Nem tudományos a fölfedezés, csak a pillanat áldó-
Röpke szülötte, hogy itt álmodod álmaidat;
Íme a kert és íme a kertben a mandulafácska,
Ötször-száz tavaszon folyton-sarjadozó:
Itt van hát a sirod. De a lényeg mégse a nyughely,
Szent újjászületést hirdet a mandulafa;
Szimbolum és a való így ötvöz múltat a mába,
Hirdetve, hogy a mû nem szállt sírba veled;
Nem sírod keresem, keresetlen meglelem immár
Benned a nem-múlót, azt, ami égig emel;
Gyöngyarany és gyémántveretes csilló szavaidban
Életöröm zendül emberi szív ütemén;
Csillaglépteid átívelnek a messzi jövõbe,
Mandulafád viruló: õrzi örök tavaszod.

(1972)