Töröld meg a szemed, ne hülyéskedj. Ne cicegj. Emeld fel a fejed, menj tovább. Húzódj jobbra, jön egy kocsi. Hagyd abba a szipogást. Keresd meg a zsebkendődet a jobb zsebedben, a balban a mobilod tartod és a pénztárcád. Vedd elő, használd. Álcázd magad nyugodtan, nátha, tél van, belefér, elhiszik. Ne pislogj annyit, így is vörös a szemed. Ne szólongass. Ne mondd el még egyszer. Hagyd a múltidézést. Ne hajtogasd, hogy mindent tőlem tudsz az illatokról, a puhaságról, a melegről, szörnyen érzelgős, meg úgyis, majd lesz más. Ne kérd, hogy ne beszéljek másról. Ne kérd, hogy csak magunkról beszéljek. Ne kapkodd a levegőt. Kerüld ki a hófoltot. Ne emlegesd tovább, hogy épp most válsz le az univerzumról, a vákuumba, a semmibe. Hagyj föl a kozmoszmetaforikával, nem áll jól. Ne ragozd tovább, hogy te vagy az a rozzant pókhálós létra anyádék udvarán. Ne hasonlítgasd magad. Ne fogdoss. Engedd el a kezem. Ne áradozz tovább az ujjaimról, el sem hinnéd, milyen közönséges. Nyugodtan őrülj meg. Tépkedd a hajad, csak közben ne csikorgasd a fogad, sok. Készülj fel, már csak két utca, míg hozzám érünk. Menj majd tovább, nem laksz messze tőlem, hamarosan hazaérsz. Hagyd már, hogy az nem otthon többé. Fizesd inkább egyszer te be a havi részletet a húgod helyett. Ne csapkodj. Nyugodj meg kicsit. Ülj le nyugodtan a padra. Ne kérlelj, hogy üljek melléd. Töröld meg. Köszönj vissza, kisgyerek még. Ezt mindenképp hagyd abba, hogy nekünk is lehetett volna. Ne sorold a fiúneveket, lehet, hogy lány lenne. Szüntesd be a lánynevek sorolását is. Ne hisztériázz, inkább gyere. Gyorsíts. Ne piszkáld a kabátomat. Ne törölgesd, inkább ne könnyezd össze. Húzd vissza a sapkád, iszonyú hideg van. Ne mondogasd, hogy soha senkinek nem fogod megengedni, hogy beletúrjon a hajadba. Embereld meg magad, már csak egy utca. Menj majd tovább. Ne kísérj be, még egyszer, utoljára. Fogd már föl, hogy minden utoljára megvolt már. Ne hajtogasd tovább, hogy elsorvadsz, megfagysz, elfogysz nélkülem. Emlékezz vissza, kicsattantál, amikor megismertük egymást. Térj vissza a régi önmagadhoz. Csak ezt ne, hogy az már halott, és te is halott vagy. Ne emlegesd a leveleinket. Ne beszélj az ajkam ízéről, hihetetlenül ízléstelen, még tőled is. Ne szipogjál, hogy már meg is érkeztünk hozzám. Lassan felejtsd el végre a többes számot. Ne dobbants a kiskutyámnak, ő végképp nem tehet semmiről. Vágd hozzá nyugodtan a mobilod a kerítésemnek, legalább ma este már nem írsz rám. Nyugodtan törölj az ismerőseid közül. Ne kérj bocsánatot. Pláne ne siránkozz. Nyugodj meg, kicsit még várok. Ne ölelj meg. Adj inkább egy puszit. Most már tényleg hagyd a beszédet. Ne fogadkozz. Készülj fel, hogy a mondat közepén fogok bemenni. Költözz el, szerintem is jobb lesz. Add a kezed. Szorítsd meg rendesen, nem te vagy a lány. Menj tovább.