„Olyan a világ, hogy mindenből sokkal több van, mint amennyi kellene. De tényleg, mindenből, tej, hús, pillepalack, író.” Ezt Darvasi László fogalmazta így a Tišma-díj elnyerése kapcsán adott interjújában nem olyan régen. Ha íróból most sok van, akkor kellett lennie ugyanennyi kezdő írónak is. Ha voltak és sokan voltak, akkor sokan keresték a választ azokra a kérdésekre, jó-e, amit csinálnak, vannak-e megtanulható mesterfogásai az írásnak. Az írás az olvasóit keresi, az író pedig azokat a csatornákat, amelyek megtalálják, sőt kínálják az utat ehhez a találkozáshoz. A kezdő írók, akik írni akarnak, olyan műhelyekre teremtettek keresletet, amelyek az előbbi kérdésekre választ kínálnak. A Mészöly Miklós Irodalmi Akadémia alkotótábora, mesterkurzusa (röviden a Szekszárdi Magasiskola) szervezői erre a feladatra vállalkoztak.

A Mészöly Miklós Egyesület és a PAD Egyesület hetedik éve kora nyáron, az ünnepi könyvhéten hirdeti meg Szekszárdi Magasiskola íróakadémiáját, amelyet idén július 7-e és 13-a között rendeztek meg. A jelentkezők a beküldött írásaik alapján kapnak lehetőséget, hogy részt vegyenek az egy hétig tartó programon. Az idei év tételmondata: „neki a falnak és az ütött résen tovább”.

A Mészölytől vett idézet nem csak a felhívásra odabiggyesztett mottó. Mészöly nem egyszerűen névadó. Mészöly tárgyi és szellemi öröksége ma is ott él. A rendezvény központi helyszíne az Irodalom Háza, amelynek berendezését a Mészöly-hagyatékból Polcz Alaine ajándékozta a szülővárosnak, Szekszárdnak. A résztvevők egy hetet töltenek a múzeumban Mészöly személyes tárgyai között, így a hely ilyenkor nem pusztán múzeumként funkcionál. Ez már önmagában beteljesíti Mészöly kívánságát: „Nem úgy csodálni a múlt örökségét, mint valami kizárólagosságot, hanem beletörve, belerántva a mába, tiszteletlenül, és lerombolva minden tekintélyt”. Jankovics József szerint ez lehetne a Mészöly Miklós-i prózapoétika sine qua nonja, írói ars poetikájának archimédészi pontja. De nem csak ez teszi élővé az örökséget. Mészöly személye és munkássága meghatározó elemét, hivatkozási pontját jelentik a jelentkezéskor beküldött írások elemzésének, a délutánokra szervezett előadásoknak, könyvbemutatóknak.

Az elmúlt hat évben az irodalmi élet számos szereplője megfordult már itt. A kezdő írók így találkozhatnak alkotókkal, kutatókkal, kiadók vezetőivel, újságírókkal és a társművészetek képviselőivel. A program állandó elemei kisebb változtatásokkal évről évre ismétlődnek: a hallgatók írásainak elemzése délelőtt és kora délután, nyilvános rendezvények neves vendégekkel délután, este beszélgetések, felolvasások, kisebb műsorok. Persze vannak írásfeladatok is, amit mindenki akkor végez el, amikor időt talál rá. Ez utóbbi tűnik az egyik legnehezebbnek. Sűrű a program.

A szemináriumokat minden évben két-két Mészöly-díjas alkotó tartja, idén Darvasi László és Szilasi László. A hallgatók írásait délelőtt az egyikük, délután a másikuk szedi szét mondataira, azután meg szavakra. Persze ez természetes, mivel az irodalom nem más, mint nyelv és itt minden szó, szó, szó, hogy egyszerre, de hevenyészve hivatkozzak Mészölyre és Esterházyra. Mindkét szemináriumi vezető kiemelte, mennyire fontos, hogy pontosan kell fogalmazni, hajszálpontosan kell elmondani, amit a szövegben akarunk. Ennek érdekében ki kell húzni minden fölösleges szót, el kell kerülni a körülményes megfogalmazást, a jelzők halmozását. Szilasi László Esterházyt idézi: aki zseni, bátran használjon három jelzőt, de aki nem az, találja meg azt az egyet, ami jó.

