Egy Wannsee partján álló villa, a Literarisches Colloquium adott otthont a ViceVERSa német–magyar, magyar–német fordítói műhelynek február 25. és március 3. között. A műhely a TOLEDO fordítói mobilitást támogató programnak köszönhetően valósult meg, melyet a Német Fordítói Alap, a Robert Bosch Alapítvány és a Német Külügyminisztérium hozott létre 2010-ben.

A körülmények lehetővé tették, hogy teljes mértékben a fordítással foglalkozzunk. A műhely vezetői és a pályázat zsűrije Kalász Orsolya, Peter Holland és Schein Gábor voltak. A résztvevők rajtam kívül: András Orsolya, Dunajcsik Mátyás, Christina Kunze, Rácz Kata, Raffo Kamilla, Christine Schlosser, Székely Örs, Zádor Éva és Zilahi Anna.

A műhely első foglalkozása Theresia Prammer előadása volt: egy fordításelméleti összefoglaló, amelyben kis túlzással egy szemeszternyi tudásanyag hangzott el. Terminológiai kérdésekről, a fordítás sokszínűségéről, a szövegválasztás fontosságáról, valamint a fordítással járó felelősségről, a fordítás etikájáról beszélt. Végül Elke Erb Zum Thema Nachdichten című szabadversének egy részletét olvastuk el, mely a lírafordítás elméleti tényezőit foglalja össze.

Ezután Christina Kunze fordítása következett, Szabó Lőrinc A belső végtelenben című verse. A fordító kérdése a metrum, rím, jelentés viszonyára, a költői nyelv sajátosságaira és a nyelv esetleges modernizációjára vonatkozott, tehát a rontott rímek (Unreim) és asszonáncok váltakozása mellett a szöveghűség kérdése merült fel, melynek megvalósítását a formai korlátok alapvetően nehezítették, így a jelentésbeli különbségek megállapítása még nem vezetett megoldáshoz, csupán felhívta a figyelmet az esetleges változásokra.

Székely Örs Ulrike Draesner antropocén tematikájú 60 című szövegét választotta, amely egy Shakespeare-szonett átirata, radikális fordítása, ha a német terminust szeretnénk használni. A fordítás szándékolt idegenségének kifejezése, a metrum és a meglehetősen sok intertextuális kapcsolat is számos kérdést vetett fel. Az antropocén diskurzushoz kapcsolódó versek fordításánál rendszeresen az egyes sorok közti nagy logikai ugrás, a laza és töredékes mondatszerkesztés, valamint az extra-poétikai tényezők szerepeltetésének gyakorisága jelent nehézséget, ezeket pedig Székely az all dies hier, Majestät, ist deins ... című antológia fordítása kapcsán sokszor tapasztalta.

A harmadik nap műhelymunkája András Orsolyával indult, aki Láng Orsolya Egy állapot hátországa című versét fordította németre. Ahogy a kísérőszövegben meg is jegyezte a fordító, a kérdések zöme a szentenciaszerű mondatok és a regiszterkeveredés kapcsán merült fel. A hétköznapokban használt szófordulatok, hangulatfestő szavak, dalszerű elemek vagy konkrét dalidézetek és a filozófiai telítettséggel rendelkező, szentenciaszerű mondatok számos választás elé állítják a fordítót. A műhelymunka során felmerült az is, hogy bizonyos esetekben értékelni kell egy-egy szövegrészt: a tartalma fontos, vagy csupán maga a gesztus, amelyet nyelvileg magában hordoz.

Jómagam Anja Kampmann 2016-ban megjelent első kötetéből, a Proben von Stein und Lichtből fordítottam a Minsk című verset. A központozás elhagyásával a szintaktikai viszonyok felszabadultak, és számos helyen többértelművé váltak az egymásba átfolyó mondatok. Egyes szavak többletjelentése is csak hozzáad az értelmezési lehetőségek sokféleségéhez, így a német nyelvben rejlő, ebben a versben kihasznált sokszínűség miatt az értelmezési utak szűkítése nélkül szinte lehetetlennek tűnik a vers fordítása.

Rácz Kata Vajna Ádám Oda című debütkötetének két versét, a Barokk tudósok tartása és az Albrecht Dürer rinocérosza címűeket hozta. Rácz fordításán érződött Vajna verseinek humora, mivel azok meglehetősen univerzális európai matériát dolgoznak fel. Megtudhattuk, hogy maga a szerző választotta ki ezeket a szövegeket éppen a fordíthatóság szempontja alapján. Itt nem is merült fel olyan probléma, hogy egy szónak ne lett volna német megfelelője. A Barokk tudósok tartása két vendégszöveget is tartalmaz: David Jou Barokk tudósok egy sötétkamrában című verse és John Milton Elveszett Paradicsom című költeménye idéződik meg. E szöveghelyek kapcsán az intertextusok fordításának mikéntjét tárgyaltuk meg.

Negyedik nap: Raffo Kamilla Tom Schulz Samariter Straße című versét és Maren Kames HALB TAUBE HALB PFAU című kötetének egy darabját választotta. Schein Gábor megállapította, hogy korábbi tapasztalatait igazolja az, amilyen kedvvel a műhely résztvevői fogadták Tom Schulz erősen kétértelmű versét. A hangulat önfeledt volt, az előző napok fáradtsága feloldódhatott a pajzán konnotációjú szavak, szófordulatok értelmezésében. Ám mivel a szöveghű fordítás csak e kifejezések rovására jöhetett létre, így ez a vers az ilyen jellegű kérdések szempontjából fontos referenciaként szolgált a műhely további foglalkozásai alatt is.

