Az utcák körbeölelnek
(Tulipán utca)
Mekkora tavasz!
Sok-sok tenyérnyi.
Valaki expresszionista
örjöngéssel fest,
tubusszámra nyomja
a festéket a házak
elõtti ágyásokra.
Ó igen, a legszebb a sárga,
a legszebb a piros!
A legszebb a tulipán,
ahogy kinyílik,
rámcsukódik.
(Szív utca)
Zsákutca. Ha hiszik, ha nem,
itt van a temetõ. Megdobbanok.
Afféle régi hely, alig temetkeznek
ide, az élõk is ritkán látogatják.
Õsvadonnak használom. Sétálok
benne, õsszel diót török a kõlapokon.
(Alkony utca)
Reggel ködös és hosszú.
Fut a laktanya fala, fut
a temetõ fala. Néhány ház
(kutyák), szociális otthon.
Száradnak a kopott paplanok.
Alkonyatkor kihasználják
a hosszú egyenest, s vadul
vágtatnak végig rozoga
jármûveikkel. Aztán pislákolni
kezdenek a narancssárga fényû
lámpák; de ez már az este.
(Csend utca)
Hazaértem. A mûanyagcsõben
nincs posta. Három csöngetés.
Ajtó, puszi, papucs, vacsora.
Vége. Itt van vége a világnak.