PÉCSETT, 1845.

Barna Ignác

Szépen zöldell hegytetõdön

            A borág,

Szépen nyílik völgyeidben

            A virág.

Bárki mit mond, én kelek ki

            Ellene,

Itt lehetett a boldogság

            Édene. –

Szívet elmét elvarázsol

            Kellemed,

Hej de mégis legvarázslóbb

            Szép nemed.

Itt teremte nõt az isten

            Szende nõt,

Legmagasztosb gondolatját

            Hirdetõt.

 

Bort elõmbe hadd tüzelje

            Kedvemet,

Hadd köszöntsem jólétedre

            Kelyhemet!

És ti lánykák, mind megannyi

            Angyalok,

Csak reám ne nézzetek, vagy

            Meghalok.

Egyet kérdek, mit csinál kis

             Szívetek?

Hogyha lángol a hazáért –

               Éljetek!