Présházunk a hegy fejére nyomva
kis kalapként ül, sütkérezik,
édesszájú muslincák repülnek
felette és levelek lepik.

A fal mellett, hol a fürge árny hullt,
kecskelábú asztal billeget,
szék elõtte, és a széken ringok
s hajkurászok egy-egy zöld legyet.

Szõlõoldal asszonyokkal ékes,
fürtök rajt és édes levegõ,
becsípett kis pillangó, mig kékes,
aranyos ég baktat, csendülõ.

Présházunk az ördög tenyerében,
angyal õrzi rajta a tetõt,
cserélgeti kedvét aki lakja:
az áhítót, a részegedõt.

Felette az arany-súlyos õsztõl
összerogynak a leány-nyarak
s váltogatják egymást az idõk, mint
gólyákat a varjúmadarak.