Pannonia! Latinos nevedet magyarul ha kimondom,

Mi jut róla eszembe? Fullasztó pécsi nyarak.

Olvad az aszfalt fönn a szagos Magaslati úton,

s úszni tanul a gyerek a Hullám strand hüvösében,

aztán fagylaltot nyalogatva caplat föl a Mecsekre.

Mélyvörös, telthusu meggyet szedhetsz itt le a fáról,

s míg magyarok vívnak törökökkel a Jókai-könyvben,

te barackmagot törögetsz, és mandulaízû

tortát kapsz (de csak akkor, ha netán vendég jön a családhoz).

Enyhül a vad zivatar, szele még borzolja a Tettyét,

és az az ár, hogy zúdul alá a szûk, kis Mandula utcán!

Mossa a fõteret is, ahol sárgán csillog a dzsámi,

s áll ma a szobra a hõsnek, törököt megfutamító

Hunniadesnek – lám, a kereszt alatt az a félhold!

Estefelé a szökõkút fénylik a Dóm mellett, hol a séta

lassú, ráérõs; fel-alá hullámzik a sok pár;

új szoknyában, társkeresõben járnak a pécsi leányok.

Csendesedik ezután ez a nappal sokszinü város,

hegyre s völgyre teríti az éjjel csillagos-fekete leplét,

míg a harangok öt (vagy száz) templomban zúgnak-zengenek ávét.