az ötvenhatos mártírok maradványainak feltárása, illetve a mártírok ünnepélyes újratemetése, valamint Kádár János halála. Egy olyan fontos történelmi „pillanatot” exponál, amikor a hetvenes évek közepe óta düledező államszocializmus összeomlott, és romjain elkezdett épülni egy akkor még jobbnak tűnő, demokratikus rendszer. Török Ferenc műve egyrészt erre a „pillanatra” emlékezik vissza a főszereplő tinédzserek szemszögéből, akik egyébként Török és alkotó-, illetve pályatársainak kvázi alteregói vagy rezonőrei, hiszen sok minden éppen úgy történt meg például a rendezővel, ahogy a film hőseivel. Másrészt a Moszkva tér „így jöttem-film”, amelynek az a Simó Sándor volt a producere, aki a rendezőt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanította, és osztályfőnökként útmutatásaival elindította az új filmrendező-generációt a pályán, amelynek tagjai (többek között Hajdu Szabolcs és Pálfi György) megújították a magyar filmművészetet a 2000-es évek elején. Tulajdonképpen az ő fiatalos energiájuk, újítani akarásuk, lázadásuk, attitűdjük tükröződik Török művében.

Bár van fő történetíve és alapkonfliktusa, a Moszkva tér nem klasszikus értelemben vett történetet mesél el, hanem egyszerre nosztalgikus és a történelem által átitatott epizódok láncolatából áll. Török Ferenc a DVD-n megtekinthető interjúban elmondja, hogy akkor, ott, 1989 tavaszán-nyarán barátaival és osztálytársaival nem érzékelték, hogy éppen újabb fejezet íródik az ország „nagy történelemkönyvébe”, saját hétköznapi dolgaikkal (bulikeresés, lányok hajkurászása, érettségi stb.) voltak elfoglalva, csak tíz év múlva, történelmi távlatban érzékelték az események jelentőségét. Hősei érettségi előtt álló fiatalok, akik kifejezetten örülnek az akkor még számukra érthetetlen káosznak, hiszen az 1945 utáni történelemtételek eltörlése, majd a tételsorok kiszivárgása jelentősen megkönnyítette a vizsgákat. A DVD-n látható filmhíradókból megtudhatjuk, hogy a diákok országszerte valóban túl gyorsan végeztek a feladatokkal, ami gyanús lett a hivatalos szerveknek (a 2005-ös hasonló szivárogtatás azért volt gyorsabban „bemérhető”, mert 1989-cel ellentétben akkor már volt, sőt elterjedt volt az internet).

Az egyik főszereplő, a Szabó Simon által a tőle megszokott lazasággal eljátszott Rojál az egyik jelenetben a tévéhíradóra reagálva megkérdezi: „Ki a csöcs az a Nagy Imre?”. Ez a szemtelen kérdés a film egyik kulcsmondata, amely magában foglalja az egész 1989 előtti rendszer alapproblémáját, ami miatt a fiatalok nagy része épp úgy viszonyult társadalomhoz, történelemhez és politikához, mint Rojál, Petya, Kigler és társaik. Török Ferenc erre a tragikomikus társadalmi állapotra hegyezte ki filmjét: a főszereplő fiatalok, de talán a társadalom nagy része sincs tisztában azzal, kik voltak 1956 mártírjai, akiknek kivégzése, valamint az emlékük eltörlése a Kádár-rendszer alapját jelentette. A kádári konszenzus értelmében („Aki nincs ellenünk, az velünk van”) az egyén jóléte mindaddig biztosított, amíg megmarad „boldog tudatlanságban”, és nem tesz fel kérdéseket. Amíg nem tudja, nem kérdezi, ki az a Nagy Imre, gyakorlatilag biztonságban van. A felejtés és a múlt (legtöbb eseménye) iránti társadalmi közöny fenntartása a kádári puha diktatúra két legfőbb célja volt.

