Nyárból kivirulsz a méla Mecsek
Alatt. Õszi színt versz a dombokon.
Zöld máglyaként égsz, ha fagy és hó esett
A szõlõskertekre. Mint fény a homlokon
Ragyogsz a város arcán, tünde est
Vagy sötétben, csillaggal hû rokon.
Ne szidd, ha mondom, vén sekrestyésedet,
Hogy átragyogsz a honi partokon.
Tegnap az angol fagyos szemébe
Tüzeltél s zöld tetõd izzó zöldjére
Helsinki ködében gondol a finn
S smaragdod zöldje ott ring álmain
S mindenki álmába, ki egyszer megnézett,
Visszacsalod az örök reménységet.