Egy kora nyári estéről
„Te, hogy én mennyire odavoltam érte… Hatvan évvel ezelőtt!” – Méhes Károly tárcája.
Méhes Károly írásai a Jelenkor folyóiratban>
Margit hosszú szenvedése és halála után Géza úgy döntött, itt az idő, hogy végre az unokájára koncentráljon. Beni sem volt könnyű eset, szegénykémnél bipoláris zavart állapítottak meg. Hol járt iskolába, hol nem, és a szülők lelkére kötötték, minden eddigi törődésnél, figyelemnél többet kell gyerekükre szánni.
De hol van ennyi ideje két dolgozó embernek?
Géza a temetés után kijelentette: főállású nagypapává lép elő. A fia és a menye megölelték, és könnyeztek, ami akár a gyásznak szólt, akár a felajánlás feletti meghatottságnak, most különösen jólesett Gézának.
Beni hangulatingadozása és úgymond kirívó viselkedése csak addig volt furcsa, míg valaki nem figyelt rá oda a nap szinte minden percében.
Géza azt is kitalálta, hogy le fog járni az uszodába. Mindig is volt benne egy cseppnyi irigykedés azok iránt, akik, úgy vélte, félig hencegve, de inkább természetes nagystílűséggel beszéltek arról, hogy a napot az uszodában vagy valamelyik fürdőben kezdik.
És a gyerek, ha épp vele van, szintén jöhet. Sőt. Minden jobb, mint otthon kuksolni.
Amikor tervét közölte a fiával és a menyével, a fiatalok nagy szemeket meresztettek. Végül sokkal inkább örültek, mint amekkora a meglepetésük volt. Nyilván némiképp attól is tartottak, hogy Beni istápolása mellett a magára maradt papa lelki pátyolgatása is rájuk szakad.
Géza egy pompás májusi reggel ment le először az uszodába. Első kellemes élménye rögtön a pénztárnál érte, nyugdíjasként alig kellett fizetnie valamicskét.
Aztán úszott, ami, mi tagadás, nem ment könnyen, elvégre sosem volt valami nagy vízi lény. Majd belejövök, gondolta immár a műanyag széken pihegve, mindössze három hossz után.
Akkor vette észre a színésznőt. Illetve először csak fura érzése volt, hogy nahát, csak nem ő az, majd elhessegette a gondolatot. Különben is csak oldalról, majd hátulról látta a magas asszonyt. Mit keresne itt, meg aztán hány éves lehet? Legalább tíz évvel idősebb nálam.
Aztán erőt vett magán, és még kétszer végigúszta a medencét.
Amikor kissé remegő lábbal kimászott a partra, hirtelen ott állt előtte a nő, majdnem felöklelte.
Bocsánat, makogta sután.
Kérem, nem történt semmi, felelte az idős asszony.
Nem, most már kétség sem fért hozzá, ő volt az, Kárpáti Kamilla, az egykori sugárzó díva. Bár a díva talán túlzás, annak mindig van valami gyanús mellékzöngéje.
Mindenesetre Géza akkor, idestova hatvan éve, amikor a Három huncut bakfis című film olyan zajos sikerrel ment a mozikban, nagyon oda volt Kárpáti Kamilláért. Nem szerelmet érzett iránta, de azt igenis gondolta, hogy ilyen az igazi nagy ő. Aztán későbbi barátnői, majd Margit is épp ellentéte volt Kárpáti Kamillának: zömök, inkább duci, anyáskodó barna lányokba szeretett bele.
Beni megint instabil lett, amikor közeledett az év vége. A stressz, az iskolai megfeleléskényszer, bólogattak a szülők. Holott már nem támasztottak szinte semmiféle követelményt. Ha nem lesz ötös, majd kap négyest, ha azt sem, jó a hármas is. A kettes… Megbukni csak nem fog.
Csak pár napra menne át…, vetette fel Géza fia. Kicsit megnyugszik, és szépen befejezi a tanévet.
Persze, felelte Géza. Megígértem.
Csütörtökön Beni már nála aludt. Pénteken felkelés után pedig együtt mentek az uszodába. A fiú teljesen fel volt ajzva, hogy kora reggel ilyen remek programra viszi a nagyapja. Amíg a többiek matekórán senyvednek, ő uszodába tart, úgyis lehet mondani, terápiás céllal.
Úsztak, a büfében vettek kakaós csigát, teát, és feküdtek a nyugszéken.
Amikor Géza hirtelen felült, és megbökte az unokáját.
Látod? Látod?, kérdezte kétszer is, és a tőlük néhány méterre álló, fürdőköpenyéből épp kibújó idős nőre mutatott.
Beni szája tele volt kakaós csigával, és csak bólintott.
Te, hogy én mennyire odavoltam érte… Hatvan évvel ezelőtt! Imádtam!
Kárpáti Kamilla meghallhatta, mert feléjük fordult, és elmosolyodott. Még jobban kihúzta magát, és Géza felé biccentett.
Beni addigra lenyelte a falatot, és a csak annyit kérdezett, azért a néniért?
A nagyapja nem felelt, most ő bólintott egyet, pedig nem volt tele a szája, sőt, éppen nagyon is üresnek és száraznak érezte.
Kárpáti Kamilla, akihez bizonyára Beni megjegyzése is elért, felvonta a vállát, röviden felkacagott, majd a rajtkőre állt, és amit Géza sosem látott tőle, szabályszerű fejessel a vízbe vetette magát.
Este két egymástól nem túl messze fekvő lakásban a bluetoothszal működtetett tévén, továbbá egy külön szobácskában egy tableten három ember kezdte el nézni a Három huncut bakfis című, egykor nagysikerű filmet. Az idős asszony és az idős férfi meg-megállította a távkapcsolóval a lejátszást. Sóhajtottak, majd újra megnyomták a lejátszás gombot.
A fiúcska a saját szobájában hat perc után hagyta abba filmnézést, és valami szelíd gorombaságot morgott magában erről a szerencsétlen, fekete-fehér bénázásról. A mobilja úgyis folyton csippantott, temérdek üzenet várta mindenféle chat-ablakokban.
Már besötétedett, de az ablakon bódító ellenállhatatlansággal tódult be a kora nyári este.