A szarka is idomítható
Mészöly Miklós-konferencia a Petőfi Irodalmi Múzeumban
A közönség a gyakorlott Mészöly-olvasónak is újdonságokkal szolgáló vizuális anyagokról értesülhetett. Márjánovics Diána tudósítása a PIM Mészöly-konferenciájáról.
Márjánovics Diána írásai a Jelenkor folyóiratban>
„A ködben madárhang, mint korcsolyák éle távol –
fönt ágak rácsozata, támaszul.
Jéghártya pattan.
Kifagyott nyomokba lépnek, visszafelé.”
December 7-ének délelőttjén a fenti idézettel, Mészöly Miklós kevéssé ismert versével vette kezdetét a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Mészöly-interpretációk című konferencia. A szerzői hagyaték kiterjedt részének anyagait gondozó PIM főigazgató-helyettese, Török Petra konferencianyitó citátuma az életműhöz kapcsolódó – marginalizált problémákra fókuszáló – tanácskozás stílszerű mottója. A Szöveg, kép, nyelv, film alcímen jegyzett esemény a Mészöly-kutatás azon területeit emelte ki, melyek az intermediális összefüggéseket, a művek vizuális elemeit, jellegadó narrációs technikáit, a filmes adaptációk sajátosságait vizsgálják.
A Mészöly Miklós Egyesület elnöke, Szörényi László megnyitó beszédében az életmű 1976-ban publikált kötetének, a Filmnek sajátos történelemszemléletére, poétikai nóvumára hívta fel a figyelmet. A felvezető előadás kijelentését, miszerint a regény a sokrétű Mészöly-életmű cezurális kötete, a konferenciaprogram későbbi előadásai is megerősítették. Szolláth Dávid a regény kapcsán (a korábbi művek – Koldustánc, Magasiskola, Az atléta halála, Saulus, Pontos történetek, útközben – kontextusában) vizsgálta a mészölyi leíró nyelv funkcióváltásait, cselekmény és leírás viszonyát, Camus és a nouveau roman hatás(iszony)át. Az első tematikus blokk tartalmas etapja volt Visy Beatrix előadása, mely Az atléta halálában megjelenő fotók emlékezetkonstruáló szerepét, fragmentális jellegét vizsgálta, s a képekkel összefüggésben a regény (kortárs irodalmi kontextusban sajátos) időstruktúrájáról szólt. A panelbeszélgetés további résztvevője, Vásári Melinda pedig a Saulus motívumelemzését (három központi fogalomra koncentrálva: látás, perspektíva, megjelenítés) végezte el.
A Szöveg, kép és filmnyelv című panelbeszélgetés előadója, Gelencsér Gábor s a délutáni szekciót nyitó Vincze Teréz a Magasiskola 1970-es adaptációját elemezte. A Gaál-film mediális sajátosságait vizsgáló Gelencsér (rendkívüli hallgatói–tudósítói tetszést kiváltó) előadásában beszélt arról a paradoxnak tűnő rendezői eljárásról, mely az eredeti mű poétikai megoldásainak módosításával, egyedi szerzői megoldásokkal viszi filmre a Mészöly-szöveg esszenciális tartalmát, a kisregény összetett parabolikus jelentését. Vincze Teréz „a modern magyar filmművészet tájérzékeny alkotójának” műve kapcsán a Magasiskola térbeli dinamikáját, „a téri tágasság […] víziójá[nak]” Gaál-féle megvalósítását vizsgálta. A filmes blokk harmadik előadója, Lénárt Tamás szintén komparatív szempontot érvényesített: a Film kapcsán beszélt Zolnay Pál Fotográfia című munkájáról, a Mészöly- és a Zolnay-mű interferenciáiról.
A délutáni filmvetítéseken s a konferencia párhuzamos programján részt vevő hallgató a gyakorlott Mészöly-olvasónak is újdonságokkal szolgáló vizuális anyagokról értesülhetett – egyebek mellett Jancsó Miklós 1959-es (meglepően avantgárd formanyelvről tanúskodó) Halhatatlanság című rövidfilmjéről (főszerepben: Mészöly Miklós). A délutáni beszélgetéseken Báron György a Magasiskola operatőrét, Ragályi Elemért, illetve a Film és a Tengerpart, alkony, kis postahivatal rendezőit, Surányi Andrást és Sólyom Andrást kérdezte. Az adaptáció általános problémáit is érintő beszélgetés (a szakmai kérdéseken túl: a prózaszöveg adaptálásának nehézségei, a poétikus dialógusok mediális idegensége) a Mészöly-konferencia anekdotizáló-kultikus szálát erősítette. Megtudhattuk például, hogy a solymásztelepen játszódó Magasiskola szarkáit miként idomították; a Film forgatásán Mészöly hogyan kvaterkázott Darvas Ivánnal, évődött Polcz Alaine-nel; a szerző milyen tapintatosan követte művei megfilmesítését, s tartotta tiszteletben a rendezők alkotói szabadságát.
A Mészöly Miklós Egyesület második alkalommal megvalósult – s rendszeresen megrendezni kívánt – PIM-es konferenciáját Márton László Testvériség-trilógiájának részlete zárta. Márton felolvasása (szellemes performansza) nem csupán főhajtás volt, hanem bizonyítéka a kortárs alkotók szemléletmódját alakító, máig ható poétika magnetizmusának.
(Fotók: Teknős Miklós)