Az elefánt az erőállatom, ahogy anyámnak is az elefánt volt az erőállata. Egy Tapolcára szervezett elvonulás második napján jelent meg neki. Belém meg, úgymond, nevelve lett.

Anyám szerzett pár tubus textilfestéket. Érintetlen, beszegett szélű kendőket terítettünk ki a nappaliban. Szűzhó a hetedik emeleten. Fejenként egy jutott mindenkinek. A festékeket anyám középre, több réteg újságpapír tetejére rakta ki. Fekete, fehér meg az alapszínek. Mindegyikből kettő. Egy tucat új ecset. A tragédia elkerülhetetlen volt.

Féltékenyen néztem a többieket, ahogy rögtön belevágnak. Mintha már napok óta erre készültek volna. Anyám az agyarától kezdte kidolgozni az elefántot. A bátyám egy kamion szögletes karosszériáját, a húgaim kertes házakat festettek. Én csak térdeltem a kendőmön, és próbáltam olyan mintákra gondolni, amiket szeretek. Formákra legalább. De csak a galambok elijesztésére kilógatott üres cédéket láttam, ahogy a damilokon lógva forgolódnak.

A kisebbik húgom kiborított mindent. A többieket utánozva úgy tettem, mint aki haragszik rá.

Az elefántnak betokosodott ráncai vannak, kemény bőre, és egy életen át emlékszik a vízlelőhelyekre. Anyám gyöngyfűzéssel próbálta fejleszteni a memóriáját. Találomra húzta fel a sodronyra a szemeket. A kész karkötőt félretette, aztán megpróbált csinálni egy ugyanolyat. Jó hibaszázalékkal dolgozott.

Kislányból is két egyforma volt neki. Öt perc különbséggel születtek. Anyám sosem mondta el nekünk, melyikük javára. Mi döntöttük el a bátyámmal. Muszáj volt, hogy legyen egy kisebbik. Ha ő nincs, ki félt volna egyedül aludni, kinek esett volna le mindig a biciklilánca, ki rántotta volna ki az újságpapírt a textilfestékek alól?

Az ikerhúgaimat hasonló üveggyöngyökbe öltözteti anyám. Rájuk nézni olyan, mintha kaleidoszkópba. A nappali parkettájának redőibe száradt festékek a húgaim. Kikeveredik belőlük minden.

Anyám felkarján kezdetleges tetoválás volt. Nyolc elefánt karolt egymásba. Egy elefántlánc.

A tapolcai elvonulásból konyhai fóliával körbetekert karral érkezett haza. Bőrén a bokákon ugráló delfinekhez, monogramokhoz szokott balatoni tetováló kontármunkájával. Anyám a rá jellemző, erős elhatározásában csináltatta. Egy év alatt összefolyt, csak a jelentése maradt meg.

Anyám kért magának öt percet a nyíregyházi vadasparkban. A táskájából almát vett elő. Rálehelt, a pulóverébe törölte, de nem harapott bele. Azt vitte magával az elefántkifutóhoz. Mi meg csak álltunk, és tartottuk a szavunkat. Fogjuk egymás kezét, amíg vissza nem tér. Legyen bármilyen erős is egy bizalmi kapcsolat, a gyermekagy hamar elhiszi, hogy őt örökre magára hagyták.

Anyám mindig spoilerezett. Nem volt rá kifejezésünk, azt mondtuk, anya, te mindig elmondod, mi lesz a vége. Anya. Meglepetés születésnapja egyikünknek sem volt.

A diplomaosztóm után az épület oldalánál fotózkodtunk. Hűvös volt, de anyám kibújt a kabátjából.

Szürke ruha, magas sarkú, kék hajpánt. Csinos akart lenni a képeken. Megölelt, de nem mondott semmit. Hazataxiztunk, és éjfélig szedte a sülteket a rokonok tányérjaira.

Másnap reggel gratulált. Kettesben vittük le a szemetet. Tartotta a kukák száját, amíg én bedobáltam a zsákokat. Szerinte az egyetem vakáció, számítsak rá, hogy most jön a neheze.

Anyám mindennapi küzdelemként hivatkozott az életére. Lapos talpú cipőben rohangált a csatatéren. Parkolóőr volt, esténként a pártszékházban takarító. Zavaros cetliket írt. Számoknak tűntek a betűi. Lábtörlőket szárított a lépcsők korlátjain. Fejfájósan ült melléjük dohányozni. Nem hagyta, hogy vacsorázni vigye a portás. Nem nézte sokáig magát a tükörben. Nem értette a szövegét a kedvenc zenéinek.

Anyám tíz méter féknyomnak tiszteleg.

A lakására megyek. Felakasztom a kulcsait a bejárati ajtó mellett mellmagasságban bevert szögre. Nincs visszatolva a szék. Nincs a helyén a cipőkanál. A konyhapulton kiolvadt félcsirke egy tálban. Anyám haza akart jönni. A telefonját töltőre teszem. Sok hívása lesz. Elmosom azt a néhány lepedékes evőeszközt. A csirkét ki kell dobni. Szellőztetek. Kipakolok a dohányzóasztalra. Fólia alól néz rám az igazolványképe. Anyámat, a baleset helyszínén összegyűjtött fogait, az irataival, zsebének tartalmával együtt kaptam kézhez légmentes zacskókban.