Az első délutánon Ács Rezső polgármester számolt be a Mészöly-tanya építéséről. A Porkoláb-völgy a szervezők számára ikonikus hely, ahová az író rendszeresen visszavonult. A romos viskóban se áram, se víz nem volt, de nagyszerű a panoráma a környező szőlőültetvényekre. A résztvevők az érkezés napján mindig itt kezdenek ismerkedni egymással, a szervezőkkel és a „spiritus rectorok”-kal. Idén is így van, de mostanra a hely építési terület lett.

A nyilvános eseményekre a Pollack Kávézóban került sor. Móser Zoltán fotóművész képeit mindenki ismeri, aki látta Mészöly Miklós legismertebb fotóit. Megkapó egyszerűséggel mesélt arról, hogyan készültek ezek a képek és milyen bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük, ami lehetőséget teremtett erre. Szolláth Dávid megrendítő előadást tartott Mészöly Sötét jelek című kötetének megjelenése kapcsán. A könyv háborús történetein keresztül mutatta be, hogyan mondható el az elmondhatatlan, a háború elbeszélhetetlen, átadhatatlan tapasztalata, ebből mit tanulhat egy pályájának elején lévő író.

A hét folyamán több könyvbemutatóra is sor került. Szkárosi Endre: Véletlenül nem jártam itt, Zalán Tibor: Ruhatárban felejtett kabátok, Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint, Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz. A beszélgetőtársak: Liebhauser János, a Tolna Megyei Könyvtár igazgatója, Fazakas István, a Fekete Sas Kiadó igazgatója, Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója.

Németh Gábor és Szilasi László a Gabriely György és Poletti Lénárd, két világpolgár levelezését tartalmazó kötetükről beszélgettek. A Kész regény című levélregény – Szilasi megfogalmazásában – talált szövegekből született, kitaláció volt, idézetek Babits regényéből. Ennek a kötetnek az új kiadása készül, és egy új könyv, amely az előző folytatásaként is értelmezhető. Érdekes körülmény, hogy két nagy kiadó, a Magvető és a Kalligram együttműködésében jelenik majd meg.

Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár és a PAD Egyesület megbízásából minden Mészöly-díjasról portréfilm készül. Idén a 2006-ban díjazott Győrffy Ákosról készített portréfilmet vetítették le. Az alkotókkal Kis Pál István szerkesztő-rendezőt, Gacsályi József szerkesztő-riportert, Pomsár Tamás operatőr-vágót Dicső Zsolt, a PAD Egyesület elnöke mutatta be.

Danyi Zoltánnal Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője beszélgetett. Az író mesélt arról, egy időben hogyan működött számára a fordítás terápiás munkaként, a túlélés eszközeként, a munka nehézségeiről és arról a szomorúságáról, hogy végül az elkészült fordítás – minden igyekezet ellenére – nem az eredeti mű. Szóba került a Dögeltakarító című regény zárt és nyitott térszerkezete, a bizonyos ismétlődésekkel, zenei szekvenciák visszatérésével és variálásával működtetett prózaritmusa és nyelve, valamint a mű utóélete.

Az utolsó napon, szintén a Pollack Kávézóban, a hallgatók a feladatként kapott Száz szóban Szekszárd alcímmel a Magasiskolában készült írásaikat és korábban írt novelláikat olvasták fel a városi közönség előtt. Összességében a Magasiskola amiatt válik a kreatív írás fontos intézményévé, mert komoly irodalmi hagyományokra alapozó szellemi műhely, amely megmutatja a kortárs próza (és líra) legjobbjait, a hallgatók és a spiritus rectorok írásai alapján konkrét nyelvi és logikai mintákat mutat, kapcsolatot teremt a kezdő és a nem kezdő írók között, a már sikeres és elismert alkotók, kutatók, kiadóvezetők között, és autentikus környezetben nyújt inspirációt.