A transzmisszionárius halott
Parti Nagy Lajos
nnnnnnna transzmisszionárius
nnnnkemény kínok után halott
nnnnnnnmost látod milyen óriás
nnnnna rutin hogyha dalba fog
keményítsd meg puháncs kezed
nnnnnntörje össze a mondatot
és ne mondj több személyeset
nnnnnnnnem sírás nem hiánya
nnnnnnnde az utolsó szerkezet
nnnnnnnki visszavétlenül adott
nnnnnnnonpareille jobbrazárva
nnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn
nnnnnnnnnnnnnnnnaz távozott
a pavilonkert lombtalan
meszelt fáit nem hallani
levegõm volna nincs szavam
hozzáig hosszabbítani
kórházszegény a szenvedés
fölcsúszna embermagasságig
hosszú árnyékot húz a mész
káromkodástól suttogásig
a lehetetlent elkövette
a lehetõ belészakadt
e félmarék roncsolt idõben
szava lett volna levegõ nem
isten mint oxigénpalack
süketen csukva áll fölötte