Must és agyagos esõvíz

folyik le rajtam, csorba szám

meszesre ázik, vérízû bádog-

kanna dobog a kertünk

végében

Itt jártunk, amikor októberé

lettem, megneveztem és

feltártam ezt a részt, ezt az

oldalt, minden innen lépett

ki a kertek alatt, Puturluk,

a versek köpönyege

És ide tart;

olyan barackokat és szilvákat

és szõlõfajtákat hordozok, amikre

nincsen példa a jelenben; és nincsen

példa rám sem, aki

tartom a termést

Alszik a dombon az õr-templom,

meg a fekete sereg a hegy peremén,

a pínea-ligetek, ide tartozom

én, beépülök a

hegyoldalba

 Pedig a gesztenye-allé, sárga

Kioszk, mandulafácska, a

Phyllis, megvan még,

és a Puturluk is felragyog este

a

halottak élén

Fogd kézen kicsikéidet,

és mesélj régiekrõl, akik

átdübörögték a várost

gondolatokkal