1.    Az ég alján elalvó denevérek:
Fejjel lefelé csüggenek a fák.
Lassan lecsöppen, gyûlik már a csillag.
Nincs holnap, melynél nem hullhatsz alább.

2.    Madártojás-színû kavicsain
megül a forrás. Tudom, hogy kikölti.
Kõbõl a szárny – s majd súlytalan lebegnek.
A kovahéjon fagyok csõre üt ki.

3.    Itt surrant el gyerekkorom. Milyen volt?
Mint levedlett gyíkbõr, a tegnapok
eleven-ezüst hajlatokkal õrzik
a színehagyó, rég leszállt napot.

4.    Ha volna vadon, ahol örök a
kora reggel, én azt választanám:
piheg az erdõ, s harmat gyöngye csillog
egy pókszálon, a levegõ nyakán.

5.    Gubacsdarázsként megszúrja a nap
az ég levelét. Nõ a virradat.
Kihord majd sorsod belsõ sötétsége:
idõ elõtt fényre ne fúrd magad!