A Pécsi Országos Színházi Találkozó nem csak a minden évben nagy vitákat szülő, komoly indulatokat kiváltó versenyprogramban képezi le az adott színházi évadot, a fesztivál egyben a magyar színházi élet éves látlelete is. A POSZT-on sűrítve jelenik meg a szakmát szétfeszítő és megosztó belső feszültség, a csatabárdok el- és előásása, a kultúrpolitikai és személyi harcok, a megújulásra való törekvés és az arra való képtelenség. Az idei országos találkozó két fő gócpontot mutat: az egyik a függetlenek teljes kimaradása a versenyprogramból, miután a kulturális tao megszűnésével és az új támogatási rendszerrel sokuk amúgy is a megszűnés közelébe sodródott, a másik pedig a 2010 óta közel minden évben belengetett radikális változtatás, mely szerint a 19 éve pécsi székhelyű fesztivált újra vándorfesztivállá tennék.

Ez a koncepció gyakorlatilag visszanyúlást jelentene a gyökerekhez, ugyanis 2001 előtt is volt Magyarországon Országos Színházi Találkozó, de a vándorfesztivál nem működött, és érdektelenségbe fulladt mind a szakma, mind a közönség részéről. Ekkor született az ötlet, hogy állandó díszletet, helyszínt kell találni az eseménynek, egy várost, amely évről évre házigazdája lesz a legrangosabb színházi eseménynek. Pécs részben a POSZT-nak köszönheti az EKF-címet is, hiszen a pályázatban a fesztivál kiemelt helyen szerepelt, a város kulturális életének egyik alappilléreként. Hogy a téma mennyire állandó, mi sem mutatja jobban, mint Jordán Tamás, a 2010-ben leköszönő fesztiváligazgató szavai az akkori megnyitón: „Nem lesz sem DOSZT, sem KOSZT, lehetetlen elképzelni, hogy megnyitom a debreceni Pécsi Országos Színházi Találkozót.” Tavaly a kulturális államtitkár, Fekete Péter ugyanerre tért ki nyitóbeszédében: „amíg jól működik, a POSZT-nak továbbra is Pécsett van a helye.” Ehhez képest idén újra felvetődött az az ötlet, hogy vándoroljon a Pécsi Országos Színházi Találkozó. A hírt megerősítette a Népszavának Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára, hozzátéve (némi politikai nyomásgyakorlásként), hogy ez egyelőre – az önkormányzati választásokig – nem kerül napirendre. A témában felidézték Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnökének egy korábbi, televíziós műsorban tett nyilatkozatát, mely szerint örülne annak, ha a POSZT újra vándorolna, vagyis minden évben más városban rendeznék meg, például olyan városokban, ahol megújul a színházépület, mint Kaposváron. Jelenleg az tűnik valószínűnek, hogy jövőre, huszadik alkalommal még Pécs rendezheti a fesztivált. A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft., amely 2018 óta a POSZT többségi tulajdonosa, legalábbis tervez a költséggel: idén 30 millió forint támogatást biztosítottak a fesztivál számára, a következő, jubileumi POSZT-ot 40 millió forinttal fogják támogatni. A POSZT vándorfesztivállá alakulásának legnagyobb vesztese mindenképpen Pécs városa lenne, hiszen ehhez hasonló minőségű és programszámú kulturális rendezvény nincs a városban: tíz évvel az EKF után ismét maradna Pécsnek a Széchenyi téri ökörsütés.

A helyszín kérdésén túl fájóan hiányoznak az idei versenyprogramból a független társulati előadások: 2012 óta egyszer sem történt meg, hogy a POSZT válogatói egyetlen független előadást sem tartottak méltónak arra, hogy bekerüljön a versenyprogramba. A válogatók idén Gulyás Gábor esztéta, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója és Zalán Tibor József Attila-díjas író, dramaturg voltak, ők állították össze a programot a 2018. március 1. és 2019. március 10. között bemutatott, magyar nyelvű színházi előadásokból. A válogatásban Gulyás Gábornak Mispál Attila Balázs Béla-díjas rendező, Zalán Tibornak pedig Csikós Attila író, publicista, dramaturg volt segítségére. A független produkciók elmaradására Csikós Attila reflektált a Magyar Hangban: „Több mint kétszáz előadásból közel hatvan kimagaslóan jónak mondható, ami erős mezőnyt mutat, s tulajdonképpen a szakma egészére nézve örömteli. Ebből körülbelül harminc a döntés pillanatáig »versenyben« volt, s mind a négyünknél szerepelt. Köztük olyanok is, amelyek műfajuk, vagy épp »műfajtalanságuk«, vállalt eszköztelenségük miatt nem igazán versenybe hívhatók. Ajánlattal is éltünk egyfajta »mikroszínházi« fesztivál vagy kategória elindítására, hogy például a monodrámák vagy a kamaraszínházi méretnél is »kisebb« produkciók se maradjanak ki a megméretkezésből.”

A mikroszínházi fesztivál ötlete végül nem valósult meg, a versenyprogram pedig komoly budapesti túlsúlyt mutat: nyolc budapesti, egy vidéki és fővárosi koprodukció, valamint három vidéki és két határon túli előadás kapott helyet benne. A függetlenek pozícióját az sem erősítette a fesztiválon, hogy a Kecskeméti Katona József Színház előadását ugyan meghívták a POSZT-ra, de a független, k2 társulati tag Benkó Bence és Fábián Péter rendezőpáros Állami Áruházát egy teljes hónappal az előadás előtt a szervezők borzasztóan rossz kommunikációval először lemondták, majd az alacsony előzetes nézőszámra mutogatva megosztás- és lájkvadászatba kezdtek, hogy aztán ismét visszakozzanak és töröljék a programból a darabot. Ezek a sorozatosan elhibázott gesztusok pedig sokakban a cenzúra gyanúját ébresztették – okkal vagy ok nélkül – a nyomokban aktuálpolitikai kiszólásokat is tartalmazó előadással kapcsolatban.

Szintén idei újítás volt, hogy elmaradt a sajtóakkreditáció, mindössze pár meghívott orgánum kapott tiszteletjegyeket, így azok a kritikusok tudnak csak írni a fesztivál előadásairól, akik időben megvásárolták a saját jegyüket a versenyprogramra.

Mindezek ellenére a versenyprogram mellett kifejezetten ajánljuk az Egyetemi Napokat, valamint a POSZT lehető legtöbb programjának látogatását, mert lehet, hogy ez lesz az egyik utolsó pécsi fesztivál.

A 2020-as POSZT versenyprogramjának összeállítására Dér András rendezőt, operatőrt és Uray Péter koreográfust, rendezőt kérték fel.