PÉCSETT, 1845.
Barna Ignác
Szépen zöldell hegytetõdön
A borág,
Szépen nyílik völgyeidben
A virág.
Bárki mit mond, én kelek ki
Ellene,
Itt lehetett a boldogság
Édene. –
Szívet elmét elvarázsol
Kellemed,
Hej de mégis legvarázslóbb
Szép nemed.
Itt teremte nõt az isten
Szende nõt,
Legmagasztosb gondolatját
Hirdetõt.
Bort elõmbe hadd tüzelje
Kedvemet,
Hadd köszöntsem jólétedre
Kelyhemet!
És ti lánykák, mind megannyi
Angyalok,
Csak reám ne nézzetek, vagy
Meghalok.
Egyet kérdek, mit csinál kis
Szívetek?
Hogyha lángol a hazáért –
Éljetek!