Zádor Éva Terék Anna Halott nők című kötetéből a Halál című verset fordította. Terék ezekben a szövegekben megalkotott versnyelve németre átültetve a tömörség, kimértség, egyfajta pszeudo-hétköznapi beszéd megtartásának problémáját veti fel. A magyarul egészen egyszerűen és tömören kifejezhető szerkezetek a németben gyakran segédigékkel, igekötőkkel, prepozíciókkal, vonzatokkal egészülnek ki, így a vers ritmusa megtörhet, ha tartalmilag pontosan akar fordítani az ember. A kérdés tehát az volt, hogy mikor lehet vállalni a jelentésbeli változtatást a versnyelv javára.

Három fordítóra a műhelymunkát bemutató esemény után került csak sor, így március 2-án, az utolsó műhelyezésre szánt napon Zilahi Annával kezdődött a megbeszélés. Zilahi a Versum ajánlására Sandra Gugić verseit kezdte el fordítani. Gugić 2015-ben megjelent regénye után 2019-ben lírakötettel (Protokolle der Gegenwart) jelentkezik. Ebből a kötetből a von schreien zu schreiben című szöveget beszélték meg a résztvevők. Az elméleti feminista tematika experimentális versnyelvvel társul. A központozás elhagyása, a kifordított nyelvi elemek, antipoétikus kifejezések miatt nehezen értelmezhető a szöveg, emellett – ahogy erre Zilahi is felhívta a figyelmet a fordításaihoz írt kísérőszövegében – a feminista diskurzushoz tartozó szavak a magyarban sokkal elméletibbé teszik a szöveget, így a fordítás szükségszerűen stiláris változást is előidéz. Elhangzott még továbbá, hogy a két nyelvnek más a monotonitáshoz való viszonya, illetve hogy az angol szövegbetétek organikusabban ágyazódnak bele a német szövegekbe.

Christine Schlosser Turi Tímea Anna visszafordul című kötetéből fordított: A költészet története és A nők naplói című verseket beszélték meg a résztvevők. Számos alkalommal felmerült az irónia, paródia átadásának problémája, valamint erős túlzásként és felettébb esetlegesen, de megszületett a „Tom Schulz-szindróma” fogalma, amely – Kalász Orsolya szavaival élve – azt jelenti, hogy egy szöveg olyan mértékben hagyatkozik a referenciákra, hogy az esztétikai döntései nem értelmezhetők más nyelven.. Érdekes volt még a ‘magyarság’ szó fordításának kérdése, melyre az ‘Ungarntum’ helyett a ‘Magyarentum’ felelt meg a leginkább. És említésre érdemes az is, hogy a „nők felnőnek” szintagma az első szó és a ‘felnőnek’ második szótagjának azonosságát megtartva fordíthatatlannak találtatott.

Dunajcsik Mátyás Rike Scheffler Honey, I’m home című verses performanszának anyagát hozta el Berlinbe. Scheffler előadása többrétegű szövegloopokból, valamint többszólamú a capella kíséretből áll. A performansz versszövege rímes, metrumban írott, emellett pedig előadva hangként is realizálódik, tehát – és ezt Dunajcsik ki is emeli a kísérőszövegben – a vers ilyen szempontból közelebb áll a zene hangzó médiumához. A jelentésbeli torzítás a rímek és a ritmus megtartása végett elkerülhetetlen volt. A legfőbb szempont is ez volt a megbeszélés során, ahogy az a tömörség kapcsán Terék Anna versénél vagy a metrum és a rímek kapcsán Ulrike Draesner és Szabó Lőrinc szövegénél is.

Scheffler performanszát a műhely munkájának prezentálására szervezett eseményen Dunajcsik Mátyás és Rácz Kata, a közönség nagy örömére, élesben is kipróbálta. Március 1-jén került sor a felolvasással és performansszal egybekötött beszélgetésre, amelyen a fordítók Kalász Orsolya, Peter Holland és Schein Gábor moderálásával a Lettrétage-ban beszélgettek a műhelyezés alatt szerzett tapasztalataikról, a lírafordítás problémáiról, valamint a világlíra irodalompiaci és intézményrendszerbeli helyzetéről.

A magyar irodalom német nyelven való terjesztése kapcsán szó esett a HuBook platformról, amelyről az egyik szerkesztő, a műhely résztvevője, Zádor Éva számolt be. Az online megjelenések mellett négy füzetet is kiadott már a HuBook. A német líra magyar közvetítése kapcsán a kolozsvári székhelyű a szem online folyóiratról beszélt Székely Örs szerkesztő, valamint a kifejezetten világlírával foglalkozó Versumról is szó esett, hiszen a workshop több résztvevője is publikálta már nálunk fordításait.

Az esten a fordítók felolvasták a fordításaikat, mellettük pedig elhangzottak az eredeti szövegek is. Sandra Gugić is részt vett az eseményen, így az eredeti verset magától a szerzőtől hallhattuk, mielőtt elhangzott volna Zilahi Anna fordítása is. Zárásként Schein Gábor a nemrég elhunyt Tandori Dezső fordítói pályájáról beszélt, ezt pedig Dunajcsik Mátyás ötlete alapján egy versfelolvasás követte. A műhely minden résztvevője németül vagy magyarul felolvasta Tandori Egy pár vers című szövegét (németül Relle Ágnes fordításában), és egy loop-effekt segítségével a felolvasás alatt folyamatosan rétegződtek egymásra a sávok, így a végén tizenhárom hangon szimultán szólalhatott meg, hogy „Alszom, egy pár verset”, „Ich schlafe ein paar Gedichte”.