Pestrõl, 1780

       Aba, Péter Király szomoru Várából,

A Metseki bértznek kõsziklás alljából,

Õt tornyokkal kies Templom piattzából,

Irád leveledet szived’ tárházából.

       Kérlek, ne tudakozd, melly szivesen vettem,

Azért, hogy késõbben reá felelhettem;

Melyemhez szorittván akképpen illettem,

Mint kinek személlyét evvel képzelhettem.

       Kedves lakhelyem volt mig sorsom engette,

Mind vidék, mind város magát kedveltette:

Musám ott Musádat hogy megesmérhette,

Ez amazt betsülte s az ezt megszerette.

       Mig ’e kies Vidék szivemet birhatta

Ceres kalászszait tsak kétszer aratta

Bakhus böven mustyát annyiszor folyatta,

Ki is Bor: Annyának* e megyét hivatta.

       Fatum irigysége éppen nem büntetett,

Avval, hogy lakhelyet velem tseréltetett;

Kit ott gazdálkodó gonddal emésztetett,

A Pesti könyv-Tárban Gondviselõvé tett.

       Te bölts Minervának enyelegsz keblében

S Tudományt szeretõ Musák kegyelmében:

Kivánom úgy lehess mindegyik kedvében,

Mint szoptatójának gyermek az ölében

       Virágozz mint Virág Szent Pál Szerzetébe,

Kinek felesküdtél józan törvénnyébe:

Mint öltöztél e Rend fejér köntösébe,

Légy õszinte szivvel ruhád hó szinébe.

       Kit Minerva szoptat tiszta emlõjébõl,

Themis beszélleni tanitt törvénnyébõl,

ÁpolYgattyák ötet Helikó völgyébõl.

S oltyák szomját Musák Kastalis vizébõl.

       Õk, kik feléllesztik az énekelésnek

Szent tüzét szivedbeu és a versszerzésnek;

Oh kik az Égbeli örök rendelésnek

Angyali, lássanak lenni szerentsésnek.

       Altzides erköltsét gyullaszszák fel benned,

Ha kérdez a kétség, mit józanabb tenned?

Ez utonn, vagy ama görtsösebben menned,

Mellybõl lehet nagyobb, s jobb jutalmat venned?

       El ne tántorittson elme furtsasága,

Sem a hizelkedõk mézes tsalfasága,

Enyelgõ Grátziák vidám nyájassága,

Vagy, Jót is ijesztõ Fatum durvasága.

       Biztat a reménység sok jóval felõled,

A Haza nyelv betses dijját várja tõled,

A Szent Szerzetes Rend igéri belõled,

Hogy valaha diszét emelhesse õled.

       Már is van jutalma tett választásodnak,

Hogy szedhesd gyümölcsét okoskodásodnak.

Jól vau. Jó az ösvény. Menny hivatalodnak

Utján: érd jó végét szent és bölts tzélodnak.

* Nemes Baranya Vármegye értetõdik. Kreskay jegyzete.