1995-ben Jeney Zoltán lett a Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszékének vezetője. A zeneszerzés oktatása eladdig osztályokban folyt; egy-egy mester egy teljes évfolyamot oktatott, valami olyanféle módon, mint manapság a színészképzés esetében. A hallgatók saját kompozícióikat és stílusgyakorlataikat is egymás előtt vitatták meg a mesterükkel, szemináriumi szituációban.

Jeney első intézkedései közé tartozott, hogy – angolszász mintára – individualizálta ezeket az órákat. Ezután mester és tanítvány kettesben ültek, face to face. Máig így működik a tanszék, már felvételikor választhat a potenciális hallgató, hogy melyik tanár(ok)hoz szeretne kerülni, így valamiféleképpen saját maga dönthet induló pályája vektorairól.

Jeneyt két megfontolás vezérelte. Egyfelől a hallgatók demokratikus jogai: egy fiatal szerző saját kompozíciófoszlányához fűzött viszonya annyira intim, hogy nem illendő másoknak is beleszólni, nem is beszélve a nem sikerült stílusgyakorlatok felett érzett megrendítő szégyenérzetről. Másfelől pontosan látta, hogy nem minden hallgató egyívású: más és más tanártípusokra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek zenei gondolatcsíráikból stabil hangépületeket formázni.

A világ dolgai különbözőségének szépségét általánosan is fontosnak tartotta hirdetni. Alighanem az ország egyik legműveltebb embere volt; széleskörű zenei, irodalmi, képzőművészeti, történelmi és filozófiai ismeretei mellett legalább hét nyelven beszélt, köztük ógörögül. Szellemi hátizsákját mégsem arisztokratikus fölénnyel viselte: minden diskurzusban az egyenrangúság nexusát kereste. Nem esett nehezére mindennapi szellemi rutinjától távol eső témákban is megnyilvánulni, éppúgy szívesen szólt hozzá fiatal kollégái popzenei munkáihoz, mint az angol focibajnokság aktuális fordulójának meglepetéseredményeihez.

Jeney Zoltán a Zeneakadémia doktoranduszaival (2015. április)

Zeneszerzői munkáiból is totális körültekintése tükröződik. Zenei struktúráit a legkülönbözőbb életélményeiből építette fel. Az Alef (1972) Schönberg szimfonikus hangszínkísérleteiből; a Kato NK 300 1979. július 22. 10:30 Budapest, Liptó utca (1979) egy daru bináris pittyegéséből; az Üvegekre és fémekre (1979) a Dunai Vasmű üzemzajából; Hérakleitosz-sorozata (1980–88) a görög mester paradox feladványaiból; főműve, a Halotti szertartás (1987–2005) pedig az emberiség halállal asszociált teljes szellemi hagyományából inspirálódott. A sor oldalakon át folytatható volna. A sors fintora, hogy két utolsó munkája is az anyagi elmúlás elkerülhetetlen bizonyosságának apropójából született, Rajk László, illetve Kurtág Márta emlékének ajánlva.

Jeney Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnökségi tagja, az Új Zenei Stúdió egyik alapítója, Mesterünk, Kollégánk és Barátunk életének 77. évében hunyt el.

Munkája az örökségünk.

(Bélyegkép: Mózes-Szitha Tünde)