Reménytelen meleg. A dióbarna pác kiolvad a Lakáskultúra-esztétikájú, késő Kádár-kori  könyvszekrények fájából. Egylábú szobaventilátor fejcsóválva kevergeti a száraz, asztmás levegőt. Uborkaszezon, egyedül a szerkesztőségben. Néhány kézirat szikkad, pöndörödik az asztalomon. Sarkukat emelgeti a ventilátor keltette áramlat. Égett szaguk van. Régi tartozások órája.

Beregi hív, mindjárt jön. Már kétszer megbeszéltük, hogy bejön, és elmondja az ötleteit. Tulajdonképpen már tegnap elmondta telefonon azokat az ötleteit, amelyeket most akar elmondani, most azért hív, mert eszébe jutott még egy ötlet, amit szintén mindjárt elő fog adni személyesen is. Nagyon meg leszek lepve, mondja, majd meglátom.

Látta a honlapot, és most borzasztó izgatott. Ezt már rég meg kellett volna csinálni, ő ezt mindig is mondta. Szenzációs, de. És sorolja. A fejlécbe azt kellene írni, hogy. Indítsatok olyan rovatot is, amelyik. Aha, … igenigen, … perszepersze. Apósom a mestere annak, hogyan kell úgy hümmögni a telefonba, hogy a vonal végén ne vegyék észre, hogy közben olvasol, tévét nézel. Halkítok kicsit a mobilon, hümmögök neki, néha helyeslőleg, néha kétkedve. Közben klikkelek, felugrik a böngészőprogram a tálcáról.

Zsibbasztó netezés, negyed óra csak. Kb. annyi kell Bereginek, ismerem. Van még hírportál, amit ma nem néztem meg? Kéziratot mégsem olvashatok telefonálás közben. Igen, a Folha de São Paulo! Mi lehet most a brazilokkal? Ott is ilyen meleg van, gondolom. Főcím: A pápa Brazíliában. Roppant érdekes. Pápamobil szeli az embertömeg Vörös-tengerét. Csecsemőt nyújtogatnak felé. Odaengedték a fekete öltönyös biztonságiak, pedig ő az egyetlen, akinek fogalma sincs, ki ez a bácsi. A fotó kedvéért. Elővigyázatlanság. És ha robban? Femen-aktivisták tüntetnek ellene. Már itt is. Félmeztelen lányok a bélyegképen: klikk. Jaj de lassan tölt, hülye homokóra-ikon. Na végre. Milyen helyesek. Róluk csak egy kép van, Papa Franciscóról meg vagy húsz. Konzervatív egy lap.

Beregi közben hadar. Belégzés közben is tud beszélni. Olyan érzés, mintha telefonon keresztül képes volna elszívni a maradék oxigént is az irodából. Ott tart, hogy gyakrabban kell frissülni, meg hogy ez így túl szürke. Több sárga kellene a honlapra. Németh Gábor is megmondta a múltkor, hogy ez volt „a normalitás színe” a nyolcvanas években. A Jelenkor-sárga, hát igen. Mondjuk Kukorelly mondta, de mindegy, nem szólok, attól még igaz. Ez kérlek, brand. Tudom én egyáltalán, mit jelent egy jó brand? Jó, majd sárgítunk még rajta, mondom. Megtetszett neki a „brand” szó, és felfújta magát. Közben átmegyek a Guardianre. Hoppá, megszületett a Royal Baby. Gratulálok! Fiú? Lány? A világ szeme a herceg fütyijén. Neve még nincs. Ej-ej. Már fogalmazom is a hírt, hogy frissüljön a honlap. „A Jelenkor szerkesztősége szeretettel gratulál a Windsor-háznak. Nagy tisztelettel javasoljuk megfontolásra a Botond vagy a Kevin nevet, hazánkban ma ezek a legnépszerűbbek.” Küldjünk nekik egy példányt a nyári számból? Nem, inkább íratni kellene valakivel egy királydrámát. Mondjuk Keresztesi. Cím: „A névtelen herceg”. Lángoló, domborodó fantasy-betűtípus a borítón. Igazi blockbuster, kapkodnak a stúdiók a filmjogokért. Ferenc pápa beugorhatna hazafelé keresztelni, csak hát ő nem anglikán, ez a bökkenő. Kánonjogilag még csak megoldanák valahogy, elvégre pápa. De hát ez diplomácia. Például a Falkland-ügy is ott van még. Kár.

Kezd elegem lenni Beregiből, mindenbe beleköt. Most meg azt fájlalja, lassú a szlájder.  Honnan tud ez ilyen szavakat? Tegfelhő, meg banner. Menjen a francba ezekkel. Mondom neki a Royal Baby-t, terelném a szót, de erre csak még izgatottabb lesz. Hogy én meg mi a fenének jövök ilyen hülyeségekkel, amikor ő a honlap jövőjét ecseteli. Figyelek én rá egyáltalán? Gyanakszik. Hiába, apósom sokkal jobban tud nem-figyelni. És Diana óta nem követi a Buckingham palota botrányait, ha éppen tudni akarom. A végén még nekem kell őt  kiengesztelnem. Gyakrabban frissülni. Ez is milyen hülye egy szó. És mégis, miből frissüljünk? Ha nem volnának a fiatalok a lap körül, akkor még ez se volna. Na mindegy. A sárgában mondjuk igaza van. Csak úgy tudom leszerelni, hogy megígérem, hogy mindig sárga képeket teszek ki. Tiszta hülyeség, de ettől megnyugszik. Villamos, banán, pitypang, citrom, yellow cab, yellow submarine. Mi van még? Kezdetnek Yves Klein sárgája megteszi. Aztán majd próbálok frissülni. (Monochrome jaune sans titre, 1957)