„Tíz éve azon dolgozunk, hogy ne változzon semmi” – hangzik az idén jubiláló Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál, vagyis a Kaposfest szlogenje. Többirányú törekvés fogalmazódik meg a mottóban: amellett, hogy a helyszín és az időpont változatlan, a fesztivál szervezőinek a színvonal és a közönség megtartása is célja – elmondhatjuk, hogy sikerük tíz év után is töretlen. Pedig nincs könnyű dolguk. A kezdetekkor a szakma és a kritikusok által egyaránt öngyilkos vállalkozásnak tartott ötlet, hogy a nyári szezonban, egy efféle kisvárosban a klasszikus zenei érdeklődésű rétegközönséget megszólító fesztivált hozzanak létre, őrültségnek tűnik. Az akkori művészeti vezetők, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművészek a városvezetés támogatásával mégis belevágtak, méghozzá magasra téve a lécet. Már a kezdetekkor olyanok vállaltak fellépéseket, mint Kocsis Zoltán vagy Joshua Bell, de hosszan sorolhatnánk a kamarazenélésre vállalkozó, világhírű szólisták névsorát. A művészeti vezetést időközben Baráti Kristóf hegedű- és Várdai István gordonkaművészek vették át, de Bolyki György igazgatása alatt a fesztivál koncepciója változatlan: sokszínű és nívós zenei élményhez juttatni az idelátogatókat.

A sokszínűség elsősorban a zenei program összeállításában érhető tetten. A hétnapos fesztiválon a barokktól a XIX. század zenéjén át a kortárs kompozíciókig szinte minden irányzat és műfaj megtalálható, noha idén mintha a német romantika felé billenne a mérleg nyelve. Felhangzanak „közönségdarabok”, mint Schubert közismert F-dúr oktettje, Massenet Thais-meditációja vagy Vivaldi versenyművei, kevésbé ismert zeneművek (például Bohuslav Martinů, Giovanni Bottesini vagy Ottorino Respighi egy-egy darabja), és külön érdekességnek ígérkeznek JP Jofre argentin zeneszerző bandoneónra, egy Dél-Amerikában népszerű, tangóharmonikára emlékeztető hangszerre komponált művei, melyek bandoneónszólamát maga a szerző játssza majd. Természetesen magyar komponisták is műsorra kerülnek: Bartók, Kodály, Weiner Leó, Lehár Ferenc, Ligeti György is helyet kapott a programban.

A változatosság nemcsak a teljes fesztiválműsorra, de az egyes koncertek zenei összeállítására is jellemző. Jól példázza ezt a nyitóhangverseny, melyen Ravel érzéki, impresszionista művét (Bevezetés és Allegro hárfára, klarinétra, fuvolára és vonósnégyesre) – ennek virtuóz hárfaszólamában a fiatal, számos nemzetközi díjat begyűjtő tehetséget, Mirjam Schrödert üdvözölhettük – Sosztakovics súlyos, komor, hátborzongatóan groteszk e-moll triója (Op. 67 No. 2) követte. Mind a délelőtti, mind az esti koncertekre (a fesztivál ugyanis nagyot markol: naponta két előadást hallhatunk) ez a tíz év után már hagyományosnak nevezhető eklektika jellemző. És úgy tűnik, a koncepció elnyeri a közönség tetszését: a szinte kivétel nélkül teltházas hangversenyekre a hallgatóság közel harmada előre megváltott bérlettel érkezik. Ők a fesztiválközönség lelkét adó, évről évre visszatérő házaspárok, családok, baráti társaságok.

Ami az előadókat illeti, ezúttal is neves külföldi és magyar művészek teljes sorát köszönthetjük a színpadon. A művészeti vezetőkön kívül fellép az Itzhak Perlman tanítványaként nevelkedő Josef Špaček, a cselló új csillagának tartott Camille Thomas, a Zeneakadémia tiszteletbeli professzora, Frankl Péter, hogy csak néhány nevet említsünk, egy estére pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekar is idelátogat.

A szervezők, mint minden évben, kísérőprogramokról is gondoskodnak. Tóth Endre zenetörténész rövid műismertetőt tart a hangversenyek előtt, lesz gasztronap, sörünnep, láthatunk lovasíjász-bemutatót a Kassai-völgyben, vagy részt vehetünk a Zselic-túrán. A fesztivál első számú koncerthelyszínén, a felújított Szivárvány Kultúrpalotában a zenéből némileg kikukkantva irodalmi és szórakoztató programok is látogathatók: itt lesz önálló estjével Lackfi János (ő a nyitókoncerten némi ízelítőt adott szellemes és komolyabb hangvételű rövid írásaiból), és a Kaposfest házigazdája, a rádiós műsorvezető Bősze Ádám is rendhagyó, zenei stand-up estjével. A könnyűzene is összeférni látszik a klasszikussal: augusztus 17-én, szombat este a Boney M ad ingyenes koncertet a város főterén.

Úgy tűnik, a közönség – a fesztivál nem titkoltan az értelmiségi réteget célozza – tíz év után is töretlen lelkesedéssel látogat el augusztus közepén Kaposvárra, az egy hétre zenedobozzá váló, békés kisvárosba, így okkal számíthatunk további jubileumokra.

(Fotók: Kaposfest)