Az, hogy Rojálékat még csak nem is érdekli az 1956-os forradalom és szabadságharc, csak az előadásmód miatt humoros, egyébként nagyon is szomorú társadalmi állapotot feltételez. Az 1945 utáni tételek eltörlése is annak szimbolikus elismerése, hogy amit addig tanítottak erről a korszakról – ahogy a filmbeli cinikus történelemtanár-osztályfőnök is megfogalmazza –, „elképesztően magas valóságtartalmú ugyan, de százszázalékosnak azért nem mondanám”. A Moszkva tér rátapint arra, hogy a puha diktatúra hosszú távon milyen káros hatást gyakorolt a társadalomra. Ami talán rosszabb is, mint a Megáll az idő keserű konklúziója, amely azt sugallja, hogy a disszidálástól megrettent, Magyarországon maradt Köves Dini sorkatonaként valószínűleg részt fog venni az 1968-os csehszlovákiai invázióban, a szabadság eltiprásában. Azonban a Gothár-mű főhősének lázadása a rebellis, valódi ellenzéki pozíciót képviselő Pierre révén valamennyire értelmes és tudatos volt, kifejezetten a puha diktatúra elnyomó rezsimjét szimbolizáló iskolarendszer ellen irányult. A Moszkva tér hőseinek rebellis attitűdje viszont ártalmatlan, sőt tartalmatlan, mert fogalmuk sincs arról, milyen rendszerben élnek, valószínűleg ugyanúgy elfogadnák a „játékszabályait” dolgozó emberként, mint ahogy a film konklúziója szerint a kapitalizmusét is elfogadták 1989 után. Hogy ennek mi lesz az eredménye, arról Török Ferenc következő filmje, a Szezon tudósít, amelyben a vendéglátóiparban dolgozó, huszonéves főhősök már megtapasztalják, hogyan él tovább az elnyomás és a paternalizmus a rendszerváltást követő évtizedben. Török két filmje együtt tudósít arról, hogy bár politikai rendszert gyorsan lehet váltani, a kádárizmus által bő harminc év alatt átnevelt társadalmat nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.

A Moszkva tér tehát nagyon okos, többrétegű film annak ellenére, hogy elsődleges szinten nosztalgikus, vidám, „újhullámos” tinédzserfilmnek tűnik. Minden jelenetét, még az ártalmatlannak látszókat is, átitatja 1989 rögvalósága. A tinifilmeknek mintegy kötelező eleme a nagy közös rosszalkodás, legyen szó egy sportkocsi elkötéséről (John Hughes klasszikusának magyar címe utal is erre: Meglógtam a Ferrarival) vagy szabálysértő fürdőzésről. Mindkettővel találkozunk a Moszkva térben, azonban hangsúlyos, hogy a Gellért fürdőben azért maradhatnak a fiúk a lebukás után is, mert lefizetik az alacsony fizetése miatt korrumpálható gondnokot. Az pedig, hogy Kigler édesapja már 1989-ben olyan piacot üzemeltethet, ahol a „kocka Ladák” mellett nyugati autókkal is találkozhatunk (a főhősök ezért is tudnak „meglógni egy Porschéval”), szintén sokat elmond a nyolcvanas években már csak névlegesen szocialista, valójában vadkapitalista Kádár-rendszerről.

Hogy a film miért a Moszkva tér címet kapta? A DVD-n található interjúból és a mellékelt kiskönyvből (amelyben a gyártástörténet mellett a tér története és a korszak rövid bemutatása is szerepel) kiderül, hogy Török Ferenc eredetileg „Hamis jegyek”-nek nevezte el művét, amit azonban Simó Sándor tanácsára megváltoztatott. Maga a tér ugyan keveset szerepel (a cselekmény elején kap nagyobb figyelmet), ám fontos kulturális szimbólum, amely szorosan kapcsolódik a film fő témájához. A 2010-es években, amikor „visszakeresztelték” 1929-ben kapott nevére, Széll Kálmán térre, sokan felháborodtak, sőt tüntettek is az államszocializmus ideje alatt és a rendszerváltás után harminc évig használt elnevezésért. Ennek oka természetesen nem az volt, hogy a Moszkva tér-pártiak visszasírták a szocializmust vagy a Szovjetuniót. A film hőseihez hasonlóan fiatalok százainak ez a tér jelentette a gyülekezőhelyet, a bulikat, a barátokat, a szerelmeket és a hamisítatlan csalamádés hamburgert. A tér generációk fiatalságának vált fontos részévé – ez semmisült meg visszakeresztelésével és radikális átalakításával.

A DVD-kiadvány rendkívül igényes lett, ám ezzel együtt is túl drága. Remek a filmben feltűnő vörös Lada alapján készült borítódizájn, valamint igényes munka a kihajtható tok és a mellékelt füzet is. A film digitálisan restaurált változata is jól sikerült. A másik korongon pedig több extra kapott helyet: a már említett riportfilm (Török Ferenccel, Garas Dániel operatőrrel, Balla Eszter, Karalyos Gábor és Szabó Simon színészekkel), a cselekmény során látható-hallható híradórészletek, az előzetesek és az érdekes audiókommentár. Ám mindezzel együtt is kérdéses, hogy ez a kétségtelenül különleges, duplalemezes kiadás megér-e közel 5000 forintot. Ennyi pénzért sokkal több extrával már Blu-ray lemezekhez is hozzáférhetünk. Persze ez az ár valószínűleg nem fogja visszatartani Török Ferenc klasszikusának rajongóit, hogy feltegyék polcukra a Moszkva tért ebben a magyar filmes DVD-khez képest szokatlanul igényes, a Fábri Zoltán-díszdobozokéhoz hasonlóan színvonalas kiszerelés formájában.