Véletlenül akadtak rád, névtelen barátom.
Tervrajzok nyomán új városrészt építünk
s eközben dúlta fel csákány hajlékodat,
melyet serény rokoni kezek emeltek,
hogy az idõ és emlékezet megóvjon.
Hajlékod fala bedõlt.
Napfény pásztázza száraz csontjaidat.
S ide hallik a szomszéd lakónegyed gyerekzsivaja.
A gyerekek zsivaja, akik még nem tudják,
mily egyszerû és egyetlen a halál.
Római polgár voltál? Vagy idevaló, barbár,
aki átvette a hóditó szokásait?
Oly mindegy neked, névtelen barátom,
a pillanat nekünk él és falaink között jár a történelem.
Ha sarut foltoztál – azt köszönöm neked.
Ha pék voltál – a sok friss volt-kenyeret.
Ha zsarnok voltál – örömünket köszönöm.
Ha zsarnok voltál, örömünkhöz is közöd van,
mert kitartóbbá kínoztad az elnyomottat
s keze súlyos ököllé szorult.