Úgy lépsz be, mint fenséges trónterembe:
a Szépség vár itt, legnagyobb király.
Megilletõdést kényszerít szívedre,
s nagyúrhoz méltó kincsekkel kinál.

Göröngy volt mind, mit eltiport az ember,
de színek lelke költözött bele.
A friss anyag fölé hajolt a Mester,
s csodás formákat alkotott keze.

Mi alkonyfény a föld arcán s az égen
halálba múlon eddig elsuhant,
a nagy göröncsér szépség-mûhelyében
örök feltámadásra lelt utat.

Antik tájon s más helyt nagy hírben, zajban
míveltek jót, hasonlót, sok rokont,
de szín s vonal mégis legáldottabban
korunk e kézmûvén találkozott.

Öröm tüzel hálás ember-szívedre
s a Mester lelke tündököl feléd:
por és hamu halálszavát feledve
szemléld a szépség isten-lényegét!