A Zsolnay-kút négy ökörszája
vizet csurgat a kánikulába

Az ökörfej csak stilizált módi
de a hõség korszerû-valódi

A tûsarok enerváltan-gyenge
stigmát nyom a lekvár-bitumenbe

Az olvadó lovas-bronzszobornál
szédeleg a napszúrásos polgár

Türkiz-vizen csöpp vitorla képe
fájdalomként vibrál a hõségben

Zakó nélkül is épp elég volna
kibírni a láva-ömlõ lomha

ájulást
    e robbanni-kész katlan-
fortyogású tüzes zuhatagban

Piros csóvák hullnak a harangból
a galambraj kóvályogva landol

– Bombázó raj is lehetne éppen –
s máris szívem közepébe fröccsen

ember madár szobor ház a dzsámi
faldarabként hullanak országnyi

nagyvárosok
            roppant láva-tóba.
tántorog Ázsia Európa

A galambszárny-mozdulat is arra
jó csupán hogy nyugtom fölkavarja
s minden ami másképp is lehetne
iszonyatot vetít a szemembe
míg a Zsolnay-kút ökörszája
békét csurgat a kánikulába