A Mecsek mint öreg medve
szendereg csak elheverve
Bundája a várost védi
Elnyujtózik napkeletre

Nagy bozontja moccanatlan
De horpaszán él a város
Mélyeiben el-elmordul
bár csak ritkán olyan álmos

Jaj lenne ha fölébredne
Szelek tépnék házak falát
s még a nyár is dideregne
véghetetlen napokon át

Aludj Mecsek öreg medve
szunnyadj miként szénerekben
korok idõk lüktetések
kõvévakult csillagfények

Szenderegj csak mint öledben
szunnyadoznak éji utcák
s édes álmaik alusszák
kisgyerekek pipitérek

Aludj Mecsek aludj medve!