Színerő IX. – Figuratív
A 9. alkalommal megrendezett Színerő szimpózium anyagából készült kiállítás február 8-án nyílt az m21 Galériában és február 24-ig látogatható. Nyilas Márta megnyitóbeszédét olvashatják Cseri László kiállításfotóinak kíséretében.
A már több mint tízéves múltra visszatekintő, Magyarországon egyedülálló kezdeményezésként a Színerő I. – Nagyméretű festmények – Léptékváltás I.-et Keserü Ilona festőművész, professzor emerita kezdeményezése és alapítása nyomán rendezték meg először a 2006/2007 egyetemi tanévben mint a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskola kurzusát a Zsolnay Gyár használaton kívüli belső ipari tereiben. A kurzus célja a táblaképnél nagyobb léptékű sík- vagy térbeli festészeti technológiák alkalmazásával készülő színes művek tervezése, megvalósítása és kiállítása volt.
Néhány év szünet után 2016-ban a PTE Művészeti Kar Festészet tanszék oktatói, felelevenítették a korábban nagy sikernek örvendő művészeti programot, miközben a 2017-es Színerő VIII. alkalmával a szervezők egyetértésre jutottak abban, hogy a kurzus alkotótelepnek legyen egy jól definiált tematikája; így alcímként a program a Nonfiguratív elnevezést is viselte. Ellenpontként az idei Színerő IX.-nek témája ezúttal a figurativitás volt és így Színerő IX. – Figuratív elnevezéssel zajlott.
Mindegy azonban, hogy figuratív vagy non-figuratív festészetről legyen szó, a szervezők a Színerőt mindig a Keserü Ilona által kitalált paraméterek figyelembevételével igyekeznek megrendezni. Fontos, hogy az alkotások mérete közel négy négyzetméter vagy azt meghaladó legyen, hogy az alkotótelepen részt vegyenek DLA-hallgatók, néhányan a Festészet tanszék oktatói közül, hogy pécsi és Magyarország más területeiről érkező – valamint lehetőség szerint külföldi – képzőművészek is legyenek a meghívottak között; tehát nemcsak festőművészek, hanem a képzőművészet egyéb területein tevékenykedő alkotók, akik affinitást éreznek a festészet iránt. Ezek fényében sorolom fel a Színerő IX. – Figuratív résztvevőit: Fejős Miklós, Mátis Rita, Nemes Csaba, Nyári Zsolt, Pertics Flóra, Pinczehelyi András, Varga Rita és jómagam.
A korábbi Színerőktől eltérő volt, hogy az elmúlt két hétben az alkotókkal – mindenki nevében elmondhatom – életünk legfantasztikusabb műtermében dolgozhattunk itt, az m21 Galériában, Komor István igazgató úr nagylelkű támogatásának köszönhetően. Nyitott programként a mostani Színerő is rengeteg érdeklődőt vonzott, akik szerettek volna betekinteni egy műalkotás keletkezésének folyamatába. A jó hír az, hogy jelen kiállítás ideje alatt – amely az újonnan készült alkotások mellett olyan munkákat is bemutat, amelyek korábbi Színerő alkotótelepeken születtek, és amelyek a Művészeti Kar Doktori Iskola tulajdonát képezik – néhány alkotó tovább folytatja a munkát a kiállítótér hátsó szegletében, tehát továbbra is nyomon követhető, mi zajlik a festőművészet, a képzőművészet színházának kulisszái mögött.
Záró gondolatként a mai kiállításmegnyitóhoz meg szeretném osztani Önökkel, hogy a Festészet tanszéken oktató kollégáimat is – elmondásuk szerint – és engem is az utóbbi néhány évben sok, az ország különböző szegletében élő és alkotó képzőművész talál meg, különböző fórumokon érdeklődve, hogy mikor lesz a következő Színerő, és hogy rész vehetnek-e rajta. (Természetesen ezeket a kéréseket a Festészet tanszék oktatói mindig mérlegelik és lehetőség szerint eleget is tesznek nekik.) Ebben a dologban azonban a fontos az, hogy a Színerőn részt venni kiváltságot, rangot jelent. És úgy gondolom, hogy ezt a rangot nemcsak a résztvevő művészek viselik büszkén, de azt hiszem, erre Pécs városa is büszke lehet.
Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azoknak, aki segítették ennek az alkotótelepnek és e kiállításnak a megvalósulását: Nemes Csaba mint szervezőtárs, Gelberné Schepp Judit, az egyetemi Pályázati és Menedzsment Iroda munkatársa, a korábban említett Komor István üzemeltetési igazgató, Simon Péter grafikus, György Hajnal, a Képzőművészeti Intézet menedzsere, Nemes Zsuzsa, a Doktori Iskola Archívumának kezelője, Horváth Gábor fotóművész, Balogh Tünde kiállítási koordinátor és a Zsolnay Negyed munkatársa, Fekete Norbert, valamint azon festő hallgatóknak is köszönet jár, akik segédkeztek a kiállítás megrendezésében.
Mindenkinek jó szórakozást kívánok a kiállítás megtekintéséhez, amit ezennel megnyitok.