Bertha Bulcsú és Tüskés Tibor barátaimnak

Holnap szél hajcihõz rozsdamart az ég

hideg rézüst ragyog felbukkant puffadt holdja

nyálzott kis ködöt is a kifosztott vidék

városunkra ömlött s már derékig bevonja

az utcát félhomály oson épp hogy látni még

Ezerszer láttam így a város elalél

lassan nyújtózik el színnélküli halálba

árnyék nincs csak sötét csak a sötét vetél

az utcán fonalat s a karcsú sarki lámpa

kelmének is fonná fent gágogott a tél

Ezerszer láttam így s szemem mint a gyökér

nedvet tápanyagot felszívta ezt a képet

s széthordta bennem könyörtelenül a vér

a rozsdamart eget és didergõ sötétet

mi megikrásodik s az égbe visszaér

Álom lett volna csak a langyból terhes éj

sáfár szél vitte el habkönnyû pille-testet

köd mar ordasfogú az emlék oly sekély

s a fagy torka elõl kávéházba menekszem

hol most teafõzõ és presszógép zenél

Macskák lépnek puhán s a nõk sárga szemén

álmosság benne ring a nyár és két barátom

jó teát szürcsölünk s a nõk sárga szemén

cinkosság benne ring a nyár én s két barátom

macskák lépnek puhán a nõk sárga szemén

És túl az ablakon a város elalél

lassan nyújtózik el színnélküli halálba

árnyék nincs csak sötét csak a sötét vetél

az utcán fonalat s a karcsú sarki lámpa

kelmének is fonná fent gágogott a tél